A Tekergő Meseösvény Egyesület minden évben szervez meseturnékat Erdélyben, amelyek hagyományosan jeles évfordulókhoz kapcsolódnak. A Világszárnya Magyar Népmesemondó Szövetség tagjai közé tartozó Egyesület idén Kriza János munkásságát helyezi fókuszba a mintegy 25 állomást számláló Kriza János Meseturnén harárainkon innen és túl, magyarországi és erdélyi településeken egyaránt.
A turnéhoz mesemondóként is lehet csatlakozni és természetesen a mesehallgatókat is minden helyszínen nagy szeretettel várják.
„Kriza János munkásságának számos öröksége közül számunkra a prózafolklór műfaja a legfontosabb, azon belül a népmese, célunk annak népszerűsítése. Része vagyunk, éljük a népmese mozgalmának kialakulását, amire nagyon büszkék vagyunk” – fejtette ki egy lap kérdésére Hajós Erika mesemondó, az egyesület elnöke. „A meseturné egyben egy mesemondó-maraton is, melynek keretében igyekszünk megismertetni Kriza János munkásságát, ugyanakkor más gyűjtésekből is mesélünk. Iskolákban, óvodákban tartunk meseórákat és műhelymunkát is kínálunk pedagógusok részére” – emelte ki.
A Kriza János Meseturné együttműködő partnerei a Világszárnya Magyar Népmesemondó Szövetség, a Szóperencia Egyesület, a Csürdöngölő Kulturális Egyesület, az RMDSZ Pécska, a Csíki Család Kézműves Műhelye, a Bergendóc Szociális Szövetkezet, a Mesefaiskola és a Kriza János Néprajzi Társaság. Az eseménysorozat a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósul meg. A Kriza János Meseturné keretében meseórákat tartanak és pedagógusok számára műhelymunkát kínálnak, valamint esténként mesekocsmára is várják a felnőtteket.
Ki volt Kriza János?
Kriza János (1811–1875) református lelkész, költő és néprajzkutató a 19. századi magyar szellemi élet egyik meghatározó alakja volt. A magyar népköltészet korai gyűjtői közé tartozott, munkásságával pedig hidat teremtett a népi hagyomány és az irodalmi kultúra között. Legismertebb műve, az 1863-ban megjelent Vadrózsák című népköltési gyűjtemény, az első jelentős székely népdal- és népmese-válogatásként mérföldkőnek számít a hazai folklorisztikában. E kötettel Kriza nemcsak a székelyföldi néphagyományokat mentette meg az utókor számára, hanem tudományos alapokra helyezte az erdélyi magyar folklór vizsgálatát is. Kutatói és irodalmi tevékenységét az a mély meggyőződés vezette, hogy a népi kultúra kincsei – a dalok, mesék és mondák – nem csupán megőrzendő emlékek, hanem az egész magyar irodalom és identitás élő forrásai. Kriza János életműve ma is példaként szolgál mindazok számára, akik a néphagyományban az emberi közösség maradandó értékeit keresik.
Mese élő szóban
„Az emberek fejében erre legtöbbször az a kép jelenik meg, hogy gyerekeknek olvasok fel könyvből, pedig élőszóban mondom a mesét. Ez is az egyik oka annak, hogy megérett bennünk, mesemondókban a vágy, hogy a mesemondást olyan ismertté, népszerűvé tegyük, mint amilyen a magyar folklór többi ága. A néptánc és a népzene mozgalma immár fél évszázados múltra tekint vissza, a népmesemondás mozgalomként az utóbbi néhány évben kezdett erőteljesebbé válni” –mondta lapunknak Zámborszky Eszter mesepedagógus, mesemondó egy interjú alkalmával:
Ahol a madár se jár…
Tátrai Vanda meseterapeuta a Methamorhoses-módszerrel dolgozik lassan két évtizede, sőt, a Boldizsár Ildikóhoz köthető, ma már nemzetközi szinten jegyzett módszert a terapeuta nemzetközi meseiskolájában oktatja is. Otthonát, Noszvajt, de még a noszvaji barlanglakásokat is teleszőtte mesékkel, tematikus meseutakat álmodott meg a Bükkben és több hasonló létrejötténél bábáskodott országszerte, de táboroztatott csángó gyerekeket a Gyimesben, rendszeresen mesél a szomolyai roma közösségben, és egy budapesti hospice-palliatív osztályon is haldokló betegeknek:
Léleknyitó ládikák – a Vándor Meseút-módszerrel a mesék tabukat döntenek | Magyar Krónika
A Vándor Meseút ládikái oda is elviszik a meséket, ahol a madár se jár, és olyan elvont témákat is megnyitnak a segítségükkel, mint a gyerekjogok vagy a ter …
A hagyományt nem ápolni kell
A néphagyomány, elődeink megőrzött tapasztalata, nemzedékek letisztult tudása az emberről és az őt körülvevő világról olyan kincsesbánya, ami kapcsolódási lehetőség a múltunkhoz, fogódzó a mindennapjainkhoz. Ahogy Sebő Ferenc megfogalmazta, „a hagyományt nem ápolni kell, hisz nem beteg, nem őrizni kell, mert nem rab. Hagyományaink csak akkor maradhatnak meg, ha megéljük őket” – vallja Berecz András:
Így jelent meg az erotika a magyar népmesékben
Talán az erotika az egyik utolsó szó, ami eszünkbe jut Jankovics Marcell legendás animációs sorozata, a mára közös kultúrkincsünk részévé vált Magyar népmesék kapcsán. Gyermekkorunkban aligha foglalkoztunk ezzel, szülőként viszont erősen hat ránk – már ami az erotika kicsit sem fülledt jelenlétét illeti – többek között A királykisasszony jegyei, A bíró okos lánya vagy éppen A székely asszony és az ördög Jankovics jellegzetes kézjegyével mozgóképre rajzolt története – írtuk korábbi cikkünkben:
Nyitókép: Tekergő
