Így formálták az árvizek Budapest képét
Két nagy 19. századi árvíz, az 1838-as és az 1876-os tapasztalatai alapozták meg azt, hogy a főváros ma képes védekezni a Duna haragjával szemben – de a városképen is rajta hagyták a nyomukat.
Szöveg: Bakai Anna, Demeter Anna, Meszleny Zita
Fotó: Földházi Árpád, Toroczkai Csaba
A városlakókat faggattuk arról, milyen számukra egy tökéletes nyáresti program Veszprémben.
Márkusné Vörös Hajnalka,
LEVÉLTÁROS, HELYTÖRTÉNÉSZ
Aki egy nyári este Veszprémben sétál, menjen el a viadukt közelében húzódó Tethys-alagúthoz, amit a helyiek csak Halagútnak hívnak. Közösségi kezdeményezésre az addig elhagyatott területet nemrég visszakapták a lakók, ráadásul nem is akárhogy: a kikövezett átjáró falát a több mint kétszázmillió évvel ezelőtt itt húzódó Tethys-óceán élővilága színesíti. Köztük fellelhető a kavicsfogú álteknős alakja is, melynek első maradványai innen kerültek elő. Sötétedés után a képet napelemes fények világítják meg, ami különleges, őstengeri hangulatot kölcsönöz a helynek. Nemhiába népszerű a fiatalok körében.
Szekeres Dávid,
A MÉZ RÁDIÓ MŰSORVEZETŐJE
Ha csendes, elvonulós estére vágyom, fogok egy piknikpokrócot, és kiülök a Benedek-hegyre. A nyár csúcspontját azonban nekem a Rozé, rizling és jazz napok jelentik. Az az én szerelmem-fesztiválom. Ha ott ülhetek az Óváros téren, színes égősorok alatt a babzsákon, a kezemben valami finom helyi étellel, miközben a háttérben jazz-zene szól, olyankor úgy érzem, tökéletes az életem. Nekem ennél több nem is kell.
Porkoláb Eszter,
A HESTER’S LIFE EGYIK ALAPÍTÓJA
Reggeli ember vagyok, imádok futni, főleg nyáron. Hatkor indulok el a csodaszép körömre, mindig útba ejtem a Betekints-völgyet és a Kolostorok és kerteket. Mesebeli helyek, főleg kora reggel, amikor még minden nyugodt. De ha valaki nem szeret futni, azt ajánlom, hogy csak cél nélkül induljon neki Veszprém felfedezésének: gyönyörűek a terek, az utcák; nagyon szeretem a Kossuth utcát és a várat, a Benedek-hegyet és az alatta elterülő Szerelem-szigetet.
Zsandár Tamás,
A WINE & VINYL BAR & STORE LÉTREHOZÓJA
Egy langyos nyári este biztosan lesétálnék a Szerelem-szigethez, majd ott meginnék egy jó pohár bort. Aztán újra elindulnék, hogy felfedezzem Veszprém eldugott helyeit. Végigsétálnék a Séd partján, megcsodálnám a Margit-romokat, felmennék a várba, majd a belvárosban egy kellemes vacsorával fejezném be a napot.
Rétfalvi Bernadett,
A PAPÍRKUTYA EGYIK MEGÁLMODÓJA
Mivel folyamatosan emberek között vagyok, az igazi feltöltődés számomra biztosan egy kicsit csendesebb helyhez kötődne. Idén nyáron nyílik például a Füge fagyizó második üzlete, a Füge Liget az Erzsébet ligetben, szerintem hangulatos teraszos élményt kínál majd. Ha pedig szórakozás, mindenképp az egykori Balaton Bútorgyár területén működő Gyárkert KultúrParkot mondanám, ahol négy hónapon keresztül igazi fesztiválhangulatot élhetünk át neves hazai előadókkal és világsztárokkal – akár egy átlagos hétköznap este is.
Tóth Andrej,
A KUNSZT! ALAPÍTÓJA
Nagycsaládosként a Kunszt! számunkra is körútjaink tökéletes kezdő- és végpontja. Sétánk rendszerint a várból nyíló kilátás megcsodálásával kezdődik, majd a három leánygyermekünkkel és fiú kutyánkkal meg sem állunk a Séd patakig. A sekély vize felett átívelő hidacskák, fűzfák, malmok és persze a játszótér – kész mesevilág ez nekünk. Minden évszak más csodát rejt számunkra, egyszerűen megunhatatlan.
Két nagy 19. századi árvíz, az 1838-as és az 1876-os tapasztalatai alapozták meg azt, hogy a főváros ma képes védekezni a Duna haragjával szemben – de a városképen is rajta hagyták a nyomukat.
A Potykacsárdától a pörbölyi Ökoturisztikai Központig apasztottuk a kilométereket a Dél-Gemenc ártéri rengetegében. Átöleltük az ország legnagyobb kerületű fáját, figyeltük az erdő ezernyi rezdülését, s mielőtt visszatértünk volna Bajára, szalonnát sütöttünk a vadregényes Duna-part kövei között.
A Sárköz ártéri világában különleges összhang alakult ki ember és természet között. Andrásfalvy Bertalan néprajzkutató ezt nevezte az eszményi együttműködés rendszerének.
Élt a múlt század elején egy bizonyos Kumibri úr, a „kapitén”, a „vizibüffés”, a dunai vadevezősök királya, a Szentendrei-sziget különc kőnyomdásza, aki nem mellesleg utálta a vizet, úszni sem tudott. Élni viszont annál inkább. És mosolyogni.