Tizedik évét ünnepli a Cziffra fesztivál. Egy ilyen jubileum alkalmat ad arra is, hogy visszatekintsünk a kezdetekre. Mikor, hogyan alakult ki a személyes kötődése Cziffra Györgyhöz?
Gyerekkorom otthonának légköréhez hozzátartozott a zene. Úgy nőttem fel, hogy nálunk mindig Cziffra György lemeze szólt, a szüleim kifejezett zenehallgatási céllal, de a családi beszélgetések mellé is az ő zenéjét választották. Játéka virtuozitásának, érzelmi kifejezésmódjának és egyediségének különleges esszenciája már gyerekként elbűvölt. Ez vezetett el a zongorázásig, az elmondások alapján ugyanis ötévesen képes voltam öt-hat órát a zongora előtt ülni és addig játszani, amíg a hallott melódiákat ki nem kerestem. Kezdetben még zongorista édesapámtól sem voltam hajlandó segítséget elfogadni, annyira a magam útját jártam.
Cziffra munkássága ösztönzött a zeneiskolai tanulmányaim megkezdésére, majd tovább hatott a fejlődésemre is. A játéka iránti szenvedélyem, a hozzá való kötődésem egyre mélyebb lett, a személye, az életútja is érdekelni kezdett, elolvastam az Ágyúk és virágok című életrajzi könyvét, és kirajzolódott előttem egy 20. századi sorstörténetet.
Nem értettem, és nagyon bántott, hogy egy ilyen hatalmas nemzetközi sikereket elérő művészt, aki élete vége felé a saját karrierjén túllépve alapítványt hozott létre és minden vagyonával és lehetőségével a fiatalokat támogatta, miért nem ismernek el a hazájában. Miért gondolják róla, hogy csak egy üresen csillogó virtuóz, egy bárzongorista?
Ez indította el a cselekvés útján?
Igen, éppen húsz évvel ezelőtt, tizenhatévesen kopogtattam a Zeneakadémia rektorának ajtaján egy Cziffra György-emlékhangverseny ötletével. A rektor, Batta András bizalmat szavazott nekem, és ezzel végre megkezdődhetett Cziffra művészeti örökségének ápolása. Sokáig évente csak egy koncertet tartottam, de 2016-ban végre elindult a Cziffra fesztivál. A fesztiválszervezés világa akkor még ismeretlen volt számunkra, ezért is hálásak vagyunk az akkori és az azóta mögénk álló támogatóknak, intézményeknek a segítségükért. Azóta persze már gyakorlatot szereztünk, de az elején nagyon fontos volt a szakmai háttér, de az talán még fontosabb, hogy művészeti vezetőként egy pillanatig ne engedjem más irányba vinni a fesztivált, mint amit a névadónk öröksége kijelölt.
Mi ez az irány?
Rendkívül ritka, hogy egy fesztivált nem egy alkotóművészről vagy műfajról neveznek el, hanem egy előadóművészről, ahogyan mi tettük. Ezért az első pillanattól kezdve határozottan megfogalmaztam, hogy nekünk más feladatunk van, mint az összes többi fesztiválnak, mert mi Cziffra György kultuszörökségét visszük tovább.
A műfajok találkozása, az egyéni tematikák, az általános repertoáron túlmutató koncertek, a korábban még soha nem próbált párosítások teljesen újszerű meglátást, érzelmi kifejezőerővel rendelkező, a klasszikus zenei improvizációt előtérbe helyező előadásmódot hoztak létre.
Művésztársaimmal a Cziffra fesztivál programjain a szívünkből eredő, megismételhetetlen élményeket nyújtjuk a közönségnek. A fesztivál eszmeiségét a Cziffra György-i gondolkodásmód adja, ami mögött a Liszt Ferenc-i iskola áll. A közönség tagjai nem izzadságszagú, verejtékes munkát várnak a művésztől, hanem azt, hogy felemelje a szívüket, partner legyen a boldogságukban, vigasz a szomorúságban, a legkülönbözőbb érzelmeket adja át a műveken keresztül.
Ehhez viszont az kell, hogy a művészt ne határolja be semmi, mert a zene a lelkünkben van, az előadás minősége csakis az előadón múlik.
Ahhoz tudnám ezt hasonlítani, ahogy az ember sokféleképpen mondhatja ki azt, hogy szeretlek, úgy az különböző érzelmet vált ki a másikból. Ilyen a zeneművészet, mindenki ugyanazokat a hangokat látja a kottában, mégis másképp értelmezzük. A Cziffra fesztiválnak az a különlegessége, hogy olyan művészek lépnek fel, akiknek a játékán keresztül mindez meg tud mutatkozni.
Mit szól ahhoz, hogy a fesztivál nemzetközivé vált?
Annak örülök, hogy Oslo, London, Párizs, New York, Genf, Róma nagy fesztiváljai és az olyan világhírű zenekarok, mint a Royal Philharmonic Orchestra társainkká váltak, mert ez azt jelenti, hogy az a magyar brand, amit Cziffra György jelent, nemzetközi üggyé vált, és ezzel hazánk zeneművészeti kulturális nagyhatalmát erősítjük itthon és a világban is.
Hogyan sikerült világgá vinnie a Cziffra-ügyet?
Az egyéni zongoraművészi karrieremből fakadó meghívásokat és kapcsolatrendszereket a Cziffra fesztivál égisze alá emeltem be. A világ vezető művészei, akikért a legnagyobb koncerttermek vetekednek, a mi meghívásunkra első szóra igent mondanak, mert mélységesen tisztelik Cziffra Györgyöt. Azt is nagyon fontosnak tartom, hogy mi is jelen legyünk külföldön. November 28-án a világ egyik legismertebb szimfonikus zenekarával, a Royal Philharmonic Orchestrával, Alexander Shelley vezényletével és az én szólómmal adtuk elő a Tribute to a Hungarian Legend című koncertet. Ez egy óriási érdem és lehetőség arra, hogy a Cziffra György fesztivál egy olyan helyszínen, mint a londoni Cadogan Hall, a magyar zenei örökséget, Liszt Ferenc és Cziffra György örökségét demonstrálja. A műsor különlegessége volt az is, hogy Smetana és Brahms egy-egy darabja mellett a londoni közönség először hallhatta Eötvös Péter egyetlen zongoraversenyét, a Cziffra Psodiát, melyet számomra dedikált.
Fontos, hogy a nemzetközivé válás számunkra nem azt jelenti, hogy a fókusz a nemzetközi előadókra irányul, hanem hogy a magyar brandet erősítjük: London mellett Brüsszelbe, Rómába és New Yorkba is elvisszük a legnagyobb magyar művészeket és a fiatal tehetségeket.
Mekkora szellemre vallott, hogy Liszt Ferenc megalapította nekünk a Zeneakadémiát, hiszen mind a mai napig az ő tanait valljuk, és az ő iskolájából kijött nagy művészek, mint Cziffra György vagy Dohnányi Ernő szellemiségét tudjuk most a legnagyobb művészekkel, intézményekkel megvalósítani.
A tizedik évét ünneplő Cziffra fesztivál programkínálata különösen gazdag. Mi minden várja az érdeklődőket?
Még idén olyan világsztárok érkeznek Magyarországra meghívásunkra, mint a december 14-én a Müpában fellépő Martha Argerich és Mischa Maisky vagy december 9-én Nyikolaj Luganszkij zongoraművész, aki a Zeneakadémia Nagytermében ad koncertet. Jövő februárban pedig megkezdődik a szokásos tíz napig tartó, összefüggő programkavalkád, szintén a Zeneakadémián játszik február 18-án Fazil Say zongoraművész, Vadim Repin hegedűművésszel pedig február 23-án a fesztivál gálakoncertje előtt Inspirációk címmel adunk koncertet.
Kiemelném még a Csajkovszkij-esszencia című koncertet február 19-én, Perényi Miklóssal és Keller Andrással Csajkovszkij a-moll zongoratrióját szólaltatjuk meg, majd a koncert második felében a zeneszerző b-moll zongoraversenyét fogom előadni a Keller András vezette Concerto Budapesttel.
A fesztivál izgalmas színfoltja az Országos bárzongorista verseny Cziffra György emlékére résztvevőinek koncertsorozata. Ezt a műfajt azért is támogatnunk kell, mert hungarikum, és azért is mert Cziffra György egy rövid ideig bárzongorista volt. A Bárest is ennek hangulatát idézi meg Sárközy Lajos prímással és zenekarával, valamint a Hot Jazz Banddel, Bősze Ádám műsorvezetésével.
A különlegességek sorát gazdagítja Freund Tamás neurobiológus február 22-ei előadása arról, hogy a művészeti élmények hogyan segítik az egészséges személyiségfejlődést.
Igazából bármelyik programunkat kiemelhetném, mert olyan művészek lesznek velünk, Gubik Petra, Dresch Mihály, Lakatos Mónika és Miklósa Erika, a februári időszakban szinte mindennap egy különleges koncertet kaphat a közönség. Azért használom a különleges szót, mert nem a bármikor hallható, általános repertoárt játsszuk, hanem kifejezetten az adott koncertre fognak össze a művésztársak improvizatív műsorral olyan hangulatot teremtve, amely tényleg a névadó szellemiségét tükrözi. Amellett, hogy ez a sikerünk titka, ez a záloga annak, hogy művész kollégáimmal a cziffrai örökséget tovább tudjuk adni a fiataloknak. Nekünk ugyanolyan fontos a tehetségtámogató programunk, mint a hazai és külföldi koncertek, események szervezése.
Két világ áll nyitva előttem | Magyar Krónika
„A zene világnyelv” – vallja Lakatos Mónika. S valóban, ha nem értjük is a Romengo és a Cigány Hangok énekesnőjének dalszövegeit, azonnal érezzük a tartalmukat.
Miben segíti a fiatalokat a mentorprogram?
A program keretében lassan 70 díjazottunk van, anyagilag és erkölcsileg is támogatjuk a fiatalokat karrierjük építésében, de kiemelném az innovatív projekt díjunkat, amellyel az általuk megálmodott koncertek megvalósításában segítünk. Mesteriskolánkban olyan megkérdőjelezhetetlen tudású művészek tanítanak, mint Miklósa Erika vagy Bogányi Gergely. Megemlíteném a gyerekeknek szóló programjainkat, koncertjeinket, amelyekre a legkisebbeket várjuk. Ezeken a zenei beavató délelőttökön a kollégáim rendkívül jól összeállított műsorral nyitják meg a fiatalok lelkét a klasszikus zene iránt, hogy Bartók és Kodály hazájában egy gyerek se nőjön fel úgy, hogy nem találkozott a mély katarzist előidéző klasszikus zenével.
A fesztivált Cziffra György szellemisége hívta életre. Az ő kultuszörökségén, személyes élettörténetén keresztül milyen üzenetet kaphat a ma embere?
Szeretettel ajánlom mindenki számára a Magyar Zene Házában ingyenesen megtekinthető Cziffra György életéről szóló, minden eddiginél nagyobb kiállítást, mert pont ezt a kérdéskört járja körül. Függetlenül attól, hogy ismeri-e Cziffrát, szeret-e a klasszikus zenét, a kiállításból elé táruló élettörténete mindenki számára erőt fog adni. Cziffra életét sokunk nagyszüleinek, dédszüleinek kellett átélnie. Első és második világháború, az 1956-os forradalom és az azt követő megtorlás, mellőzöttség, nincstelenség, elnyomó rezsim. Cziffra gyerekként éhezett, küzdött a nyomorral, zongoraművészként elnyomták, munkatáborra ítélték a feleségével, és nemcsak hogy egymást nem láthatták, de a kisgyermekükről sem kaphattak hírt.
Cziffra György a két kezével, több mint húszkilós köveket cipelt évekig a Miskolci Egyetem falainak építésekor, és mindezek borzalmak mellett annyira hitt a tehetségében, a Jóistentől kapott talentumát annyira szerette volna szolgálni, hogy a tábori kis szoba cellafalaira felrajzolt zongorabillentyűkön gyakorolt mindennap.
Amikor kényszerűségből bárzongoristaként kereste kenyerét, nem adta fel az álmait, és a nincstelenségből egészen elképzelhetetlen karriert futott be 1956 után. A világ legnagyobb koncerttermei nyíltak meg előtte, a Liszt – Magyar Rapszódiák lemezét több mint egymillió példányban adták el, többen kikiáltották a legnagyobb kritikusok közül a világ legjobb zongoristájának – mindeközben alapítványt hozott létre, iskolát alapított. Mindezek után egy lakástűzben elvesztette szeretett fiát, aki nemcsak a gyermeke, de karmesterként művésztársa is volt.
Amellett, hogy Cziffra személyes példamutatása, amivel ezeket a megpróbáltatásokat kiállta, minden nehézséggel küzdőnek erőt ad, iránytű is mindannyiunk számára. Fontos tudnunk, hogy voltak, vannak nemzeti hőseink, akik a hátukon viszik az örökséget, akik nem adják fel, nem alkudnak meg, nem kényelmesednek el, nem hagyják el soha a nemzeti identitást, hisznek a Jóistenben, a tehetségükben, és abban, hogy a tehetségük által szebbé tudják varázsolni a világot.
Ha csak arra gondolok, nekem mit adott Cziffra György – a zongorát, a zeneművészet szeretetét – a világ leghálásabb emberének érzem magam, és úgy gondolom, hogy sokakkal így kell, hogy legyen, mert nagyon sok mindent tud adni ma is.
| Részletes program: www.cziffrafesztival.hu |
Kiemelt fotó: Balázs János. Fotó: Csibi Szilvia.
