Polipcsápok, lazac, sötétzöld algasaláta, osztriga és mahi-mahi: elkeredhet az ember szeme, ha a Fény utcai piac második emeletén található halbolt hűtőpultját meglátja. A sok tengeri herkentyű mellett egy medencényi ponty lubickol hátul – az éppen sorra kerülő vásárló nagy örömére, aki pontyfejet szeretne hazavinni. A kínálat bámulatos, de kissé idegenül hat itt a Fény utcában. Szóval jogosan merülhetnek fel kérdéseink a tengeri ételekkel kapcsolatban. Szerencsére, aki választ adhat a kérdésekre, éppen a pult mögött filézget. Dragsits Zsolt, a Skrei tulajdonosa szívesen kisegíti a kíváncsiskodókat.

Bár gyerekkora óta imádja a halat, Zsolt még nem olyan régen is körberöhögte volna azt, aki azt mondja, végül ő maga halárus lesz. A Balatonnál lévő családi házuk és a közös pecázások meghatározónak bizonyultak az életében, legjobban mégis a külföldi utazások és az ottani piacok forgataga – azon belül is a halasstandok hangulata – inspirálta. Ez az érdeklődés végül odáig vezetett, hogy elkezdte tanulni a halfeldolgozás módját könyvekből, videókból, és a különböző vendéglátóhelyeken is igyekezett ismereteket szerezni. A jó „kofa” a piacozás szokását máig tartja: „Ha nyaralok, első dolgom kimenni a piacra. Reggel szívesen fogyasztok osztrigát, csigát akár egy kis proseccóval.”

De egyáltalán mit jelent az, hogy skrei?

Sokan azt hiszik, ez a tulajdonos családneve, pedig egy norvég tőkehalról van szó.

„Ez a hal népszerű a gasztronómiában, mert különösen feszes a húsa, hófehér, omlós és jó minőségű. Szezonja jellemzően januártól áprilisig tart, és ebben az időszakban kiemelt jelentősége van a norvég halászati hagyományokban. Az ívás ideje alatti skreihalászat gyakorlatilag nemzeti ünnep Norvégiában; a boltunk pedig 2021 márciusában nyílt meg, azaz pont ebben az időszakban. Gondoltam, jó a hangzása, arról nem is beszélve, hogy az egyik kedvenc halfajtám” – meséli Zsolt. A tenger gyümölcsei mellett a borok iránt is érdeklődik, habár erre csupán hobbiként hivatkozik. „Gondoltam, ha már a választék nagyobb része tengeri hal, akkor ahhoz különleges borok illenek. Párosítani is lehet őket, de van olyan vásárlóm, aki csak a bor miatt jár hozzám” – magyarázza.

A halfeldolgozás érdekli igazán, de akár receptekért is fordulhatunk Zsolthoz. A gasztroötleteiket a bolt melletti büfében élik ki, ahol változó napi menüvel várják a vendégeket. A sajátos halászlevük egész évben kapható, ami talán legjobban a bajai halászléhez hasonlítható, igaz, a büfé tulajdonosának bevallása szerint a bajaiak megköveznék, ha így nevezné.

A bizonytalanság érzete felmerülhet bárkiben a tengernyi lehetőség láttán, ilyenkor érdemes bátran kérdezni a Skrei kedves pultosait.

Beszélgetésünk közben többször hívják Zsoltot telefonon. Egyik vásárlója például biztosra akar menni, hogy mire a felesége odaér a piacra, készen lesz a szokásos áruja, Zsolt erről biztosítja is, fél óra elteltével pedig köszönti a pontosan érkező vevőt. Délben hosszú sor formálódik mind a halpult, mind a büfé előtt, Zsolt biccentéssel köszönti visszajáró vendégeit.

Három év telt el a bolt megnyitása óta, és a Skrei csapata tele van ötletekkel. Zsolt szakértelméről árujának minősége mellett lelkesedése is árulkodik. Szerinte nincs olyan, hogy az egyik étel jobb a másiknál: ha például valaki aznap a pontyra vágyik leginkább, akkor a vörös tonhal nem lesz jobb annál.

„Volt, hogy filézés közben úgy megkívántam a puha, fehér húsát egy halnak, hogy átvittem a fiúkhoz a konyhába, hogy süssék már ki nekem.” Vásárlói is értékelik ezt a hozzáállást, van, aki már a kezdetektől minden héten hozzá jár beszerezni a hétvégi halat.

„Rettentően jólesik, hogy visszajárnak, van, aki feltölti a közösségi médiába az ételfotót, és megjelöli rajta a bolt nevét vagy az enyémet. Volt olyan vásárlóm, aki zárás előtt érkezett, és azt mondta, adjunk neki valamit, mert nagyon éhes. Úgy ízlett neki a lazacsteak, amit kapott, hogy következő héten már az egész családját magával hozta.” Miközben mesél, kicsit meg is hatódik: „Szeretnek a vásárlók, és hiányolni is szoktak, ha nem vagyok itt, ami azért ritkán történik meg.”

A piacot már régóta kinézte magának, a terjeszkedésről szőtt tervei ugyan egyelőre még megmaradtak álmoknak, de a Fény utcában megtalálta a helyét. Ezt onnan is látni, ahogy körbetekint, és a különböző boltokra mutogat: „Ott vesszük a zöldséget, Ildikóhoz megyünk húsért vagy a Sonkáshoz, ami az egyik kedvencem itt helyben.”