A magyar alternatív rock határozta meg a fiatalkoromat. Sokat dolgozhattam együtt Müller Péter Sziámival, számos dalszövege fontos szerepet töltött be az életemben, már tinédzserkoromban is. Az első ezek közül, ami a kérdés hallatán eszembe jutott, az a Ha előrelátó csecsemő lettél volna… című száma, így erre esett a választásom. Úgy gondolom, Péter zenei munkásságának még ma is ez az egyik emblematikus tétele.
Sziámi a nyolcvanas évek underground világának ikonikus dalszerzője és előadója volt, ez a dal pedig egy életérzést fogalmaz meg. Már sajnos nem tudom fejből a szövegét,
de a refrénje az, hogy „Ha előrelátó csecsemő lettél volna / Felkötöd magad a köldökzsinórodra”, ezekkel a sorokkal lázadó tinédzserként nagyon rezonáltam. Elsőre negatívan hangozhat, de aztán pozitívan folytatódik a szám: „De te megszülettél / És nem vagy se hülye, se vak / Ha már itt vagy / Ne hagyd, hogy leállítsanak!”
Abban az időszakban sajnos sokszor azt tapasztaltam, hogy a környezetem nem hisz bennem, nem támogatják az álmaimat és az elképzeléseimet, így ezek a sorok erőt adtak ahhoz, hogy igenis tartsak ki és ne adjam fel.
Ugyanis már fiatalon tudtam, hogy koncert- és rendezvényszervezéssel szeretnék foglalkozni, de a szüleim megpróbáltak eltántorítani ettől, mert nem hittek abban, hogy ez rendes szakma, amiből egzisztenciát lehet építeni. Ez az ellentét idővel odáig fokozódott, hogy tizenhét évesen, gimnazistaként elköltöztem otthonról, mert a biztos családi háttérnél fontosabbnak tartottam megvalósítani az álmomat. Aztán amikor 1990-ben az URH együttes egy fellépés erejéig újra összeállt, akkor személyesen is megismerhettem Pétert, mert azon a koncerten már én is a szervezőstábbal dolgoztam. Ott csak felületesen volt időnk beszélgetni, de aztán nagyjából másfél évvel később véletlenül újra összefutottunk, és akkor végre lehetőségem adódott mélyebben beszélgetni. Kiderült, hogy időközben vidékre költözött, és épp szervezőt keres az új formációjának, felajánlotta, hogy akár dolgozhatnánk együtt. Ez nagyon sokat jelentett nekem, hiszen még nem igazán volt szakmai referenciám, mégis hitt bennem, és egyenrangú partnerként tekintett rám. Én lettem a menedzsere, lehetőséget kaptam, hogy én szervezzem a koncertjeit, illetve kiadjam a lemezeit, majd két-három évvel később a Sziget fesztiválba is közösen vágtunk bele. Még alig múltam húszéves, igazi kiscserkész voltam, de ezt Péter sosem éreztette velem. Egyfajta mentorom volt, akitől végre megkaptam azt a megerősítést, amit a szüleimtől sajnos nem.
Ráadásul a sokéves közös munka során nemcsak a zenéjén és a szövegein keresztül, hanem emberként is inspirálóan hatott rám:
egy kifejezetten művelt, rendkívül érdekes és nyitott gondolkodású ember, akivel bármiről élvezetes beszélgetni. Sokat tanultam tőle, például azt, hogy legyek mindig nyitott és kíváncsi, ne dogmák és sztereotípiák alapján tekintsek az engem körülvevő világra.
Nem hiszem, hogy nélküle, az ő kreativitása és kapcsolatai nélkül megvalósult volna a Sziget. Azt nem állítom, hogy ha egyedül vágtam volna bele, akkor zeneileg más irányba indultam volna el, mert hozzám mindig a rock- és az alternatív zene állt közel, szóval a Sziámit, a Vágtázó Halottkémeket, a Kispál és a Borzot, a Tankcsapdát vagy az Európa Kiadót ugyanúgy elhívtam volna, de a tőle tanult nyitottság biztosan elősegítette azt, hogy amikor a Sziget elkezdett igazi tömegrendezvénnyé válni, akkor folyamatosan hajlandó voltam nyitni a közönség igényei felé. Így olyan műfaj is simán bekerült a kínálatba, mint az elektronikus zene, amely egyáltalán nem áll közel a szívemhez. Úgy éreztem, ha sokan szeretik ezeket az előadókat, nem az én feladatom a cenzor szerepét eljátszani, nem szabad ráerőltetnem a személyes ízlésemet a közönségre.
Egyébként a fesztivál indulása előtt már volt szerencsém néhány olyan előadóval együttműködni, amelynek a zenéjét is kedveltem, például a Pál Utcai Fiúkkal vagy a Beatricével, de tőlük, illetve a menedzsmentjüktől még inkább csak részfeladatokat kaptam. Az első igazi zenekarmenedzseri feladatom a Lord együttes mellett volt, majd rögtön utána már a Sziámi jött. Az első időszakban persze igyekeztem minden rendezvényszervezői munkalehetőséget megragadni, ezért olyan zenészekkel is örömmel dolgoztam együtt, akiknek nem különösebben kedveltem a dalait; Zoltán Erika lemezeit például magamtól sosem tettem volna fel, de tanulási és fejlődési lehetőséget láttam abban is, amikor a menedzsere felkért, hogy turnémenedzserként tartsak velük.
Müller Péter Sziámi zenészként már nem olyan aktív sajnos, mint húsz-harminc évvel ezelőtt, de a mai napig rendszeresen fellép, és noha ritkán járok már koncertre, őt néha még megnézem. Nyilván a dalai már egészen mást jelentenek számomra, manapság inkább egyfajta nosztalgiával töltenek el a tinédzserkorommal kapcsolatban. A legtöbbet autózás közben szoktam zenét hallgatni, összeállítottam például magamnak egy olyan lejátszási listát, amely szinte mind a régi kedvenceimből, a hetvenes-nyolcvanas-kilencvenes évekbeli, szövegcentrikus magyar zenekarok dalaiból áll.
Előfordul az is, hogy a gyerekeim mutatnak nekem friss és menő előadókat. Amikor még a Szigetet szerveztem, kötelességem volt, hogy képben legyek a trendekkel, azonban mióta ez már nem feladatom, kicsit örülök, hogy nem kell ezzel foglalkoznom. Így nyugodtan megengedhetem magamnak, hogy csak azt hallgassam, amit igazán szeretek.
Kiemelt kép: Gerendai Károly
