Szöveg: Bakai Anna
Fotó: Máth Kristóf
„Perkátáról származom, nyolcan vagyunk testvérek, a művészetek iránt mindig nagyon nyitott volt a család: két testvérem festő, két unokaöcsém színész lett, én pedig könyvkötőmester. A falu 2017-ben rendhagyó kiállítást rendezett a családunk tiszteletére: két fivérem, János és Lajos festményeit, valamint az én könyvkötészeti munkáimat állították ki. Perkáta egy ötezer fős kis falu, mégis több mint százan eljöttek a megnyitóra. Fantasztikus érzés volt! Az eredetileg háromhetesre tervezett tárlat végül olyan népszerű lett, hogy három hónapra tolódott a nyitvatartás.
Lajos bátyám kezdett el könyvkötőszakkörre járni, egyszer pedig elvitt magával. Emlékszem, diafilmeket vetítettek a könyvtörténetről: a mai napig látom magam előtt a fatáblás, leláncolt, hatalmas kódexeket. Ott, abban a pillanatban tudtam, hogy én könyvkötő szeretnék lenni.
Dunaújvárosban, a szakmunkásképzőben két csodálatos mesterem volt: egyiküktől az aprólékosságot, másikuktól pedig a gyorsaságot tanultam meg és azt, hogy a műhelyben mindig rendnek kell lennie. Amikor feljöttem Pestre, akkor döbbentem rá, hogy a legnagyobb mesternek tartott könyvkötő is nagyon messze volt attól a két embertől, akik segítettek elsajátítani a szakmámat.
Tizennégy évesen kezdtem az iskolát, most hatvanhárom vagyok. Sosem gondoltam arra, hogy mással foglalkozzak, hiszen ötven éve azt csinálom, amit a legjobban szeretek. Ennek köszönhető az is, hogy a négyezer forintos alapár nálam húsz éve változatlan. Megkeresek annyit, amennyiből megélek. A hobbim a szakmám, ismerem, szeretem minden vevőmet. Egyszerűen nem lehet panaszom semmire sem.
Egy komolyabb restaurálás több tízezer forintba is kerülhet, de sokan rászánják a megfelelő összeget. Persze mindezt nem a kötészeti értékük miatt teszik, ezek a könyvek mind emlékek. Az emlékek őrzése pedig mindenkinek ugyanolyan fontos.
Rengeteg tudást felhalmoztam ötven év alatt, amit jó lenne átadni valakinek. Nem ismerek azonban senkit, akit betaníthatnék, hogy átvegye az üzletet. Nem gondolom, hogy a szaktudás hiányával lenne baj, az megszerezhető. A türelem a kulcs: ez egy olyan szakma, amihez óriási türelemre van szükség, és ez ma sajnos nagyon hiányzik az emberekből.”
Az amerikai magyarság története nem lezárt fejezet, hanem folyamatos változás és alakulás, amelyben az asszimiláció elkerülhetetlen, de lassítható – vallja Antal-Ferencz Ildikó újságíró, aki több mint százhúsz életútinterjút és közel száz riportot készített a tengerentúlon. Magyarnak lenni Amerikában könyvsorozatából készült válogatáskötetéről beszélgettünk a szerzővel.
Angol utazók, Andersen és Rudolf trónörökös, Szálinger Balázs lírai útinaplója – a Dunáról szóló régi és kortárs könyveket ajánlunk.
Máté István interdiszciplináris tervező, digitális szakértő. Egy Ózd melletti kistelepülésen, Borsodszentgyörgyön él és dolgozik. Őszintén hisz abban, hogy a tudásalapú munka visszahozhatja a fiatal generációkat ebbe a térségbe. A legmodernebb digitális technológiákról, a mesterséges intelligencia hatásairól és a vele kapcsolatos félelmekről is beszélgettünk.
Nagy Dénes filmje, a Kurtág-töredékek egyszerre beszél a zseni magányosságáról, az ember örök kapcsolódni vágyásáról és arról, megéri-e mindent feláldozni azért a néhány pillanatért, amikor még életünkben átnézhetünk a felhőkön túlra.
Hol vannak már a tárlók? Azért még akad belőlük. De egy modern múzeum megfoghatóvá teszi az élményt, arra a biztatja a látogatót, teremtsen kapcsolatot a tárggyal, stílussal, korral. Keressen, válasszon és alkosson. A Néprajzi Múzeum interaktív eszközei sok és sokféle lehetőséget kínálnak, hogy bevonódjunk a kiállítások világába.
