Szöveg: Bakai Anna
Fotó: Máth Kristóf
„Perkátáról származom, nyolcan vagyunk testvérek, a művészetek iránt mindig nagyon nyitott volt a család: két testvérem festő, két unokaöcsém színész lett, én pedig könyvkötőmester. A falu 2017-ben rendhagyó kiállítást rendezett a családunk tiszteletére: két fivérem, János és Lajos festményeit, valamint az én könyvkötészeti munkáimat állították ki. Perkáta egy ötezer fős kis falu, mégis több mint százan eljöttek a megnyitóra. Fantasztikus érzés volt! Az eredetileg háromhetesre tervezett tárlat végül olyan népszerű lett, hogy három hónapra tolódott a nyitvatartás.
Lajos bátyám kezdett el könyvkötőszakkörre járni, egyszer pedig elvitt magával. Emlékszem, diafilmeket vetítettek a könyvtörténetről: a mai napig látom magam előtt a fatáblás, leláncolt, hatalmas kódexeket. Ott, abban a pillanatban tudtam, hogy én könyvkötő szeretnék lenni.
Dunaújvárosban, a szakmunkásképzőben két csodálatos mesterem volt: egyiküktől az aprólékosságot, másikuktól pedig a gyorsaságot tanultam meg és azt, hogy a műhelyben mindig rendnek kell lennie. Amikor feljöttem Pestre, akkor döbbentem rá, hogy a legnagyobb mesternek tartott könyvkötő is nagyon messze volt attól a két embertől, akik segítettek elsajátítani a szakmámat.
Tizennégy évesen kezdtem az iskolát, most hatvanhárom vagyok. Sosem gondoltam arra, hogy mással foglalkozzak, hiszen ötven éve azt csinálom, amit a legjobban szeretek. Ennek köszönhető az is, hogy a négyezer forintos alapár nálam húsz éve változatlan. Megkeresek annyit, amennyiből megélek. A hobbim a szakmám, ismerem, szeretem minden vevőmet. Egyszerűen nem lehet panaszom semmire sem.
Egy komolyabb restaurálás több tízezer forintba is kerülhet, de sokan rászánják a megfelelő összeget. Persze mindezt nem a kötészeti értékük miatt teszik, ezek a könyvek mind emlékek. Az emlékek őrzése pedig mindenkinek ugyanolyan fontos.
Rengeteg tudást felhalmoztam ötven év alatt, amit jó lenne átadni valakinek. Nem ismerek azonban senkit, akit betaníthatnék, hogy átvegye az üzletet. Nem gondolom, hogy a szaktudás hiányával lenne baj, az megszerezhető. A türelem a kulcs: ez egy olyan szakma, amihez óriási türelemre van szükség, és ez ma sajnos nagyon hiányzik az emberekből.”
Múlt hétvégén 479 tonnányi adományt adtak össze a vásárlók november harmadik hétvégéjén az ország ötszáz áruházában. Ez 95 811 élelmiszercsomag összeállításához elegendő, a rászoruló emberek és családok számára.
Izgalmas műfaji kísérlet a Gázolás, és sokat elárul az ötvenes évek magyar filmgyártásáról Gertler Viktor keveset emlegetett krimije.
Hat alkotó, ötven év, sok-sok kép címmel nyílik kiállítás az érdi Parkvárosi Közösségi Házban november 15-én 15 órakor. A Rajzolni jó alkotói közösség hat tagjának örömrajzolásból született portréit, csendéleteit, tájképeit nézhetjük meg.
Egy nem mindennapi sorsot mutat be az Emmi néni csodálatos élete című dokumentumfilm, amely nemrég került fel a Filmio kínálatába.
A Duna közepén, két ország között, a magyar határon túl kilenc ember él egy szigeten. Kengyia világát a természetközeli elzártság letargiával vegyes romantikája lengi be.
