Az első film, amelyben láthattuk, Makk Károly és a magyar filmtörténet 1954-es klasszikusa, a Liliomfi. Ő volt az ifjú Schnaps, aki hiába érkezett Badacsonyba Erzsikéért.
Ha van egy szerep, amit mindenki ismer, akkor az Minarik Ede. A Régi idők focijában Garas Dezső keltette életre a mosodást, akitől egy életre megtanultuk: kell egy csapat!
Kell egy csapat, mert egyedül nem megy. Egy új szállóige, egy új film, egy új legendás alakítás. Sándor Pál filmjében, a Ripacsokban Kern Andrással mutatták meg, milyenek is a könnyű műfaj és a nehéz élet farkastörvényei.
A kimaradhatatlan rejtett főszerep: Abigél. Ő volt Kőnig tanár úr a legtisztább, legderekabb ember megformálója a Szabó Magda regényéből készített filmnek, melyet egészen biztosan ezen a karácsonyon is megnézhetünk valamelyik tévécsatornán.
Még egy film, amit egyszerűen muszáj megemlíteni és megnézni. A Szamárköhögés az 56-os forradalom hétköznapjait mutatja be egy család szemszögéből. Ebben Garas Dezső volt az apa, aki a legkevésbé sem volt hősies, mégis annyira szerethető. Az a szteppelés! Persze, hogy a film legismertebb jelenetével idézzük meg Gárdos Péter moziját, azzal, hogy: „Gizi néni! Mondd, hogy harminchárom!”
A végére ezúttal nem pontot, hanem pofont teszünk. Aki nem látta, feltétlenül hallgassa meg ezt a színészsztorit, amit Gobbi Hilda születésnapján mondott el a Katona József Színházban, és amitől az ünnepelt kis híján leesett a székről.
Nyitókép: Fotó: nfi.hu
