A mohácsi busójárás népszokása a sokácok farsangi, tavaszváró-téltemető néphagyományából ered. A rövid nappalok és hosszú éjszakák miatt az emberek sokáig azt hitték, hogy ilyenkor a Nap gyengül, és nem voltak biztosak abban, hogy a hosszú, rideg tél után újra eljön a tavasz és vele együtt a meleg és a fény. Az ijesztő maszkos felvonulással, ricsajozással a telet, a hideget akarták elűzni. A mohácsi busójárás mára messze földön ismert esemény, amely 2009-től szerepel az UNESCO szellemi kulturális örökségi reprezentatív listáján, 2012 óta pedig hungarikumnak számít.

Ezek a rangos elismerések nemcsak azt mutatják meg, hogy a török hódoltság idején a Balkánról hazánkba érkező népcsoport szokása mára egy egész város közösségi fesztiváljává fejlődött, de arra is felhívják a figyelmet, hogy a busójárás egy régről őrzött, de aktív és élő hagyomány, amely segíti a közösségi identitás és a kulturális sokszínűség megerősödését. A busócsoportok, maszkfaragók és jelmezkészítők elhivatottságának köszönhetően pedig rendkívül népszerűvé vált. A busók ugyanis nemcsak a busójárás napjai alatt busók, hanem az egész év során, hogy a hagyomány gyakorlásával a mindennapokban adják át a tudás a fiatal nemzedéknek.

MOHÁCS | Magyar Krónika

A busójárás tette Mohácsot vagy Mohács tette a busójárást azzá, ami? – találgatjuk, ahogy találkozásról találkozásra rájövünk: a Duna menti város olyan kulturális többlettel bír, amit nem sok helyen tapasztalni. A balkáni hatás, a népek együttélésének tapasztalata, a történelmi örökség, az ünneplésre vagy épp sírva vigadásra mindig kész mentalitás – magyarázzák sokan, mi is az, amire ráéreztünk. Mások pedig a találgatások helyett csak élvezik a színes forgatagot. Megmentett épületekkel, szűnni nem akaró zenével, faragott, kisütött, égetett formákkal, tarka fodrokkal teszik hozzá a magukét.

A PajtaKult csapata tavaly Mohácsra látogatott, hogy részt vegyen Magyarország legnagyobb farsangi karneválján. Útba ejtették a városhoz közeli Bólyt, hogy az 1936-ban épült pajtából szálláshelyként újjászületett Magtár Villa tulajdonosával, Öhlmüller Eszterrel is beszélgethessenek. Az egykori Pirostéglás istállót, amelyben eredetileg lovakat tartottak, Eszterék 2021-ben vásárolták meg. A megújult épület friss funkcióval és harmonikus terekkel várja a vendégeket.

Magtár Villa – uradalmi pajtából hangulatos szálláshely | Magyar Krónika

Ha egy épület felé gazdái folyamatosan értő gondoskodással fordulnak, azt meghálálja, és legyen bármilyen funkciója is, mindig a legjobb arcát mutatja. Így volt ez a bólyi Magtár Villa esetében is, ami istállóként és szálláshelyként is a település ékköve.

Mohácson is több, egykori szerepét elvesztett épület újult meg. Az ezerkilencszázas évek elején a divat egyik fővárostát, Milánót selyemmel ellátó ipari létesítmény például kulturális negyedként született újjá. Az egykori selyemgyár évek óta üresen állt, a városnak viszont szüksége volt egy rendezvényházra. Bár a gyár jellegéből adódóan nem rendezvénytérnek épült, az épület új funkciót kapott, hogy valódi közösségi térré váljon. Tóth Zoltán, a PajtaKult építész szakembere Dombai Gyulával, a Selyemgyár építészével beszélgetett többek között arról, hogy milyen megoldásokkal sikerült ezt megvalósítani.

Volt egyszer egy selyemgyár – ipari létesítményből kulturális negyed született Mohácson | Magyar Krónika

Egykor selyemnagyhatalom voltunk, az iparág egyik fontos gyártóüzeme Mohácson volt. Ma lagzik, családi és baráti ünnepek helyszíne a szépséges épület. Indul a selyemtörténet.

Dombai Gyula elmondta, hogy a telken a gyár mellett több épület állt, amelyek elzárták a várostól, ezért az egyik fő feladat az volt, hogy kiszabadítsák a körbeépített gyárat. Az épületeket az 1900-as évek eleji állapotnak megfelelően hagyták meg, egyedüli kivétel az új játszótér. Tóth Zoltán számára ismerős feladat, hogy egy határozott céllal emelt épülethez kell hozzányúlni. A PajtaKult programba ugyanis a pajták mellett olyan ipari vagy mezőgazdasági jellegű épületek is bekerülnek, amelyeknek eredeti funkciója, ami alapján épültek, az idők során megszűnt. Az üresen álló épületek megmentésére pedig az egyedüli esély, ha új funkciót kapnak.

A Poklade olyan, mint Mohács – egy zenekar, amely divatba hozza a tamburazenét | Magyar Krónika

Mintha arra jött volna létre, hogy az ember ki tudja adni a fájdalmat, bírja ki a nehézséget, és minden mellett képes legyen jól érezni magát – mondják a balkáni zenéről a mohácsi Poklade zenekar tagjai. S ahogy velük beszélgetünk, rájövünk, a formáció ugyanerről szól.

A Selyemgyárban lépett fel a Poklade zenekar mohácsi autentikus nótákkal. A poklade szó sokácul átváltozást jelent, utalva arra az élményre, amely során busóvá átlényegülve kiléphetünk a mindennapok komfortzónájából, hogy új szerepet próbáljunk ki. A csapatot lenyűgözte a Selyemgyár belső tere, zenészként valódi kihívásnak találták, hogy hangokon keresztül élettel töltsék meg.

Kiemelt fotó: Máth Kristóf