Túl az Óperencián című sorozatunkban korábban már írtunk olyan ’48-as magyar emigránsról, aki az amerikai polgárháborúban kamatoztatta katonai tudását. Asbóth Sándor több alkalommal is megsebesült a harcok során, egyszer jobb felkarcsontját érte találat, később pedig a bal karja sebesült meg, illetve egy lövedék a szájpadcsontjába fúródott. Utóbbi sérülése élete végéig elkísérte, nem sikerült kioperálni a golyót, így folyamatosan fejfájás kínozta. Később ezen sérülésének komplikációiba halt bele.
Ezen felül megemlékeztünk a Magyar Krónika hasábjain olyan magyar tisztekről is, akik néger egységeket vezettek észak és dél konfliktusa során. Ilyen volt Kossuth Lajos unokaöccse, Zsulavszky László, akinek ezredében szolgált két testvére, Emil és Zsigmond is. Emellett utánajártunk egy magyar – Estván Béla – néven ismert, egyébként osztrák származású szélhámos kalandjainak, aki többek között a Konföderáció fegyveréhségét kihasználva próbált ügyeskedni (Egy szélhámos kalandjai Amerikában – 1. rész; Egy szélhámos kalandjai Amerikában – 2. rész).
Ezúttal egy olyan élettörténetet tárunk az olvasó elé, amelyből ha filmet forgatnának, egyszerre lenne akciófilm, horror és fekete humorú vígjáték.
Dr. Wadgymar Artúr feltehetően Debrecenben látta meg a napvilágot 1824-ben. Középiskolába már Pesten járt, majd orvosnak tanult Bécsben. Az 1848-49-es események idején katonaorvosként teljesített szolgálatot a honvédség soraiban. A szabadságharc bukását követően Hollandiába menekült, és a haditengerészet kötelékében találta meg számításait ugyancsak orvosként. Egyes források szerint a krími háborúban is jelen volt. Végül Amerikában kötött ki, és hadianyag-ellátásért felelős tiszt lett a Konföderáció seregében, állítólag harctéri orvosként is tevékenykedett, valamint a szakadár államok laboratóriumában dolgozott.
Wadgymar életrajza azonban nem a háborúk vagy a haditengerészetnél eltöltött évek miatt különleges – bár ezek sem egy hétköznapi orvosról árulkodnak –: magánéleti, illetve szakmai botrányaitól válik története egészen hihetetlenné.
Fennmaradt egy beszámoló arról, hogy Wadgymar és édesapja ugyanabba a balerinába szerettek bele. A táncosnő kegyeiért folytatott vetélkedés párbajhoz vezetett, amely során a fiú megölte apját.
Amennyiben mindez nem lenne elég tragikus, testvére megesküdött, hogy bosszút áll rajta atyjuk halála miatt. Elképzelhető, hogy hősünknek ezért kellett elhagynia Magyarországot, és nem a megtorlások elől menekült.
Az 1850-es évek második felében már biztosan az Egyesült Államokban élt, a Kentucky államban található Louisville-ben kezdett orvosi praxist. Itt ismét szerelembe esett, a lány családja viszont ellenezte a románcot, így megszöktette a hajadont, majd titokban összeházasodtak. A boldogság azonban nem tartott sokáig, a nő átesett egy gőzhajó korlátján, és elnyelték az Ohio folyó habjai. Nem sokkal később újranősült, a porosz származású Maria Theresa Drewest vette feleségül. A házasoknak azonban menekülnie kellett, mert Wadgymar bosszúszomjas testvére tudomást szerzett hollétükről.
St. Louisba mentek, ahol egy időre békére leltek. Itt érte a polgárháború a családot, amely során a férfi az Illinois állambeli Cairó városában élt egy darabig, nem tudjuk, felesége és gyermekei követték-e. „Orvos, sebész, szülész. Női és gyermekbetegségek specialistája” – hirdette praxisát. A konfliktus lezárása után ismét St. Loiusban találjuk, ahol növénytant tanított gyógyszerészeknek, valamint tudományos kutatásokat folytatott. Élete legszürreálisabb epizódjai azonban még ezután következtek.
Texasba költöztek, ahol feltehetően tudományos érdeklődéstől vezérelve fel akarta boncolni egy fiatal férfi holttestét. Ekkoriban ez még illegális tevékenységnek minősült, így a tetem beszerzése sem lehetett egyszerű.
Amikor belevágott a férfi testébe, kiderült, hogy az még élt, csak mély kómába esett.
Ezt a botrányt tetézte a következő eset, amelyről a Glaveston News nevű lap számolt be az 1870-es években. A doktor egy sérült mexikói férfi lábát amputálta, a helyiek megrökönyödésére másnap a levágott végtagot az orvos disznóóljában látták viszont, amint az állatok falatoztak belőle. A cikk szerzője megfelelő büntetésként javasolta, hogy kátrányban és tollban forgassák meg Wadgymart. Ezt sikerült elkerülnie, de családjával együtt jobbnak látták továbbállni.
1882-ben a texasi Carrizzo Springs vezető orvosaként dolgozott, élete hátralévő részét pedig a tudományos munkának szentelte. Orvosi folyóiratokban publikált, kutatott, valamint növénytannal foglalkozott. Influenzában halt meg feleségével egyetemben 1899-ben.
A cikk Vida István Kornél: Világostól Appomatoxig című könyve alapján készült.
A Túl az Óperencián című sorozatunk cikkei ide kattintva elérhetők.
