Miért választotta témaként a kortársbántalmazást?
Általános iskolás kisdiákként magányosnak éreztem magam az osztályközösségben, nehézséget okozott, hogy barátokat szerezzek. Talán ezért voltam felnőttként, pedagógusként is fogékony arra, hogy mit érezhet az a gyerek, aki elszigetelődik a társaitól, és attól tart, hogy ő válik az osztály vesztesévé. Érzékeny kislányként sok helyzetet bántalmazásként éltem meg,
a mai napig jól emlékszem, milyen rossz érzés volt a testnevelésórákon, amikor a tanár által kinevezett csapatkapitányok egyesével választották a többieket a csapatukba, és mindig én keltem el utolsónak. Ahogy ott álltam, azt éreztem, hogy senkinek nem kellek igazán, és a végén csak úgy odakullogok ahhoz a csapathoz, ahol eggyel kevesebben vannak. Mintha a homlokomra lett volna írva, hogy vesztes vagyok.
Ezt az érzést és ezt a helyzetet bele is írtam Az osztály vesztese regénybe, mert tanárként láttam, hogy még mindig így választanak csapattagokat a gyerekek, és láttam azt is, hogy vannak, akik azt élik meg, amit én is megéltem gyerekként.
Mit lehet elmondani vagy regényben megjeleníteni a bántalmazás okairól?
Azt tapasztaltam, hogy a gyerekek sokat és sokféleképpen bántják egymást, gyakran bele sem gondolva abba, hogy milyen fájdalmat lehet okozni a másiknak azzal is, ha elfordulnak tőle, kinevetik, kizárják valamiből. Úgy éreztem, fontos, hogy a gyerekek szemszögéből írjak erről ennek a korosztálynak, hogy átadhassam, mit él át, milyen érzései vannak az áldozatnak. Azt is meg akartam mutatni, miért válhat valaki bántalmazóvá: lehet, hogy egy másik helyzetben, például otthon, maga is áldozat, lehet, hogy nincs más mintája arra, hogy levezesse a feszültséget. Többnyire ő sem érzi jól magát – sem a bántalmazói szerepben, sem az iskolai közösségben, és ahhoz, hogy az iskolai bántalmazás megszüntethető legyen, vele is kell foglalkozni.
A helyzet azonban nemcsak az áldozatot és a bántalmazót, hanem a teljes közösséget érinti. A szemlélők valójában szoronganak, sokszor hallottam gyerekektől, hogy azért nehéz segíteni azon, akit bántanak, mert félnek attól, hogy ha mellé állnak, akkor őket is bántani fogják.
A bántalmazó köré is azért gyűlik a csatlósok serege, mert ők szintén félnek attól, hogy áldozattá válnak, és könnyebb beállni a sorba és együtt nevetni valakin, mint odaállni mellé, segíteni neki, megvédeni őt. Az El fogsz tűnni című regényemben a szemlélőkre összpontosítottam, mert sok minden függ az ő viselkedésüktől.
Mi állhat a kortársbántalmazás hátterében?
Az iskolában a gyerekek egész nap az osztályközösség előtt szerepelnek, folyamatosan teljesíteniük kell, mert mindenre érdemjegyet kapnak. A számonkérések és értékelések az egész közösség előtt zajlanak, mindez sok stresszt okoz, és a rossz érzéseiket a másikon próbálják levezetni. Közben minden kiskamasz keresi a helyét a világban, a közösségben, ami szintén szorongással jár.
Hogyan segíthetnek a pedagógusok?
Az iskola külön univerzum, egy gyerek abban betöltött helye az élete többi területétől független, csak az határozza meg, hogy ott mit tud megmutatni magából a közösségnek.
Sok gyerek nem is tudja magáról, hogy ő is különleges és tehetséges valamiben, ezért gyengül az önbizalma, és könnyebben válhat áldozattá, ahogy bántalmazóvá is, hiszen sokan éppen azért agresszívek, félemlítik meg vagy gúnyolják társaikat, mert azzal próbálnak kitűnni a közösségben.
Így lesznek olyan gyerekek, akik a kinevetéstől, kicsúfolástól való félelmükben már meg sem mernek szólalni, inkább bezárkóznak, és a magányt, a láthatatlanságot választják. A pedagógusoknak rengeteg feladatot kell egyszerre teljesíteniük, nem lehet egy újabbat kizárólag rájuk terhelni, de ha minél több lehetőséget teremtenek arra, hogy mindenki megtalálja, miben különleges, és megmutathassa, miben erős, ügyes, akkor új oldalukról is megismerhetik egymást a gyerekek. Így új kapcsolódási pontokat találhatnak, felfedezhetik, hogyan tudnak együttműködni, és hogyan tudnak a közösség részévé válni.
Regényei kötelező és ajánlott olvasmánnyá váltak az általános iskola felső tagozatán. Milyen lehetőségeket rejt ezeknek a történeteknek az osztályközösségekben való feldolgozása?
Író-olvasó találkozókon sok visszajelzést kaptam arról, hogy a regények olvasása után a gyerekek könnyebben meg tudnak nyílni, felszabadító ráébredniük arra, hogy nincsenek egyedül az adott problémával. Könnyebb a fiktív szereplők történetein keresztül beszélgetni, mint a személyes iskolai élményekről. Pedagógusok mesélték, hogy megbeszélik a könyv által bemutatott konfliktusokat, ezeken keresztül a gyerekek könnyebben fogalmazzák meg a véleményüket egy-egy helyzetről. Az osztály veszteséből előadás is készült a Budaörsi Latinovits Színházban, Kolozsi Angéla alkalmazta színpadra. Sokszor visznek el rá osztályokat, mert kiegészíti az olvasmányélményt. Az előadás után a diákok kis csoportos foglalkozáson vehetnek részt drámapedagógussal és a színészekkel, ahol a saját élményeikről is mesélhetnek.
