Keresés
Close this search box.
Keresés
Close this search box.

Létezhet-e világváros fények nélkül?

A Kiscelli Múzeum Világ-Város. Mesterséges fények és fénymesterségek a 19. században című időszaki kiállításából egyértelműen kiderül: nem létezhet világváros mesterséges fények nélkül.
A Kiscelli Múzeum Világ-Város. Mesterséges fények és fénymesterségek a 19. században című időszaki kiállításából egyértelműen kiderül: nem létezhet világváros mesterséges fények nélkül.

A városi társadalom a mesterséges fény társadalmává vált a 19. század folyamán. A világítás fejlődő eszközeivel az ember fokozatosan és egyre hatékonyabban vette birtokába az éjszakát. A mesterséges fény kitágította a térhasználatot, fellendítette az olvasást, segítette a közlekedést, rugalmassá tette a munkaidőkereteket, feldíszítette az épületeket, utat nyitott a szórakoztatóiparnak, mindezzel új életmód kialakulásához vezetett: átalakította az életritmust – emelik ki a kiállítás leírásában az intézmény honlapján.

„A világ – ahogyan a fényt a 19. század első felében nevezték – hosszú ideig mesterséges lángok formájában segítette az éjszakai életet. A kiállítás e lángokra fókuszálva arra a kérdésre keresi a választ: hogyan lett a század elején még álmos városokból a millennium idejére világ-város, és kik–mik szolgáltatták a lángokat? A városok kivilágosodásának folyamata a gyertyák, valamint az ezeknél erősebb fényt nyújtó repceolaj lámpák tökéletesedésével vette kezdetét. A század második felétől meghonosított, üzemileg és hálózatosan szolgáltatott széngázvilágítás a külső-belső terek használatára egyaránt hatással volt. Az 1850-es évek végétől megkezdődött a kőolajszármazékon alapuló lámpafejlesztés és gyártás, mely a Monarchiában is bővülő lámpakínálatot eredményezett, elhozva a század végére művészi igényű vagy dekoratív tucattermék formájában a lámpagyártás fénykorát. A nagyvárosi fejlődés – a többemeletes lakóépületek, kulturális, politikai és közoktatási intézmények, vendéglátóhelyek, ipartelepek szaporodásával és a városi közterek urbanizálásával az 1890-es évektől a technikai alternatívák korába lépett. Az elektromos fénnyel versenyre kelő Auer-égők, az acetilén lámpák, petróleumos és gyertyás eszközök párhuzamos használata jellemezte ezt az időszakot. A 20. században a modern városlakó mindennapos tapasztalata lett az iparágak által üzemszerűen szolgáltatott elektromos fény és fokozatosan tűntek el a lángok, ám képi, írásos és tárgyi forrásokon keresztül felidézhetők. A kiállítás túlnyomórészt a Kiscelli Múzeum műtárgyai segítségével próbáljuk bemutatni a fővárosi világítás 19. századi történetét” – írják.

Nyitókép: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei

Hasonló tartalmak

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A sütikről bővebben az Adatkezelési tájékoztatóban olvashat. Elfogadás esetén jóváhagyja az Adatkezelési tájékoztatót, illetve a sütik használatát.

Adatvédelmi beállítások elmentve!
Adatvédelmi beállítások

Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.


A weboldalunk fejlesztése érdekében nyomon követjük a felhasználói adatokat.
  • _ga

A Facebook segítségével nyomon követjük a kapcsolatokat a közösségi médiával.
  • _fbp

A weboldalunk fejlesztése érdekében nyomon követjük a felhasználói adatokat.
  • _ga
  • _ga_M1TCWC2EWM

Összes tiltása
Összes engedélyezése

KRoNIKA.HU Hírlevél

Légy részese a történetnek!