Ez aztán a strandélet! Bizony, ez már a modern világ, heverés a homokon, nyilván fürdőzés is a finom meleg vízben, éppen úgy, mint manapság. Jó, azért az öltözék más, még a szabadelvűbb hölgyeken is fürdődressz, a férfiakon szintén, visszafogottabb hölgyek pedig teljesen felöltözve, kalapban, és akad, aki még napernyőt is hord magával. Mégis modern világ ez már, egészen más, mint akár fél évszázaddal azelőtt is.
Hiszen a szabad vízben fürdőzés szokása nem régebbi az előző századfordulónál. Korábban Balatonfüredre sem azért mentek a hölgyek és urak, hogy ússzanak egyet a Balatonban, hanem hogy a gyógyvízből ivókúrát vegyenek, szépen fölöltözve sétálgassanak a fák alatt, vagy letelepedjenek valamely kerthelység asztalához, és eszegetve, poharazgatva töltsék kellemesen az időt. A mai értelemben vett fürdésre a vízbe a környékbeli parasztok sem mentek bele, ilyet csupán a gyerekek csináltak. A Balatonba legföljebb lovat csutakolni álltak be szekerestül, és persze járták a vizet a halászok, hogy megélhetést találjanak. A legtöbb ember úszni sem tanult meg, ez az egész strandolás teljesen ismeretlen volt a számukra.
A balatoni fürdőzésre először a hirtelen megnövekedett számú városi polgárság kapott kedvet. A 19. század utolsó harmadában végig a tó mentén fürdőtelepek alakultak, villák épültek, éttermek és szállodák nyíltak, és 1900-ra már a mai értelemben vett nyaralás kezdődött a parton. A mi időnkhöz képest az egyik jellegzetes különbség azért a képünkön is látszik: az emberek lehetőleg kabinokat béreltek, ott öltöztek, abban tartották az utcai ruhát. Hogy valaki a strandon kívül fürdőruhában mutatkozzék, az elképzelhetetlen volt.
A víz persze ugyanúgy simogatott, a Nap ugyanúgy sütött, és mindezt élvezni ugyanolyan jó volt, mint manapság. Így érezhette az a társaság is, amely ezt a nehezen kibetűzhető lapot küldte Bogdán Mariska úrleánynak Budapestre, a Hidegkúti út 4. szám alá.
Sorozatunk előző része itt olvasható:
