Mi az a Zarándoktábor?
A Zarándoktábor az Aktív Magyarország által támogatott országos Vándortábor program legfiatalabb ágazata, mely 2020-ban indult el az akkor már sikeresen működő erdei, bringás és vízi vándortáborok mellett. A zarándoktáborok egyhetes gyalogos zarándoklatok a nyári szünetben, főként 12 és 18 év közötti fiatalok számára. A Zarándoktábor program létrehozása egyszerre volt hatalmas kihívás és még hatalmasabb öröm, mert számomra ebben a munkában ért össze minden, ami fontos nekem: a pedagógusi hivatás, a fiatalokkal való foglalkozás és a zarándoklás, ami 2005 óta szerves része az életemnek.
Mi történt 2005-ben?
A Szent Imre Gimnáziumban tanítottam, nagyon szerettem a munkám, de január volt, félévzárás, a dolgozatok hegyekben álltak az asztalomon, és egy kicsit motiválatlannak éreztem magam. A nyárra gondoltam, és ekkor az El Camino, a Szent Jakab-út gondolata, amiről addig csak hallottam, olyan erősen elkezdett foglalkoztatni, hogy tudtam, nekem oda kell mennem. Másnap megkérdeztem a tanáriban, hogy ki jönne velem, végül az egyik kolléganőm májusra eldöntötte, hogy velem tart. Együtt jártuk végig a 700 kilométert, és életre szóló élményt szereztünk. Úgy jöttünk haza, hogy milyen jó lenne, ha Magyarországon is lenne hasonló lehetőség zarándokolni. Épp ekkor kezdték el szervezni a plébániánkon a Gyöngyök Útja zarándokutat, amelynek szervezésébe bekapcsolódtunk, és elkezdtünk zarándokolni és zarándoklatokat szervezni Magyarországon.
Miután tartottunk egy élménybeszámolót az El Caminón szerzett élményeinkről, szerte az országból érkezni kezdtek a meghívások, éreztük, hogy az embereket mennyire megszólítja a zarándoklás, mennyire vágynak útra kelni. Közben folytattam a tanítást, de egyre nőtt bennem a hiányérzet.
Hívást érzett egy új feladatra?
Igen, elmentem hivatástisztázásra, kerestem, hogy mi is az én utam. Minden tapasztalat abban erősített meg, hogy nekem a zarándoklás több, mint egy hobbi, vágyom rá, hogy többet foglalkozzak vele, bár konkrét elképzelésem nem volt, hogyan fogom ezt megvalósítani. Olyan erős hívást éreztem, hogy tudtam, váltanom kell, ezért kiléptem az iskolából. Négy év múlva, 2020-ban keresett meg a Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Irodája, hogy legyek az akkor induló Zarándoktábor program szakmai vezetője.
Fotógaléria:
Említette, hogy a nagy öröm mellett nagy kihívást is jelentett a feladat.
Egy teljesen új tábortípust kellett megálmodnunk úgy, hogy az első nyárra már 25 tábort meg tudjunk hirdetni a Tihany–Pannonhalma útvonalon. Épp elindult a jelentkezés a táborokra, amikor 2020 márciusában az összes iskola bezárt a világjárvány miatt. Bár teljes erőbedobással dolgoztunk, éreztük, hogy szélmalomharcot vívunk. Már-már úgy tűnt, hogy nem lesz eredménye a munkánknak, végül azonban megszületett a döntés: nyáron meg lehet tartani a táborokat. A táborvezetők számára négynapos zarándoktábor-vezető képzést szerveztünk, melynek elméleti részét a járvány miatt internetes formában tudtuk megtartani, de a terepgyakorlatokat megtarthattuk a szabadban. Sokáig csak 14 jelentkezőnk volt, majd a határidő előtti utolsó héten nagy örömünkre hirtelen 70-re szökött a jelentkezők száma. A képzés olyan átütő sikerrel zárult, olyan lelkesek voltak a frissen képzett táborvezetők, hogy meghosszabbított jelentkezési határidőkkel, ha nem is 25, de 17 tábort el tudtunk indítani. 2021-ben a Tata–Márianosztra és a Márianosztra–Mátraverebély-Szentkút, majd 2023-ban a Mánfa–Máriagyűd útvonalakon is elindítottuk a táborokat.
Bölcső és lelki erőmű – látogatás Péliföldszentkereszten | Magyar Krónika
Péliföldszentkereszten nemcsak meg-, hanem újra is alakult a magyar szalézi közösség. A Gerecse békéjében fekvő rendház szellemi erőmű, zarándokhely, kirándulók célpontja, csendes lelkigyakorlatok és derűs ifjúsági események színtere is egyben.
Hogyan építettétek fel az útvonalakat?
A zarándoklat lelki ívét a zarándokút által érintett szent helyek és az útvonalra kidolgozott lelki program adja. Fontosnak tartottuk, hogy olyan helyeket emeljünk be az útvonalba, ahol szerzetesek élnek. Az első úton ez nem volt nehéz, hiszen Tihanyban, Bakonybélben és Pannonhalmán bencés közösségek élnek, amelyek az első perctől nyitottan és szolgálatkészen állnak a zarándoktáborokhoz, a zarándokok fogadásához. A többi útvonal kialakítása is olyan szent helyeket, lelki erőműveket érint, mint Péliföldszentkereszten a szaléziak, Esztergomban, Pilisszentléleken, Szécsényben és Szentkúton a ferencesek, Márianosztrán a pálosok. A máriagyűdi út elején, a Marana Tha Házban a Sacré Coeur-nővérek, a Szent Szív Társaság tagjai teljesítenek szolgálatot, tőlük egy nagyobb sétára laknak a karmelita nővérek.
A szerzetesek betekintést engednek a zarándokoknak az életükbe?
Igen, megmutatják az életterüket, be lehet ülni egy zsolozsmára, a résztvevők kérhetnek szentgyónást, lelki segítséget. Helyszínenként változó, hogy milyen programra van lehetőség, de nagyon sokat jelent, hogy a vezető mellett ők is erősítik a lelki vonalat. A gyerekeknek nagy élményt jelentenek ezek a személyes találkozások, beszélgetések a szerzetesekkel. Most volt képzésünk a hétvégén, táborvezetők is meg szokták osztani az élményeiket.
Egyikük mesélte, hogy a vegyes korosztályú csoportból többen úgy döntöttek, hogy bérmálkoznak az út után, és a kisebbek közül valaki a nagyobbak közül választotta a bérmaszülőjét. De volt olyan résztvevő, aki nem volt megkeresztelve, és úgy megérintette a találkozás a péliföldszentkereszti atyával, hogy utána visszament, hogy nála szeretne megkeresztelkedni. A zarándoklatok a keresőknek is szólnak.
Mitől más még a zarándoktábor, mint egy túra vagy kirándulás?
Alapvetően attól, hogy a zarándoklaton nemcsak külső, hanem belső utat is járunk. Minden zarándoklatnak az a célja, hogy közelebb kerüljünk Istenhez, valódi önmagunkhoz és a társainkhoz, ezért találkozásokra hívjuk a fiatalokat. Azt reméljük, hogy aki eljön a táborba, rá tud találni a belső erőforrására. Ennek elősegítésére dolgoztuk ki minden útvonal lelki ívét a zarándoklatra való megérkezéstől, amely során hátra hagyják a hétköznapjaikat, a célállomásra érkezésig, az élmények feldolgozásáig. Minden napnak saját témája van, amelyekhez szentírási részeket, elmélkedéseket, kérdéseket, énekeket választottunk. A négy útvonalhoz négy zarándokfüzetet készítettünk, a vezetőknek segédanyagot dolgoztunk ki történetekkel, zenékkel, játékokkal, gyakorlatokkal, imákkal, a képzésen pedig megtanítjuk, milyen programelemekre érdemes építeni a tábort. Az alappillérek a gyaloglás mellett a közös imádság, a beszélgetések, a játékok, a megosztások és csendszakaszok.
Ez utóbbi mit jelent?
A csendszakasz fontos része minden napnak. Azt jelenti, hogy ilyenkor egymástól kicsit lemaradva, de még látótávolságra halad a csoport, hogy a zarándokok lehetőséget kapjanak az elmélyülésre, rácsodálkozhassanak a természet szépségére, meghallják a Jóisten hangját. Szintén fontos elemek az emmauszi beszélgetések, amelyek során ketten-hárman mennek együtt az úton, és egy adott témáról beszélgetnek. Azért emmauszi, mert hisszük, hogy nem csak ketten-hárman vannak, hanem Jézus is csatlakozik hozzájuk. Minden témához vannak kérdések, és a lényeg, hogy a fiatalok ne kész válaszokat kapjanak, hanem mindenki találja meg a saját válaszát az élet nagy kérdéseire. Ebben segít a beszélgetések mellett az is, hogy minden nap végén a csoporttagok a teljes körrel megoszthatják az élményeiket, érzéseiket.
A zarándoklás az ön számára inkább egyéni vagy inkább közösségi élmény?
Most már egyre inkább közösségi. Az első nagy utam, az El Camino meghatározó élmény volt, és azóta azzal foglalkozom, hogy megosszam ezt az élményt. A Gyöngyök Útján is csoportos zarándoklatokat hirdettünk meg. Nagyon sokat jelent nekem a csoport jelenléte, ahogy abból közösség formálódik az úton. Rengeteget adnak a társak, a zarándoklaton nemcsak a saját élményemmel gazdagodom, hanem azzal is, amit a zarándokok saját megélésükből megosztanak. Amellett, hogy mindez nagyon vidám, egyben kemény is, szinte minden úton látunk könnyeket: örömkönnyeket és fájdalomkönnyeket egyaránt. Mindazt a tapasztalatot, amit a zarándoklat során szerzünk, utána beépíthetjük az életünkbe.
Úgy gondolok a zarándoklatokra, mint lehetőségre, hogy ránézzünk az életünkre, és ha úgy érezzük, valami hiányzik, nem a megfelelő úton járunk, akkor a belső iránytűnket újra tudjuk kalibrálni.
Ezért nagyszerű lehetőség, ha a fiatalok is részt vesznek a zarándoklaton, mert az életük részévé válik, hogy időnként ránézzenek, jófelé tartanak-e. A nyaraimat én is a zarándoktáborokban töltöm, mint zarándokfogadó.
Mit jelent, hogy valaki zarándokfogadóként kapcsolódik be a programba?
Minden útvonalra betervezünk egy olyan szállást, ahol olyasvalaki fogadja a zarándokokat, aki jelentős zarándoktapasztalattal rendelkezik, megélte azt, amikor őt fogadta valaki az úton, és tudja, hogy mire vágyik egy zarándok, amikor megérkezik. Én, ha fogadok egy csoportot, figyelek a fizikai szükségletekre, bekészítek körülbelül tíz liter limonádét, dinnyét. Majd rendelkezésre állok, együtt imádkozunk, énekelünk. Bakonyszentlászlón vagyok sokat, már az első évben ott telepedtem le, hogy találkozhassam a csoportokkal. A füzetben pont arra a napra tettük be Jézus és Péter vízen járását. Ehhez előkészítettem egy szép dekorációt vízzel, gyertyákkal, kövekkel és úttal, hogy minden este vízen járhassunk a csoportokkal, azaz átimádkozzuk az adott szentírási részt.
Ezek alatt az imádságok alatt döbbentem rá, hogy nekem az egész zarándoktábor egy vízen járós élményt jelent: ahogy én erre meghívást kaptam, ahogy elindult, nagyon rövid határidőkkel a világjárvány alatt és mégis sikeresen, és azóta is sokszor nehézségek közepette, de működik.
Zarándokfogadóként sok csoporttal találkozom, és ezek a találkozások adják az erőt és a megerősítést, hogy van értelme a munkánknak, mert gyümölcsöket hoz egy-egy tábor: belső lelki tapasztalatok szerzését, az önismeret fejlesztését, a saját korlátok legyőzését, a közösség erejének megtapasztalását, a hit közös megélését.
Mindezt különböző mélységben élik meg a diákok, de nekem most már többedszerre adatott meg olyan esti foglalkozás vagy imamegosztás, ahol szinte az egész csoport megérintődött. Különleges, amikor azt érzi az ember, hogy nemcsak mi vagyunk ott, hanem ott van velünk a Lélek.
Amikor egy kamaszgyerekből, akinek egyébként az a dolga, hogy kritizáljon és semmi se legyen jó neki, árad a hála, és könnyek között mondja el, hogy vele annyi jó dolog történt egy olyan úton, ahol 22 kilométert tett meg perzselő napon, az egy igazi kis csoda.
PANNÓNIA HALMA | Magyar Krónika
„Az apátság ezer éve a stabilitás, az időtlenség és a folyamatosság, alatta a település az állandó változás” – mondják Pannonhalmáról. A biztos alapoknak hála bátran formálódó környék sokak figyelmét felkeltette. Nemhiába mondta látogatása során Kazinczy, hogy a hely egész Pannóniát reprezentálja. Tőle ered a ma is használt elnevezés korai változata: Pannónia halma.
Kiemelt fotó: Gáll Zsófia
