„Soha ne a művészről beszélj, ne is a művéről, csakis saját szembesülésedről a művel vagy a művésszel. Saját magadról nyugodtan írhatsz.” Witold Gombrowicz e mondata Kukorelly Endre Laikus tájékozódás című kötetének mottója. Egyik mottója, mert van még három másik is, de talán ez a legfontosabb a könyv szempontjából. Vagy Kukorelly szempontjából. A Laikus tájékozódás képzőművészeti tárgyú írásokat tartalmaz. Alcíme: Képzőművészet. Kedvencxek. Így, x-szel, nem elütés, utalva ezzel a szerző egy korábbi kötetére, amely hasonló címmel jelent meg, és irodalmi tárgyú írásokat tartalmazott. A cím nem árul zsákbamacskát, pontosan megfogalmazza Kukorelly nézői pozícióját.
Laikusnak nevezik azt a személyt – írja a Wikipédia –, aki valamely tudományban vagy szakmában járatlan, ahhoz nem ért.
Eredetileg azokat nevezték laikusnak, akik tagjai egy keresztény gyülekezetnek, de nem papok, nem tagjai a klérusnak. Tehát beavatottak, de nem eléggé. Ami itt azt jelenti, hogy Kukorelly nem tesz úgy, mintha értene a képzőművészethez, nem próbál okosnak látszani. A gombrowiczi mottó fényében nézi, amit néz. Sokszor elmondta és megírta, hogy mennyire zavarja a művészeti ágak közötti átjárás hiánya. Az, hogy a festők nem kíváncsiak az írókra, az írók nem kíváncsiak a festőkre, a színészek nem kíváncsiak a szobrászokra, a filmrendezők nem kíváncsiak a zenészekre. Van még jó néhány variációs lehetőség, nem folytatom. Azt is sokszor elmondta és megírta, hogy mennyire fontosnak tartja a kultúra rendszeres fogyasztását, hogy szerinte ez az alap, alapszükséglet, enélkül lehet ugyan élni, de nem érdemes. Ebben igazat kell adnunk neki, bár nyilván vita tárgya lehet, hogy a kultúra fogyasztása alatt pontosan mit is értünk.
Az, hogy az egyes művészeti ágak képviselői nem igazán kíváncsiak egymásra, tényszerű megfigyelés. Nagyjából így van. Mindenki elvan a maga világában, mindenki kaparászik a maga szemétdombján, hogy finoman fogalmazzak. Kukorelly joggal mondja, hogy nincs ez így jól. Ez a könyve egyfajta manifesztum, a bizonyítéka annak, hogy ő bizony kíváncsi arra, mi történik például a képzőművészetben. Persze ezt a kíváncsiságot úgy kell érteni, hogy a kötet írásainak zöme felkérésre született. Egy-egy képzőművész felkérte Kukorellyt, hogy nyissa meg a kiállítását, ő pedig odament, és megnyitotta.
Nincs áttekintésem a kortárs magyar festészetről. A nemzetköziről végképp nem. Nagyjából semmiről. Aki erre számít, ne olvassa tovább
– írja a szerző az Íme a táj című szövegben, aminek igazából a könyv elején kellene szerepelnie, miheztartás végett. Őszinte beszéd, rokonszenvesen keresetlen. Kukorelly nem akar valamilyennek látszani – persze, akar, csak épp műértőnek nem akar látszani. Az érdekli, azzal foglalkozik, hogy milyen hatással van rá, amit éppen néz. Mit hív elő belőle, mit vált ki, milyen asszociációs láncolatokat indít el benne. Milyen emlékeket hív elő. A közvetlen hatás érdekli. A képeket elvégre nem érteni kell, hanem nézni.
Egyszerű gyerek vagyok | Magyar Krónika
Kukorelly Endrével beszélgettünk mesterekről és tanítványokról, elfogadott és nem megengedett beszédmódokról, az esztétikai és a politikailag motivált ítéletek összeütközéséről – meg persze az új kötetéről is, az Egy belga revolverről.
Ezek az utóbbi harminc évben született írások a kortárs magyar képzőművészet bőséges keresztmetszetét adják (számos illusztrációval) Erdély Miklóstól és Tettamanti Bélától kezdve Kicsiny Balázsig, Szurcsik Józsefig, Szilágyi Lenkéig és Roskó Gáborig, hogy csak az ismertebb neveket említsem. Van itt írás Matthias Grünewald Isenheimi oltáráról, Picassóról és Duchamp-ról is. Amikor Kukorelly képekről ír, magáról ír. Ha jobban belegondolunk, nem is tehetünk mást. Néha mintha túlságosan is magáról írna, de ezzel sincs baj. Elvégre arról van szó, hogy mi történik az emberben, amikor figyel valamit. A figyelembe pedig sok minden belefér. Igazából minden. Ennek a könyvnek talán ez a legnagyobb erénye, ez a tágas figyelem. A művészettel való foglalatosság, a festmények nézegetése például egészen természetes dolog. Legalábbis annak kellene lennie. Képeket nézek, és történik bennem valami. Nézzünk képeket, és hagyjuk, hogy közben történjen velünk valami – ez Kukorelly ajánlata. Szimpatikus ajánlat.
Kukorelly Endre: Laikus tájékozódás. K.E.R.T. Kiadó, 2023
