„Rendben van a szénája”, mondjuk, amikor valakinek jól alakulnak a dolgai. De vajon honnan ered a szólás és mikor van valakinek rendben a szénája?
Szénának a lekaszált és szárítással tartósított füvet nevezik. Bár könnyű feladatnak tűnhet a fű kiszárítása, csapadékos, hűvös éghajlatú tájakon, például a székelyföldi havasok kaszálóin sok munkával járt, nem véletlenül nevezték „szénacsinálásnak”. A munka eredményétől függött a takarmány minősége és mennyisége. Elődeink, ha szükséges volt, alkalmaztak különböző szénaszárító állványokat is, de a magyar nyelvterületre általánosságban a széna földön szárítása volt jellemző. A Magyar néprajzból megtudhatjuk, hogy ennek is különböző módjai voltak. Az egyik eljárás szerint kaszálás után a füvet a renden, azaz a kaszálón hagyták, majd vagy forgatták vagy nem, a másik szerint kaszálás után szétverték a rendet, majd a füvet széthintették és egyenletesen elterítették, vagy kör alakzatokba gyűjtötték, éjszakára kupacba rakták és másnap ismét szétterítették.
Hordóhoz vagy kazalhoz kerítettek túl nagy feneket? | Magyar Krónika
Szólásaink, közmondásaink magukban őrzik népszokásainkat, ősi hagyományainkat. Mit szólunk hozzá? sorozatunkban ezúttal a „nagy feneket kerít neki” szólás j …
A forgatás nélküli rendekben hagyott széna szárítása költség- és munkakímélő megoldásnak tűnhet, de ha elverte az eső a lekaszált füvet, és nem mozgatták meg, veszélybe került a takarmány. Mégis sokáig meghatározó volt ez a szemlélet, sőt elődeink még bíztatták is magukat, hogy az eső nem árthat a szénának:
Azt hiszik, hogy ha a lekaszált füvet, míg tökéletesen megszárad, bántatlanul a renden hagyják, sok munkát és költséget megkímélnek, sőt sokan azzal biztatják magukat, hogy ha az eső a rendeket legalább egyszer jól megáztatja, jobb szénát kapnak.
A 20. század derekára terjedt el, hogy legalább egyszer át kell forgatni a szénát. Ezzel a módszerrel nemcsak a szárítás folyamata rövidült le, de a felhordás és begyűjtés is egyszerűsödött. A munkát mindig a rendnek, a kaszálónak azon a végén kezdték, amelyiken a kaszálást befejezték. Óvatosan nyúltak a szénarendhez, hogy „a fű a tövén forduljon, ne kuszálódjon”.
Bárdosi Vilmos Magyar szólások, közmondások értelmező és fogalomköri szótára című munkájában olvashatjuk, hogy régen a „jó renden van” volt a mai „rendben van” kifejezés megfelelője. Akinek tehát jó renden volt a szénája, annak nem kellett aggódnia, hogy tönkremegy, akinek viszont a rendekben hevert, az tarthatott attól, hogy elkésett a tennivalójával, és ebből baja származhat.
Egy Bihar megyei szójárás szerint „mikor a széna rendben van, a halottat is a házhíjára (a padlásra) kell tenni”, azaz sietni kell a földön száradó széna boglyákba rakásával, mert ha az a földön megázik, könnyen tönkremegy, vagy legalábbis veszít értékéből.
Bárdosi Vilmos azt is leírja, hogy a régi nyelvben a rend főnévnek volt egy „állapot, helyzet” értelme is, vagyis „a jó renden van” azt fejezte ki, hogy valami „jó állapotban van, jól, kedvezően el van intézve”. Akire tehát ma azt mondjuk, hogy rendben van a szénája, annak ugyanúgy nem kell nyugtalankodnia a dolgai állása miatt, ahogy annak idején sem kellett az időjárás szeszélyeitől tartania annak a gazdának, aki időben rendbe tette, majd boglyába rakta vagy a pajtába hordta a szénáját.
Kire vár jó aratás? | Magyar Krónika
Szólásaink, közmondásaink magukban őrzik népszokásainkat, ősi hagyományainkat. Mit szólunk hozzá? sorozatunkban ezúttal az „aki jó magot vet, jó aratást vár …
O. Nagy Gábor a Magyar szólások és közmondások című munkájában további szénával kapcsolatos mondásokat olvashatunk. „Olyan a különbség, akár a széna meg a szalma között” mondják, ha nagyon eltér két dolog. A „széna-e vagy szalma?” pedig arra utal, hogy jól vagy balul ütött-e ki a valami. A szalma a gabonafélék és más szálas növények ízekre tagolt, belül üres szára. A szalmában nincs szem, nincs tápértéke, így nem lehet takarmánynak használni, ezért értéktelenebb, mint a széna. Ezekben a mondásokban a széna a jót, az értékeset jelöli, a szalma pedig a rosszat, az értéktelent.
Akinek „széna van a szarván”, az ártó szándékú, haragos ember, aki „más szénáját húzza”, az más feleségének udvarol, aki pedig „szénát, szalmát enne”, az vakon engedelmeskedik. Az „előbb kaszálják a szénát, mint a sarjút” arra utal, hogy először az idősebb lánynak kell férjhez mennie a családból, és csak azután a fiatalabbaknak. „Szénára szokott bika eljön holnap is” mondják a jóltartott udvarlóra, akiről feltételezhető, hogy nem marad el a háztól. A „szénán is álmodozhatik a szegény” jelentése, hogy a reménytől senkit sem lehet megfosztani.
Kiemelt fotó: Néprajzi lexikon
