Szöveg: demeter Anna
Fotó: Földházi Árpád
Szinte a városon kívül, az Orci felé vezető úton találjuk Kaposvár eldugott gasztrocsodáját, a Roastopus specialty – kávé-pörkölő műhelyt. Bakos Balázs és Becska-Horváth Gabriella alapító tulajdonosok szándékosan húzódnak a gépek s nem a vendéglátópultok mögé. Az eredetileg mérnöki pályán dolgozó csapattagok számára ugyanis az alkotás öröme nemcsak elegendő, de bőven ki is tölti a mindennapokat. Kávéikat, amelyeket a nemzetközi piacon is egyre nagyobb sikerrel értékesítenek, a legkülönlegesebb termőterületekről szerzik be. „Etiópia, Kenya, Brazília, Honduras, Kolumbia, Costa Rica, Ruanda a kedvenceim, de a feltörekvő országokból is egyre érdekesebb tételek érkeznek. A mintapörköléstől kezdve mi felügyeljük a folyamatokat, így pontosan tudjuk, mit lehet elvárni egy kávétól” – mondja az épületgépész végzettségű Balázs, miközben épp egy száraz feldolgozású kolumbiait készít nekünk. „A kávé érdekessége a változásban rejlik. A borhoz hasonlóan állandó alkalmazkodásra sarkall, mivel csupán reménykedni tudunk a következő szüret sikerében” – magyarázza a munka legapróbb részletei re, a tizedfokokra és másodpercekre is ügyelő alkotó, míg társa, Gabriella egy beérkező zöldkávé-szállítmány intézésével foglalkozik.
A Roastopus indulása korántsem volt zökkenőmentes. „Az első pörkölési napunkon a webáruházunk készen állt, az összes kávénk pörkölési profilja be volt állítva. Már akkor minden folyamatot számítógépen monitoroztunk a pontosság kedvéért, ezért is lepett meg bennünket, hogy hirtelen nulla fokot mutattak a mérők. Miután egy műszerész segítségével átnéztük az összes kábelt és elemet, kiderült, hogy egy kétdolláros alkatrész nem vitte át a jelet. Mondanunk sem kell, karácsony előtt két nappal érkezett meg a darab, így a remélt forgalmunk is elmaradt. Ez arra tanított bennünket, hogy meglepetés akkor is érhet, ha úgy érezzük, mindenre felkészültünk” – mesélik a tulajdonosok.
„Benne vagyok, ezt pötyögtem gyorsan” – nevet Balázs, aki az idő tájt már az otthoni pörköléssel kísérletezgetett. Egy kudarcba fulladt serpenyős próbálkozás után hamar eljutott szülei pattogatottkukorica-készítő gépéig, és édesapja műszerészaffinitásának köszönhetően nemsokára már ketten keresték az optimális pörkölési profilt. „Ventilátort, hűtőrendszert szabályoztunk, szondát építettünk, és megfigyeltünk. Az eredmény gyenge, az élmény annál nagyobb volt, ezért is lelkesedtem a felkérésért, bár a felelősség súlya kissé megijesztett. Amellett, hogy szerettem a kávékat, értettem a gépek működéséhez is, de tudtam, egy márka felépítéséhez ennél jóval többre van szükség” – emlékszik vissza.
A Magyar Krónika Zebegénybe látogatott, Zebegény pedig a Magyar Krónikába. Egy-egy ilyen alkalom – a kandalló tüzéhez hasonlóan – rávilágít arra, hogy mennyire hiányoznak az életünkből ezek az alkalmak, amikor néhány órára offline állapotba kerülhetünk.
Az őszi túrának mindig egyedülálló hangulata van, a fények és árnyékok játéka, a színpompás elegyes erdők, a táj illatai különleges atmoszférát teremtenek. Pláne páratlan élmény ebben az évszakban kirándulni olyan környezetben, mint az ezerarcú Börzsöny, azon belül is Zebegény és környéke.
A Hortobágy szívében működő madárkórházba az egész országból érkeznek a sebesült és beteg madarak. Többségük gyógyultan tér vissza a természetbe, a tartósan sérültek pedig a Hortobágyi Madárpark lakói maradnak. Mi is meglátogattuk a különleges intézményt.
Tóth János fazekasmester a régi iskola híve, és a díszítés helyett nála a funkcióé a prioritás.
Az Őrségi Nemzeti Parkban az európai bölénycsorda mellett vadlóménest alapítanak, hogy vizsgálhassák, milyen is lehetett az Őrség abban az időben, amikor még a nagy növényevők tevékenysége alakította a táj képét.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
