Mintha egy időtlen varázsvilág díszletei vennék körül, olyan érzése van az embernek, amikor megérkezik a Palotaszállóba. A története ha nem is az idők kezdetéig, meglehetősen régre nyúlik vissza. A környéket a legenda szerint a vadászatán erre járó gróf Bethlen András földművelésügyi miniszter nevezte el Lillafürednek Vay Erzsébet tiszteletére – a Borsod megyei főispán különös szépségű lányát Csokonai nyomán becézték a családban Lillának. Így volt vagy nem, sok értelme nincs kutatni, ám az biztos, hogy ez a kis anekdota nemcsak hogy jól illeszkedik a Palotaszálló kacskaringós történetéhez, de azt is remekül felvillantja, milyen fontos szerepet játszhatnak egy térség életében a fejlődését, épülését-szépülését szívügyüknek tekintő, lokálpatrióta érzelmű helyi közösségek. Bethlen András ugyanis korántsem véletlenül keveredett a Bükk keleti oldalára, oda, ahol „elfut a Szinva-patak”.

„Ez Erzsébet apjának, Vay Bélának volt köszönhető, aki küldetésének tartotta, hogy a Bükknek ezt a gyönyörű részét minél többekkel megismertesse. Előszeretettel hívta meg ide vadászni a gazdasági-politikai élet prominenseit, akik – akárcsak Bethlen András – kivétel nélkül első látásra bele is szerettek a vadregényes vidékbe. Ennek természetes következményeként indult meg az üdülőövezeti fejlesztések első, szerényebb szakasza.

A mi előképünk az 1900-as évek elején megnyíló tátralomnici Palota, más néven Palace szálloda volt. Lillafüred valódi, nagyobb tömegeket befogadni képes üdülőteleppé válásának, egy a tátraihoz hasonló hotel felhúzásának ötletét Bethlen István miniszterelnök vetette fel az 1920-as években,

nem kis részben amiatt is, mert a trianoni békeszerződés következtében a magashegyi fürdő- és üdülőtelepek a határokon kívülre kerültek, és elit hegyvidéki szállóhely nélkül maradt az ország.

Bethlen egy deklaráltan a társadalom felsőbb rétegeit kiszolgáló, nemzetközi politikai-diplomáciai találkozók megtartására is alkalmas szállodát képzelt el ide, ami miatt éles bírálatok is érték, mondván, a háború utáni válságos gazdasági helyzetben az efféle presztízsberuházások enyhén szólva is feleslegesnek tűnnek” – avat be a szálló történelmének kezdeteibe a Hotel Palota Lillafüred ügyvezetője, Borda Krisztina. 

Tiltakozások ide, fanyalgások oda, az építkezés, népszövetségi kölcsönből, 1925 körül csak elindult. A többek között a többek közt a vajdahunyadi vár restaurálásával már hírnevet szerző Lux Kálmán készítette a terveket.

Lux Kálmán az éppen divatos Mátyás-kultuszra is reflektálva a Hunyadiak korát és a reneszánsz főúri paloták hangulatát felidéző szállóépületet álmodott a három völgy találkozásába.

A lillafüredi fejlesztési tervekben függőkert, ródli- és bobpálya, felvonós sípálya, sőt még síugrósánc is szerepelt. Ha ezek – a függőkertet kivéve – nem valósultak is meg, a 15. századra utaló jegyek ma is hangsúlyosan megjelennek a hotel helyiségeiben, például a címerekben vagy az ólomüveg ablakokban.

„Az 1930-as megnyitón mindenki láthatta a Palotaszálló megépülésén jóval túlmutató végeredményt. Annak következtében ugyanis, hogy a tervezett helyszínen kicsit módosítani kellett – egy helyi nagykereskedőt nem tudtak rávenni a feljebb álló villája eladására –, megszületett a nem csupán attrakcióként, de az épület statikai alátámasztására is szolgáló függőkert, így a korábbiaknál szabadabb bejárás nyílt az Európában is egyedülálló mésztufa Anna-barlangba. A munkálatok miatt elterelték a Szinvát is, ennek következménye a ma már szimbólum vízesés, a kisvasút sínrendszerét pedig alagutak létesítésével átkomponálták az új összképhez. Vagyis tudatos, mai értelemben vett komplex turisztikai termékfejlesztésről volt szó, amelynek a létrejöttét ráadásul egy ugyancsak komplex közmunkaprogram segítette” – mesél tovább Borda Krisztina.

Mindennek meglett a további gyarapodásban is mérhető látszata, hiszen a második világháborúig tartó aranykorban egymást érték errefelé az országos hírű vendégek és események. Köztük az Írók Gazdasági Egyesületének 1933-as első kongresszusa, mások mellett Kosztolányi Dezső, Móricz Zsigmond, Illyés Gyula és József Attila részvételével. Utóbbi innen hazafelé utazva írta meg a magyar irodalom egyik, ha nem a legszebb szerelmes versét. Az Óda egy rövid, ám annál intenzívebb lillafüredi találkozás emlékének örök lenyomata, a versrészletek megjelennek a függőkertben, József Attila szobra pedig a vízesés mellett áll. Számtalan bált és sporteseményt rendeztek – a Hámori-tavon vízilabda- és jégkorongmérkőzésekre alkalmas medence épült –, itt forgatták az 1934-ben bemutatott Meseautót, a ma működő kertmozi hagyományos nyitófilmjét, 1939-ben pedig a Velencei nemzetközi filmfesztivál mintájára itt tartották meg az első magyar filmszemlét, a Nemzeti filmhetet.

Ki tudja, Lillafüred és vele a Palotaszálló hova fejlődhetett volna, ha nem jön közbe egy újabb háború, amikor a hotel szovjet hadikórházként és katonai szanatóriumként üzemelt.

A romokon villámgyorsan megtapadó szocializmusban aztán újabb jellemző korszak következett: SZOT-beutalóval kéthetes turnusokban váltották egymást az arra érdemes élmunkások – ennek is megvolt a maga sajátos bája kultúrfelelőssel, közösségi programokkal. A hetvenes évek nagy felújítása miatt megakadó lendület az ezredforduló után tért vissza, és érdekes módon a covidjárvány időszakában teljesedett ki, amikor egyre többen fedezték fel – vagy fedezték fel újra – a belföldi nyaralóhelyeket. A szálló vezetőinek szándéka egyértelmű: haladni tovább a több mint egy évszázada megkezdett úton, a múltra büszkén, annak emlékeit őrizve – van történeti kiállítótermük és QR-kóddal megtekinthető audiovizuális archívumuk is –, de a jelen és a jövő kihívásának, így hangsúlyosan a fenntarthatósági, környezetvédelmi, ökológiai szempontoknak is megfelelve.

Mivel az épület szerepel a nemzeti értékek között – árulja el még Borda Krisztina –, szigorú örökségvédelmi szabályok vonatkoznak rá, így ha akarnák, sem tudnák a kényük-kedvük szerint átszabni. De nem akarják. Abban hisznek, amiben az alapítók is hittek: a vendégeknek a környékbeli attrakciók bevonásával, beleértve a minden korban felfedezésre méltó Bükk rejtekeit, minél maradandóbb élményt kell adni.

Nyitókép: © Hotel Palota Lillafüred