Merni kell elköteleződni – Krúdy Tamás és Krúdy Zsófia arról, hogy a házasság a legjobb önismereti út

Közel harminc éve tartó házasságban éltek, őszinte tanúságtételeitekkel sokaknak adtok reményt arra, hogy minden párkapcsolati probléma megoldható, érdemes az életre szóló elköteleződést választani. Mit gondoltok, miért találnak ma a fiatalok egyre nehezebben párt?

Tamás: Noha úgy tűnhet, hogy ma sokkal több emberrel kapcsolódhatunk össze, mint korábban bármikor, ezek a kapcsolódások a digitális világon belül maradnak. A valódi kapcsolatok hiányának egyik fő oka, hogy az emberek már alig találkoznak személyesen. Sorra szűnnek meg azok a helyek, ahol a fiatalok találkozhatnának, és ennek egyik oka éppen az, hogy nem mozdulnak ki otthonról, mert a virtuális világban töltik az időt.

Zsófi: Ezzel párhuzamosan zajlik egy olyan társadalmi változás, amelynek eredményeképpen a döntés az elköteleződésről kitolódik. Úgy érzem, hogy szülőként rossz irányba tereljük a fiatalokat, amikor azt mondjuk nekik, hogy ráérnek még a házasággal, várjanak addig, amíg megszerzik a diplomát, megteremtik az egzisztenciális feltételeket. A huszonévesekben van meg az a fajta nyitottság és bátorság, ami ahhoz kell, hogy merjenek elköteleződni. Ha várnak, egyre sebzettebbé válnak, mert azok a kapcsolatok, amelyekben nem a párjukat keresik, felületesek lesznek. A korábbi kapcsolatunkból a házasságunkba bevitt terhek nekünk sok nehézséget okoztak abban, hogy a közös életünk felépítésébe jól kezdhessünk bele.

Tamás: Nem véletlenül váltak a főiskolás, egyetemi évek a párválasztás időszakává, ez ad terepet a szocializációra, lehetőséget az egymásra találásra. Korábban ez az életszakasz volt a fiatalok számára a házasságkötés és a családalapítás időszaka. A munkahelyre belépve már szűkülnek az ismerkedési lehetőségek, ha valaki nem rendelkezik kiterjedt baráti körrel, már nehezen talál párt.

A PárKatt.hu katolikus társkereső alapítói vagytok. Melyik korosztály veszi leginkább igénybe a szolgáltatást?

Zsófi: Tizenkét éve működik a társkereső, és azt tapasztaljuk, hogy korábban leginkább a harmincasok használták, most pedig már egyre fiatalabb korosztályokból is regisztrálnak. A fiatalok azért kezdenek el egyre korábban tudatosan párt keresni, mert például az egyetemen nem találnak senkit, aki hozzájuk hasonló értékrenddel, jövőképpel rendelkezne, és akivel szeretnék megosztani az életüket. Az is érdekes jelenség, hogy megváltozott a nemek aránya. Kezdetben a társkeresők hatvan százaléka nő volt, az arány öt évvel ezelőtt kiegyenlítődött, most pedig a férfiak vannak többen. Azt érezzük, hogy a nők egyre bizonytalanabbak a házasságra való készülésben, megingott a jövőbe vetett bizalmuk.

Tamás: Ahogy Zsófi említette, a fiatalok egy része tudatosabbá vált, a másik részének viszont nincs tiszta képe a párkapcsolat lényegéről, úgy köt házasságot – ha egyáltalán köt –, hogy nem tudja miért, ezért később ugyanilyen bizonytalansággal, okát sem értve, a válást választja. A tudatosabbá válók felismerik azt, hogy abban a közegben, amelyben vannak, nem tudnak párt találni, ezért eldöntik, hogy élnek azzal a lehetőséggel, amit a modern technológia kínál.

Miben más a PárKatt.hu, mint a többi internetes társkereső?

Zsófi: A PárKatt.hu katolikus társkereső, ezért a regisztráció feltétele, hogy a jelentkezőnek alkalmasnak kell lennie arra, hogy katolikus, szentségi házasságot kössön, és el kell fogadnia a katolikus egyház tanítását a házasságról, az emberi életről és méltóságról. Sok más felekezetű keresztény talált már párt a honlapon úgy, hogy nyitott volt a szentségi házasságkötésre. Fontos, hogy ez egy házastárskereső, ezért a honlapon számos tartalom a házasságra való felkészülést segíti. Ha valaki komolyan veszi azt, amit az egyház a házasságról tanít, azzal sok olyan problémának az elejét veheti, ami később merülne fel – ezzel pedig a jövőbe vetett bizalma is erősödik.

Tamás: Az értékorientáltság szűri meg a jelentkezőket, ide mindenki azzal a szándékkal jön, hogy házastársat találjon, ez pedig nagyon sok fölösleges kört spórol meg az ismerkedésnél. Ma már két alapvetően különböző kulturális háttérből származó fiatal is találkozhat egymással a világban, akik számára nem feltétlenül jelenti ugyanazt a hűség, a házasság, a gyerekvállalás, a család szeretete. Ezek pedig olyan témák, amiket egy fiatal párnak meg kell beszélnie, ezért nagy segítség az, hogy az jelentkezőink ugyanazon értékek mentén szeretnék élni az életüket.

Zsófi: Van egy pártesztünk, amit olyan kérdésekből állítottunk össze, amelyek közös megválaszolása megkerülhetetlen a házasságkötés előtt, mert ha nem ismerjük, hogy a másik hogyan gondolkozik ezekről a kérdésekről, az később sok nehézséget okozhat.

Szoktatok visszajelzést kapni azoktól, akik a honlapon találtak egymásra és kötöttek házasságot?

Zsófi: Igen, rengeteg visszajelzést kapunk, de nagyon érdekes, hogy noha állandóan biztatunk mindenkit, hogy írja meg a sikertörténetét a honlapra, a legtöbb visszajelzést offline kapjuk. Bárhova megyünk, amint kiderül, hogy mi állunk a PárKatt.hu mögött, a jelenlévők közül valaki rögtön mesélni kezdi, hogy a lánya, a barátnője vagy éppen ő maga a honlapon keresztül ismerkedett meg azzal, akivel aztán összekötötte az életét.

Tamás: Azért is kérünk mindenkit a saját sikertörténetének megosztására, mert sokan akkor találtak a honlapon keresztül párt, amikor már a legkevésbé számítottak erre, és ha megírják a hiteles történetüket, segítenek azoknak, akik úgy érzik, hogy sosem találnak párra.

A saját történetetekből megosztanátok azt, hogy mikor váltatok biztossá abban, hogy a másik az „igazi”?

Tamás: Olyan szempontból tipikusan alakult a mi kapcsolatunk is, hogy fiatalon megismerkedtünk – én 20 éves voltam, Zsófi 19 –, egymásba szerettünk, én viszont féltem az elköteleződéstől. Nyolc éven keresztül húztam az időt, és ezek az évek megterhelték a kapcsolatunkat, mert Zsófi szerette volna, ha előrelépünk, én azonban féltem attól, hogy véget ér az a fajta szabadság, ami akkor nagyon fontosnak tűnt. Pedig boldogtalan élet volt, de az ember képes ragaszkodni a biztos rosszhoz az ígért jó ellenében. Végül egy tragédia történt velünk, ami mindent megváltoztatott.

Zsófi: Megfogant egy kisbaba, akit nagyon vártam, mert azt gondoltam, hogy így is alakulnak családok, végre Tamás is úgy gondolja, hogy most már össze kell házasodnunk. Életem legnagyobb csalódása volt, amikor megéreztem azt, hogy Tamás nem tud velem együtt örülni a babának. A kisbaba 10 hetes kora előtt spontán elvetélt. Számomra minden összeomlott, onnantól kezdve nem éreztem azt, hogy a házasság Tamással jó irány lenne, mert annyi csalódás és fájdalom előzte meg. Neki viszont pont ezzel billent át minden.

Hogyan történt?

Tamás: Az első érzés, ami elfogott, miután Zsófi elmondta, hogy elvetélt, a megkönnyebbülés volt. A második viszont rögtön utána az, hogy nem normális, hogy így érzek. Valami súlyos gond van velem, és ha ezt a helyzetet nem tudjuk magunk megoldani, akkor segítségre van szükségünk. Egy atyához fordultunk, részt vettünk egy vezetett lelkigyakorlaton, ahol életemben először végiggondoltam azt, hogy mit akarok az élettől. 27 éves voltam, addig nem is gondolkodtam ezen igazán, csak éltem bele a világba. Akkor azonban fontossá vált, hogy mit akarok az élettől, és a Jóisten vajon mit akarhat tőlem. Hogyan és hol képzelem el magam évek, évtizedek múlva? Zsófi mit akarhat? Egyáltalán, mi az élet, honnan, hova vezet? Ezt követően bár a szorongás nem szűnt meg az elköteleződéstől, legalább tudtam, hogy mit akarok. Elmondtam Zsófinak, hogy szeretném feleségül venni. Ő ugyan akkora elbizonytalanodott, végül megszületett benne is a döntés, hogy a helyünk egymás mellett van az életben.

Most pedig már ti segítetek azzal, hogy őszintén beszéltek az általatok bejárt útról.

Zsófi: Egyre több segítség van az egyházon belül és kívül is. Nekünk sokat segített amikor már házasok voltunk, hogy elmentünk egy Mécs napok lelkigyakorlatra. A PárKatt elindította a Mécs Közösséggel együtt a Mécs napok társkeresőknek hétvégét, ami egy rendkívül sikeres programmá vált, rengeteg visszajelzést kapunk. Vannak, akik ott találnak párra, és sokan vannak, akik azt kapják a programtól, hogy képessé válnak az elköteleződésre, mert a gátlásaik, bizonytalanságaik feloldódnak, megtalálják az irányt. A legnagyobb bajunk az, hogy nincs térképünk, nem látjuk, hogy hol vagyunk és merre tartunk. És ez az, amiben segít az egyház, segítenek a lelkigyakorlatok. Azt a sok kérdést, amit fel kellene tenni egymásnak még a házasság előtt, mi sem beszéltük át. Fantasztikus segítség volt annak idején számunkra is, hogy ahogy elindult a gyógyulási folyamat, megkaptuk a térképet ahhoz, hogy merre is kellene tartanunk.

Említettétek, hogy fájdalmakat, nehézségeket, veszteségeket is megéltetek együtt. Mi adott erőt ahhoz, hogy társakként túl tudjatok jutni a mélypontokon?

Zsófi: Amikor két ember összeházasodik, beiratkozik a szeretet iskolájába, ahol nagyon sok mindent kell megtanulnia arról, hogy hogyan lehet szeretni. Mostanában nem divatos, de létezik a szolgáló szeretet, amellyel a másik szempontjait is figyelembe tudom venni, sőt, adott esetben alájuk tudom rendelni a magaméit.

Tamás: Ez természetesen csak akkor működik, ha kölcsönös, nem lehet visszaélni vele, és viszonzás nélkül elfogadni a másik szolgálatát.

Zsófi: A legnagyobb probléma egy házasságban az, amikor elveszítik az érdeklődést, és közömbössé válnak egymás iránt, mert a problémákat csak úgy lehet megoldani, hogyha mindkettőjük célja az, hogy közösen túljussanak rajtuk.

Tamás: Ezzel jöttünk rá a házastársi eskü értelmére. Mert addig könnyű együtt lenni, amíg szeretjük egymást. Akkor válik nehézzé, amikor már nem szeretjük egymást annyira. Erre is volt példa.

Mi volt az?

Zsófi: 35 évesen, miután már három gyerekünk született, beleszerettem valakibe. Tamás volt az életem szerelme, korábban soha senki más iránt nem éreztem ezt. Azt se értettem, hogy hogyan lehetséges, hogy én másba szerelmes lehetek. Amikor az embert az érzelmei teljesen más irányba viszik, felvesz egy sötét szemüveget, és az egész addigi történetüket átírja. Így történt velem is, úgy éreztem, hogy az egész házasságunk elhibázott volt, annyi jelet kaptam, hogy nem lett volna szabad belemennem. Beindult a folyamat, és mindent a sötét szemüvegen keresztül láttam. A házastársi eskü viszont dübörgött bennem: megígértem Istennek, hogy a Tamással kötött szövetségemhez hű maradok, és hogy példát adok a viselkedésemmel az egész közösségemnek. Fontos szempont volt, hogy ott vannak a gyerekeink, ha én kilépek, akkor szétszakítom az egész családot. Mindez megtartott, nemcsak hogy nem mentem bele, de úgy mentem végig ezen a szerelmen, hogy az illető nem is tudta meg, hogy szerelmes vagyok belé. Pedig belebetegedtem, annyira szomorú és lehangolt voltam, hogy a gyerekeim azt kérdezték: „Mama, te nem tudsz mosolyogni?” Elmentünk a Mécs napokra, ahol el tudtam mesélni Tamásnak, hogy min mentem keresztül, és a krízis felszínre hozott sok mindent, amik miatt a házasságunk nem tudott működni. Nemcsak a gyógyulás kezdődött el, hanem magasabb szintre került a kapcsolatunk. Minden krízissel, amit túléltünk, feljebb léptünk a szeretet iskolájában is. A Jóisten hatalmas ajándéka, hogy egy ilyen kapcsolatban tanuljon meg az ember szeretni.

Tamás: Ez nem csak a mi kapcsolatunkra igaz, mindenki előtt nyitva van, aki komolyan veszi a házastársi esküjét. A világ meg fog próbálni minden házasságot, ezért ma nagyobb szükség lenne arra, hogy a házastársi esküt komolyan vegyük, mint amikor még a társadalom jobban összetartotta az embereket. Most a párokra van bízva, hogy oldják meg a problémáikat, ahogy tudják.

Hogyan lehet őszintén vállalni a sebzettségeket?

Tamás: Sokat segített, hogy meghívtak minket tanúságtételekre, és a felkészülés során át kellett gondolnunk, hogy mi az, amit el merünk mondani, mi az, amit nem – de akkor se hazudjunk azzal kapcsolatban.

Mit tanácsoltok a párválasztás előtt álló fiataloknak?

Tamás: Arra biztatnánk a fiatalokat, hogy amikor úgy érzik, hogy megtalálták azt, akivel le tudnák élni az életüket, ne várjanak, mert idővel egy olyan kapcsolat is megterhelődik, amiből tökéletesen működő házasság lehetett volna. Ne csomagokkal és az azokból fakadó elvárásokkal érkezzenek a házasságba, hanem merjenek minél naivabban, tisztábban elköteleződni, és tapasztaljanak meg mindent egymás társaságában, alakítsák egymásra a közös életüket.

Zsófi: A tisztaság nem zárul le azzal, hogy összeházasodtunk. Mi is úgy voltunk vele, hogy a katolikus egyháznak megvannak a dogmái és előírásai, de nem feltétlenül értünk mindennel egyet. Aztán a saját bőrünkön tapasztaltuk meg, hogy minden, amit elhessegettünk azzal, hogy ránk nem vonatkozik, visszaütött és szétválasztott minket. Felismertük a tanítás szépségét, ahogyan visszatükrözi az egész lényünket, teremtett mivoltunkat, a szexualitásunkat, a kapcsolatra, a szeretetre való képességünket. Szabad akaratunk van, csinálhatjuk másképp, de az rengeteg sok fájdalommal és nehézséggel jár.

Krúdy Tamás és Krúdy Zsófia hatgyermekes szülők, a PárKatt.hu katolikus társkereső alapítói, A Lélek szava című podcastsorozat házigazdái, az Ifjú Lámpás Missziós Iskola oktatói, a 2025-ös Kopp–Skrabski-díj házaspár kategória fődíjasai.