Az „egy füst alatt” kifejezést akkor használjuk, amikor egy munkával, ugyanazzal a fáradsággal végzünk el több feladatot. A szólás a tűzgyújtás szokásából ered. A paraszti háztartás központja a tűzhely volt, azon főztek, sütöttek, körülötte melegedtek, aludtak, beszélgettek. „A tűzhöz fűződő rendkívül sok racionális és mágikus hiedelem is jelzi, hogy a hely vagy berendezés, ahol, amiben ég, milyen jelentős szerepet játszott a mindennapi életben” – olvashatjuk a Néprajzi Kutatóintézet Magyar néprajz című kiadványának elődeink életmódjáról szóló kötetében. Nem véletlen, hogy folyamatosan törekedtek a tüzelőhely fejlesztésére, tökéletesítésére, amelynek része volt a tűzzel együtt járó füst elvezetésének megoldása.
A paraszti háztartásban a tűzgyújtás nemcsak nagy munkával, de nagy füsttel is járt, mivel jellemzően kémény nélkül épített helyiségben végezték. A füstöskonyha egyszerre szolgált a főzés, sütés és fűtés helyszínéül, ahonnan a füst a mennyezetbe vagy a falba vágott nyíláson – vagy ha nem volt ilyen nyílás, akkor csak a nyitott ajtón – távozhatott. Nem csoda, hogy elődeink próbáltak mielőbb megszabadulni a füsttől, igyekeztek minél több olyan feladatot, amihez tűzre volt szükség, egyszerre – egy füst alatt – elvégezni.
A füstöskonyhában kapott helyet a sütőkemence és a tűzhely, valamint ebből a helységből fűthették a lakótér kályháját is. A skanzenekben, tájházakban megismerkedhetünk ezzel az építészeti megoldással. Érdekesség, hogy az ócsai tájházegyüttesben, a nagygazda házába betérve megfigyelhetjük azt is, hogy hogyan alakult át a füstös konyha, és hogyan vette át a kemence helyét a sparhelt.
Időutazás az Öregfaluban – az Ócsai Tájházegyüttesben jártunk | Magyar Krónika
Magával ragadó táj, természeti kincsek, néprajzi értékek, élő néphagyomány – az ócsai Öregfaluba érkezve mintha több száz évet utaznánk vissza az időben. A felújított tájházegyüttest Nagy Lászlóné Erika tárlatvezetővel jártuk be.
Bárdosi Vilmos Magyar szólások, közmondások értelmező és fogalomköri szótára című munkájában Kertész Manót idézve leírja, hogyan vált az „egy füst alatt” adóügyi kifejezéssé. E szerint az egy portán lakó több jobbágycsalád háztartását a gazdasági iratok a füst névvel illették, és az adót is háztartásonként, füstönként szedték be. Ez volt a füstpénz. Vagyis füst szavunk régi jelentése a „háztartás”, így az egy füst alatt kifejezést valóban használhatták az egy helyen élőkre. Ide kapcsolódik a „háztűznézőbe megy” kifejezés is, tehát amikor valaki első alkalommal megy el leendő felesége családjához körülnézni, tájékozódní a vagyoni viszonyokról.
O. Nagy Gábor a Magyar szólások és közmondások című munkájában még számos, a füsttel kapcsolatos mondást felsorol. Ha „füst van a háznál”, haragszik a háziasszony, amikor pedig valaminek „hamarább megy a füstje, mint a sültje”, akkor annak már híre kelt, pedig még meg se történt. Hasonló a jelentése a jól ismert „nagyobb a füstje, mint a lángja” szólásnak, amely olyan esetre vonatkozik, amelyet fontosabbnak, jelentősebbnek tüntetnek fel, mint amilyen a valóságban, de azt is jelentheti, hogy valaki sokat beszél, de kevés okosat mond. Ha valakinek azt a kérdést teszik fel, hogy „miért nem megy már a füst a szemébe?!”, valójában azt kérdezik tőle, hogy miért nem szégyelli már magát. Aki „füstre harangoz”, elhamarkodva, alaptalanul ítél, aki „füstöt farag”, hiábavaló munkát végez, aki pedig „a füstből tűzbe esik”, azon az áron szabadul meg egy kisebb kellemetlenségtől, hogy közben nagyobb bajba jut. Számos mondásban szerepel a füst, mint a vágyott cél eléréséért elszenvedett mellékes kellemetlenség: „ahol a füst, ott a meleg”, „ki melegedni akar, füstöt is szenvedje”, „nincs a tűz füst nélkül”.
Kiemelt fotó: Fortepan.
