
A nyitott pince az élő pince
A pátyi pincehegy mindig is a falu közösségéről mesélt, és most sincs ez másként. Noha szőlő már alig van, valami talán ennél is értékesebb születik ma a föld alatti boltívek között.
Szöveg: Demeter Anna
Fotó: Máth Kristóf
A veszprémi Völgy Fagyizó kínálata meglepetést biztosan, csalódást semmiképpen sem okoz a betérőknek.
A Benedek-hegy lábánál, kolostorok és kertek ölelésében bújik meg a már több mint tíz éve töretlen népszerűségnek örvendő Völgy fagyizó. Póta Anett és Póta László tulajdonos házaspárnak Veszprém megunhatatlan. Ezt az élményt újabb és újabb díjnyertes fagylaltkülönlegességeikkel szemléltetik az erre járóknak. „Alföldi kis faluból származom, a szüleim egy utazásukon szerettek bele a Séd-völgybe. Annak reményében, hogy ezen a vidéken több lehetőségem lesz, velük tartottam. Pont a mellettünk lévő házba költöztünk” – mutat rá mosolyogva Anett a néhány lépésnyire található otthonukra. „Én pedig a mögöttük lévő házban nőttem fel” – teszi hozzá László, választ is adva arra, hogyan találtak egymásra.
„Addig-addig nézegettük a velünk szemben lévő romos kis épületet, míg a veszprémiek számára is vonzó szerepet álmodtunk neki” – meséli Anett. Ő a közös vállalkozás előtt vendéglátósként, később postán dolgozott, a cukrászmesterséget pedig már a Völgy kedvéért tanulta ki; férje herendi porcelánfestőként főállása mellett vesz részt a munkában.
A házaspár harmadik gyermekeként tekint az egész családot megmozgató üzletre. „Két nagyfiunk is aktívan kiveszi a részét a feladatokból, főként a nyári szünetben. Az eltelt években több mint kétszáz ízesítést találtunk ki, de a kínálatot persze a veszprémiek ízlése formálja” – mondja László. Díjnyertes lett a tökmagos-sós vanília és a borsos marcipán, és tavaly óta sláger a rozmaringos, mézes répafagylalt is. Utóbbihoz egy sült húsok mellé tálalt köret adta az ötletet; hasonló elven készült már baconösdatolya-, cserszegifűszeres- és sörfagyi is.
„Ebből is látszik, hogy igazából bármiből tudnánk fagylaltot készíteni” – nevet össze a házaspár. Évek óta őszinte lelkesedéssel és ugyanolyan minőségben alkotják meg klasszikus és különleges ízeiket. Nem meglepő tehát, hogy a Balatonról és jóval messzebbről is érkeznek kíváncsi kóstolók. „Az emberek gyorsan kötődnek a minőséghez, mi pedig hozzájuk. Nekünk az ad erőt, hogy visszatérnek hozzánk.”

A pátyi pincehegy mindig is a falu közösségéről mesélt, és most sincs ez másként. Noha szőlő már alig van, valami talán ennél is értékesebb születik ma a föld alatti boltívek között.

Ahol mindenki mindenkit ismer, ahol van tér, kert, csend és elcsendesedés. De nem begubózás! A Magyar falu programban kisboltok, faluházak, művelődési otthonok újulnak meg, és állnak a közösségek szolgálatába.

Van egy város, ahol mást jelent a futball. Találkozási hely, a mindennapok része. Ünnep. A dunaszerdahelyi DAC-lelátón a Kárpát-medence egyik legkülönlegesebb közössége gyűlik össze kéthetente. Minderről Németh Sándor fotós és Nagy Krisztián kommunikációs vezető mesélt nekünk a stadionban, és megkérdeztük a csapatról filmet forgató Tősér Ádám filmrendezőt is.

A dorogi bányászhagyományt őrzi a 2020-ban megnyitott, különleges atmoszférájú Reimann Bányászattörténeti Miniverzum, amelyben interaktív megoldásokkal teszik élményszerűvé a környék múltjának megismerését.

Mit tanítanak a macskák önelfogadásról, önszeretetről, határokról és valódi kapcsolódásról? Miért nem akarnak mindenáron megfelelni, és mi a titka annak, hogy együttműködjenek velünk? Bánszky Noémi állatasszisztált terapeutát, macskatrénert kérdeztük.