Kajibás Éva Katalin egy lendülettel több életet felölelő munkát valósított meg: festőként alkotott, tanárként támogatott, vezetőként európai országok gyermekeit kötötte össze és ajándékozta meg évente a tehetség ünnepével. A Mosoly Lovagrend tagjaként pedig felesküdött arra, hogy akkor is a csodát keresi és képviseli, amikor az élet citrommal kínálja.
Ösztönösen formálta a körülötte levő világot. Semmi trükk, mondja: egyszerűen érezte, mikor mit kapott személyre szabott feladatként. Kajibás Éva Katalin, művésznevén KÉK huszonegy évesen először a tiszacsécsei iskolában tanítóként, később rajz- és művészettanárként adta át a képekben való gondolkodás szépségét a diákoknak. Módszerét nemcsak a gyerekek élvezték, az órák alatt ő maga is beleszeretett a festészetbe, majd a szobrászatba. Belső intuíciói egyre sűrűbben jelentek meg vásznon és anyagban: hol figuratív, szakrális vagy épp tájábrázolásban, bibliai szereplők alakjában. Ahogyan saját tehetségét kamatoztatta, úgy támogatta a gyerekeket is értékeik, képességeik felszínre hozásában. Nem nézte jó szemmel, ha a rajzórai alkotói munkák feledésbe merültek, vagy az egyéb művészeti ágakban, tantárgyakban tehetséges, fogékony gyerekek szerényen a háttérbe húzódtak. A tehetséget nem elég felismerni. Az iskolában megfigyelt készségeket, elkapott tánclépéseket, fogalmazások kiváló sorait, kreatív terveket, szépen kiejtett szavakat és szólamokat szerette volna a nagyvilág elé tárni. Iskolamarketinges, később reklámmenedzseri diplomát szerzett, negyvenéves korában pedig a gyakorlatban is összeért a sokévnyi tanári múlt és lexikális tudás.
„Mutasd meg magad!” – így hangzott a mára fogalommá vált Suliexpo rendezvénysorozat jelmondata, ami először egy városnyi, majd egy megyényi iskolát mozgatott meg, az évek során pedig az egyik legnagyobb európai gyereknapi fesztivállá nőtte ki magát. Határon túlról, sőt Lengyelországból, Lettországból, Görögországból is érkeztek az egymás kultúrája, hagyományai iránt fogékony fiatalok. KÉK, aki ekkor már a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Pedagógiai Intézet vezetője volt, fő szervezőként alakította ki saját, pályázati felhíváson alapuló koncepcióját: a gyerekek a teljes tanév során különböző témákban versenyezhettek egymással. Évente több százezer diák mérette meg magát sport, képzőművészet, színház, zene, irodalom és média kategóriákban, közülük egy szakmai zsűri választotta ki a legkiemelkedőbb tehetségeket. A fiatalok jutalma pedig egy meghosszabbított gyereknapi ünnepség volt a sóstófürdői Park hotel öthektáros kertjében. Az éves versenyt lezáró gála egyben kulturális kikapcsolódásként, művészeti bemutatóként is szolgált a díjazottak számára. A színpadi előadások mellett karneváli nyitófelvonulás, utcaszínház, óriástorta-evés, ügyességi vetélkedők, diszkó és táncház is helyet kapott, s közös sétákat tartottak a Sóstói Múzeumfaluban és a Nyíregyházi Állatparkban. Nem meglepő módon a Suliexpo résztvevőiből csakhamar országos közösség formálódott.
Az emberi odaadásból, a szülők, majd szponzorok adományaiból fenntartott program működéséhez azonban hamarosan kevésnek bizonyult az addigi támogatás, a fő szervező pedig nyugdíjba vonult. KÉK folytatta volna, ez a néhány év pont olyan érzésekkel töltötte el, mint az alkotói munkája, nem volt fáradt. Ötvenévesen észrevette ugyan, hogy a hüvelykujja kissé nehezebben mozog, nem vett róla tudomást. Festett tovább, hittankönyvet szerkesztett és illusztrált, zarándokútra indult Lourdes-ba, majd II. János Pál pápához. Szüntelen kereste a csodát, amiből erőt meríthetett, és amit továbbadhatott másoknak.
„A pápa nagyon jópofa ember volt” – mutat rá oklevelére Kajibás Éva már a Sarepta Budai Evangélikus Szeretetotthon szobájában. Az életet ízig-vérig megélő, minden helyzetben helytálló alkotó- és tanárnő színekkel tölti meg a körülötte lévő falakat. Mióta észrevette, hogy nehezen mozgatja ujját, húsz év telt el, a szklerózis multiplex mára az egész testét megtámadta. Lassan, nehezen beszél, leginkább ecsetvonásaival kommunikál. Közelben lakó fia segíti, hetente többször látogatja, mesél, felépíti az állványt, hozza a festékeket, ecseteket. Azt mondja, sokszor belekezdenek egy történetbe, és egy-két óra múlva képben ölt formát az, amit édesanyja szeretett volna elmondani. Most kell csak igazán a csodából merített erő.
KÉK-nek, úgy tűnik, emberfeletti mennyiség jutott belőle. Mindig kitalál valamit, most éppen a régi festményeket újítja fel, hozzájuk tesz egy-egy apró elemet, árnyalatot. Mutatja, hol a helye a következőnek a falon. Nézi a pápai oklevelet, rajta az idézet: „Ne azt keressétek, ami elválaszt, hanem azt, ami összeköt.” Bólint. Ő anélkül, hogy reklámozta volna, országok gyermekeit kötötte össze évről évre. Amikor betegsége súlyosabbá vált, és a család először fordult külső segítségért, a gondozószolgálat vezetőjében egy régi diákot ismertek fel. Kiderült, éppen tanárnője hatására választotta a pályát, csak azt nem tudta, hogy hálálja meg neki – hát most megtesz mindent.
Rajta kívül még sok ezer gyerek fejezte ki háláját Évának az őszinte odafigyelésért. Létezik egy szervezet, ami a legkisebbek javaslatai alapján díjazza azokat, akik a gyermeki örömnek szentelik az életüket. A UNICEF által elismert, 1968 óta létező Mosoly Lovagrend tagjai között tudhatjuk II. János Pál pápát, Sir Peter Ustinov angol színészt, Steven Spielberg filmrendezőt, J. K. Rowling írónőt, hazánkban pedig többek között Halász Judit és Janikovszky Éva után Kajibás Éva Katalint is. Igaz, hogy a díj átvétele közben citromlevet kell inni, és mégis mosolyogni? – kérdezzük KÉK-et. Felcsillan a szeme. „Igen – mondja lassan. – Én mosolyogtam.”
A nyíregyházi tanárnő feladta a leckét. Minden szeretetét a gyerekeknek adta, és az a legnagyobb félelme, hogy nem lesz, aki folytatja a tevékenységét. Két gyermeke, egykori kollégái, diákjai biztosan segítenének, egyetlen aggodalmukat az ajtóban súgja meg fia: nem biztosak abban, hogy találnak még egy ilyen szervezőt. Édesanyja az ágyról halkan helyesbít: „csak szeretet kell hozzá”.
Kajibás Éva Katalinnak a közeljövőben két kiállítása is lesz: 2022. szeptember 20-ától november 15-éig az Esterházy hercegi birtokház badacsonyi loftgalériájában, illetve előreláthatólag 2023-ban a Sztehlo Gábor-szeretetotthonban. Két tanéven belül pedig fiával közösen alapítványi jelleggel újraindítja a Suliexpót is.
A börtönből és függőségeitől egyaránt megszabaduló Lólé Attiláról szóló dokumentumfilmet beválogatták az orlandói, keresztény filmek és zeneművek nemzetközi fesztiváljának programjába. A Szabadító rendezőjét, Hajnal Gergelyt kérdeztük.
A Fő utca egy apró üzletében dolgozó Csányi Rudolf kézműves könyvkötőmester szerencsésnek mondhatja magát: általános iskolás korában rátalált arra a szakmára, amit még ötven évvel később is szenvedéllyel, szeretettel és nagy odaadással űz.
Az elmúlt évek bizonytalanságai a hagyományokat még fontosabbá tették, a nagyböjti népszokások felelevenítésével talán a reményt is növeljük, hogy a világban újra helyreáll a rend.
A Némafilmhez filmzenét! pályázattal a Művészetek völgye és a Nemzeti Filmintézet olyan zeneszerzőket keres, akik régi magyar némafilmekhez alkotnak kísérőzenét.
Hatalmas oszlopok, sejtelmes fények, atombunkereket idéző betonfalak. A március 22-ei víz világnapja alkalomból bepillantottunk a Gellért-hegyi Gruber József-víztároló különleges világába.
Sokkal több mint négy nap krónikája: az 1990-es taxisblokád okait és körülményeit feltáró Blokád című mozi már elérhető a Filmio filmtárában.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
