Szöveg: Ferenczi-Bónis Orsolya
Fotó: Máth Kristóf
A veszprémi Stamp alkotóprogram szakmai vezetőjével, Berta Barnával és oktatási programvezetőjével, Berta-Szénási Pannával beszélgettünk.
„Veszprém a gyerekek városa is. Érdemes figyelni rájuk és támogatni őket abban, hogy meg tudják fogalmazni a lakóhelyükkel kapcsolatos igényeiket, ötleteiket” – vallja Berta Barna és Berta-Szénási Panna. A négygyerekes házaspár nem csak szülőként ért a kisgyerekek és a kamaszok nyelvén, immár tizenhat éve tart foglalkozásokat és táborokat, hogy az új generáció tagjai megtapasztalhassák a kétkezi alkotás örömét, miközben fejlesztik művészi és kreatív képességeiket.
„Az első gyerektáborokat még egyetemistaként tartottuk barátommal, Huszár Andrással – idézi fel a kezdeteket a Mome formatervezés szakán végzett Barna. – Az volt az elképzelésünk, hogy úgy foglalkozunk a gyerekekkel, ahogy mi tanultunk az egyetemen. Így a formatervezéstől kezdve az animáció, a fotó és a grafika világán keresztül a textil-, kerámia-, illetve ékszertervezésig mindenbe bevezettük a résztvevőket. Fontosnak tartottuk, hogy a diákok a maga teljességében lássanak át egy-egy folyamatot az ötlet megszületésétől a buktatók megoldásán át egészen addig, hogy bemutatják a többieknek az elkészített darabot. Ösztönösen különböző élményalapú módszereket használtunk, majd egyre tudatosabban alkalmaztuk a készségfejlesztő technikákat és dolgoztuk ki a program pedagógiai hátterét. Szerettük volna a kreativitást vonzó alternatívaként felmutatni az öncélú kütyüzéssel és az egészségkárosító szokásokkal szemben, ezért lett Design és Egészség Modell, azaz Demo az egyesületünk és a programunk neve.”
A táborokkal és tehetséggondozó foglalkozásokkal Barnáék bejárták az országot, és a határon túl is számos helyre eljutottak, mígnem Barna rádöbbent, hogy szülővárosában, Veszprémben még nem tartott semmilyen alkalmat. Ekkor hívták életre az egyesületen belül a Stamp projektet. A fiatalok ennek során otthonuk és iskolájuk környékét bejárva oszthatják meg gondolataikat, majd olyan tárgyakat tervezhetnek és alkothatnak, amelyekkel fejlesztik, színesítik és gazdagítják a várost.
„Nagy felismerés volt számunkra, hogy a gyerekek nem élik meg az utcai tereket, nem tudják, mit érdemes nézni egy épületen, nem értik, egy városrész kialakításának mi lehetett a célja” – magyarázza Berta-Szénási Panna. Miután felmérték a fiatalok tudását, a házaspár a Veszprém Megyei Honismereti Egyesülettel olyan helytörténeti sétákat szervezett, amelyeken a gyerekek szabadon szaladgálhattak, miközben az éppen látott helyről, házról kaptak információmorzsákat, majd megfogalmazhatták, milyennek találják az adott környéket. A megfigyelt stílusjegyek alapján mind a hét városrész fiataljai készítettek fából egy rollert, amellyel terveik szerint mindannyian eljutnak majd a kijelölt találkozópontig. „Az ötlet abból fakadt, hogy a veszprémi iskolák nem nagyon kapcsolódnak egymáshoz, és ezen változtatni szerettünk volna” – magyarázza a pedagógia- és filozófiatanár Panna.
A városban tartott nyilvános workshopokat két helyszínre – az óvárosi részre és a lakótelepek világára – álmodták meg. A kurzusokon a gyerekek igényei alapján, a helyi értékekből inspirálva készítenek különféle tárgyakat. A tavalyi óvárosi kurzuson például a Márkus lépcsőt választották ki. Az eldugott, sikátorszerű kis lépcsőn a gyerekek sokáig szoktak üldögélni tanítás után. A foglalkozáson fából ácsoltak olyan piknikbútorokat, amelyekkel meghosszabbíthatták az ülőfelületet, ráadásul a színes tárgyak feldobták a szürke bazaltköveket.
A program hosszú távú hatása megkérdőjelezhetetlen. Azok a gyerekek és fiatalok, akik lehetőséget kapnak arra, hogy már diákként bekapcsolódjanak a városukkal kapcsolatos tartalmas és élményteli párbeszédbe, megfogalmazhassák igényeiket és ötleteiket, szorosabban kötődnek hozzá, és felnőttként is elkötelezettek maradnak iránta.
A nemzetközi hírű könyvtörténész- és művelődéstörténész-házaspár megvásárolt és az intézménynek adományozott egy 64 kötetből álló, kivételes értékű ősnyomtatvány-gyűjteményt.
A Szente Vajk jegyezte új magyar vígjáték könnyed, mégis tartalmas szórakozást ígér, amiből sajnos egyik sem valósul meg igazán, és ezen még az ügyeletes sztár Ember Márk szerepeltetése sem segít. A Legénybúcsú tanulsága: ami a színpadon működik, moziban, nagyvásznon nem biztos, hogy megél.
A 20. század női olvasata. Művészek, tudósok, legendás pedagógusok, életmentők és a társaság kedvencei. Egy megrendítő 20. századi sors, embermentéssel, Gulagon eltöltött évekkel, nagy tudással, igaz emberséggel. Sorozatunk új epizódjában Karig Sára történetét meséljük el.
Erről szóltak a filmhíradók 1925 decemberében.
Egy szeretetteljes közegnek tekintette a színházat, ahol a technikai személyzettől kezdve a portáson át a színészekig és az igazgatóig mindenkinek ugyanannyi megbecsülés jár.
