Szöveg: Demeter Anna
Fotó: Földházi árpád, Máth Kristóf
Itt töltötte estéit Latinovits Zoltán, Cseh Tamás, erre kószált céltalanul, és a szomszédban „szagolta a friss kenyér szagát” az Iskola a határon Bébéje, hiszen a könyv szerzője, Ottlik Géza maga is a környéken nőtt fel. A hely, amely Budapest egyik utolsó bárzongoristás vendéglőjének, a Szonátának adott otthont, korábban pedig Bartók cukrászdaként működött, ma elődjeihez hasonlóan kulturális fogalom a Bartók Béla úton. A Kelet Kávézó és Galéria a nyugatosok Hadikjával szemközt található, nevét azonban nemcsak elhelyezkedésének, hanem a házban található mecsetnek és a korábban itt működő kínai büfének is köszönheti.
Tulajdonosa, Timár Tibor már régóta a környéken lakott, amikor egy olyan kávézó létrehozását kezdte fontolgatni, ahová egyszerűen jó betérni. Nem gondolta, hogy a főutca fejlesztéséhez kapcsolódó kulturális pályázatával elnyerheti a helyiséget, de azóta is a lehető legkomolyabban veszi a ma már talán kissé elcsépeltnek hangzó kultúrkávézói identitást. „Három összetevőn múlik a hatás: jó kávé, barátságos csapat, valamint a megfelelő hangulat megteremtése. A polcokon sorakozó könyvek nem csupán dizájnelemek: olvassák, viszik, cserélik és szerencsére hozzák is őket. Galériánk havonta megújuló kiállításoknak ad teret, emellett népszerű Kelet kult sorozatunkkal a science café vonalat erősítjük, azaz kávézós légkörben beszélgetünk tudományos témákról” – részletezi a hely megálmodója.
GRILLSZENDVICS A KELET KÁVÉZÓ ÉS GALÉRIÁBÓL
A könyvekkel körülölelt, mindig zsúfolt helyszín vonzereje a kellemes hangulat mellett a különleges ízekben keresendő: Tom, a holland szakács ugyanis mesterien vegyíti a keleties stílust a magyar konyhával. Akinek már legalább egyszer volt szerencséje az indonéz mogyoróvajas grillszendvicshez, tudja, miért került a Bartók kihagyhatatlan ízélményei közé – akinek még nem, annak bármely napszakban jó szívvel ajánljuk a curry masalával fűszerezett és rukkolával gazdagított fogást.
A Bartók sava-borsa - ételajánló a kultutcából | Magyar Krónika
Kilenc fogás, amelyet csak a Bartókon lehet megkóstolni, illetve amelyet nem szabad kihagynia annak, aki a környéken jár.
Az algoritmus kora nem tűri az elidőzést. A képernyőidő nem tűri a valódi jelenlétet. Pedig vannak még helyek – cukrászdák, fürdők, falusi focipályák, kocsmák, piacok és szakrális terek –, ahol az ember kiléphet a teljesítménykényszerből, és egyszerűen csak létezhet. A harmadik helyek az otthon és a munkahely közötti terek: a lassú jelenlét, a közvetlenség és a tét nélküli együttlét utolsó menedékei.
Lelkes és támogató helyiek és nézők milliói követik majd a képernyők előtt május 13. és 17. között a 47. Magyar kerékpáros körversenyt. Az ezúttal Dél-Magyarország-fókuszú Tour de Hongrie rajtja Gyulán lesz. A részletekről Eisenkrammer Károly fő szervezőt kérdeztük.
A faluban vagy kocsmába, vagy meccsre jár az ember, tudjuk meg a Rimóc–Bercel futballmérkőzés lelátóján ülve. Járhatnának még könyvtárba is, de nem mindenki olyan típus. A vidéki focipályák fontos, ha nem a legfontosabb találkozási helyek az itt élők számára.
Aki az agglomerációban szeretne vendéglátóhelyet nyitni, annak a minőség a kötelező minimum. A vidék és a város határán pedig annál is többre van szükség. A pátyi C’est la vie Caféban pontosan tudják, mire.
Bennünk, magyarokban él egy határozott kép a lóversenyről, a galoppról és az ügetőről. Pontosabban a közönségéről, arról a tarka világról, amely az egészet egykor körülvette. Bencsik Gábor tárcája.
