
Visegrád, Buda, Diósgyőr – ezek a rezidenciák mutatták Nagy Lajos hatalmát
Lajos fő rezidenciája, a visegrádi palota egyértelműen az avignoni pápai palota mintájára készült, és nagyságrendileg is ahhoz volt mérhető.
Szöveg: Ferenczi-Bónis Orsolya
Fotó: Máth Kristóf
A veszprémi Stamp alkotóprogram szakmai vezetőjével, Berta Barnával és oktatási programvezetőjével, Berta-Szénási Pannával beszélgettünk.
„Veszprém a gyerekek városa is. Érdemes figyelni rájuk és támogatni őket abban, hogy meg tudják fogalmazni a lakóhelyükkel kapcsolatos igényeiket, ötleteiket” – vallja Berta Barna és Berta-Szénási Panna. A négygyerekes házaspár nem csak szülőként ért a kisgyerekek és a kamaszok nyelvén, immár tizenhat éve tart foglalkozásokat és táborokat, hogy az új generáció tagjai megtapasztalhassák a kétkezi alkotás örömét, miközben fejlesztik művészi és kreatív képességeiket.
„Az első gyerektáborokat még egyetemistaként tartottuk barátommal, Huszár Andrással – idézi fel a kezdeteket a Mome formatervezés szakán végzett Barna. – Az volt az elképzelésünk, hogy úgy foglalkozunk a gyerekekkel, ahogy mi tanultunk az egyetemen. Így a formatervezéstől kezdve az animáció, a fotó és a grafika világán keresztül a textil-, kerámia-, illetve ékszertervezésig mindenbe bevezettük a résztvevőket. Fontosnak tartottuk, hogy a diákok a maga teljességében lássanak át egy-egy folyamatot az ötlet megszületésétől a buktatók megoldásán át egészen addig, hogy bemutatják a többieknek az elkészített darabot. Ösztönösen különböző élményalapú módszereket használtunk, majd egyre tudatosabban alkalmaztuk a készségfejlesztő technikákat és dolgoztuk ki a program pedagógiai hátterét. Szerettük volna a kreativitást vonzó alternatívaként felmutatni az öncélú kütyüzéssel és az egészségkárosító szokásokkal szemben, ezért lett Design és Egészség Modell, azaz Demo az egyesületünk és a programunk neve.”
A táborokkal és tehetséggondozó foglalkozásokkal Barnáék bejárták az országot, és a határon túl is számos helyre eljutottak, mígnem Barna rádöbbent, hogy szülővárosában, Veszprémben még nem tartott semmilyen alkalmat. Ekkor hívták életre az egyesületen belül a Stamp projektet. A fiatalok ennek során otthonuk és iskolájuk környékét bejárva oszthatják meg gondolataikat, majd olyan tárgyakat tervezhetnek és alkothatnak, amelyekkel fejlesztik, színesítik és gazdagítják a várost.
„Nagy felismerés volt számunkra, hogy a gyerekek nem élik meg az utcai tereket, nem tudják, mit érdemes nézni egy épületen, nem értik, egy városrész kialakításának mi lehetett a célja” – magyarázza Berta-Szénási Panna. Miután felmérték a fiatalok tudását, a házaspár a Veszprém Megyei Honismereti Egyesülettel olyan helytörténeti sétákat szervezett, amelyeken a gyerekek szabadon szaladgálhattak, miközben az éppen látott helyről, házról kaptak információmorzsákat, majd megfogalmazhatták, milyennek találják az adott környéket. A megfigyelt stílusjegyek alapján mind a hét városrész fiataljai készítettek fából egy rollert, amellyel terveik szerint mindannyian eljutnak majd a kijelölt találkozópontig. „Az ötlet abból fakadt, hogy a veszprémi iskolák nem nagyon kapcsolódnak egymáshoz, és ezen változtatni szerettünk volna” – magyarázza a pedagógia- és filozófiatanár Panna.
A városban tartott nyilvános workshopokat két helyszínre – az óvárosi részre és a lakótelepek világára – álmodták meg. A kurzusokon a gyerekek igényei alapján, a helyi értékekből inspirálva készítenek különféle tárgyakat. A tavalyi óvárosi kurzuson például a Márkus lépcsőt választották ki. Az eldugott, sikátorszerű kis lépcsőn a gyerekek sokáig szoktak üldögélni tanítás után. A foglalkozáson fából ácsoltak olyan piknikbútorokat, amelyekkel meghosszabbíthatták az ülőfelületet, ráadásul a színes tárgyak feldobták a szürke bazaltköveket.
A program hosszú távú hatása megkérdőjelezhetetlen. Azok a gyerekek és fiatalok, akik lehetőséget kapnak arra, hogy már diákként bekapcsolódjanak a városukkal kapcsolatos tartalmas és élményteli párbeszédbe, megfogalmazhassák igényeiket és ötleteiket, szorosabban kötődnek hozzá, és felnőttként is elkötelezettek maradnak iránta.

Lajos fő rezidenciája, a visegrádi palota egyértelműen az avignoni pápai palota mintájára készült, és nagyságrendileg is ahhoz volt mérhető.

Beszéltünk Einsteinről, Bay Zoltánról, Gaussról, még Nemes Nagy Ágnesről is. Nemrég az MTA dísztermében mutatták be a könyvét egyik legkedvesebb interjúalanyáról, Lovász Lászlóról. Az eseményen Szigeti Tamás készítette a képeket, aki annak idején Simonyi Károlyhoz is elkísérte. Az ismeretterjesztő újságírás nagy alakjával, Staar Gyulával beszélgettem, aki negyven éven át szerkesztette, vezette a Természet Világát.

Interjúalanyainkat – Lobenwein Norbert fesztiválszervezőt, Sena Dagadu énekesnő, Pindroch Csaba színművészt és Bősze Ádám zenetörténészt – arra kértük, hogy egymásnak adják a szót, így ahol az egyik beszélgetés véget ér, ott kezdődik is a következő.

Interjúalanyainkat – Lobenwein Norbert fesztiválszervezőt, Sena Dagadu énekesnő, Pindroch Csaba színművészt és Bősze Ádám zenetörténészt – arra kértük, hogy egymásnak adják a szót, így ahol az egyik beszélgetés véget ér, ott kezdődik is a következő.

Németlövő pusztatemplomát 1938-ban, az új istenháza megépítésekor hagyták fel a németlövői németek, a határőr íjászok utódai. Mementó a javából. Magna Hungaria sorozatunk kilencedik része.