A darab a gyermekvédelmi rendszer működését és az állami gondoskodásban nevelkedők mindennapjait tárja a nézők elé. Az előadás alapjául az állami gondoskodásban felnőtt, egykori intézetlakók személyes beszámolói szolgálnak, amelyeket Zsigó Anna dramaturg és Farkas Ádám rendező dolgozott fel színpadi formában. A szövegeket szinte semmit nem változtattak, csupán azok hosszát, illetve a szereplők neveit módosították.
„Az információk, amelyek az átlagemberhez eljutnak a gyermekvédelemről, sokszor tragédiák vagy bűncselekmények kapcsán kerülnek napvilágra. Szeretnénk, ha a nézők felismernék, hogy a valóság ennél jóval árnyaltabb” – fogalmazott Farkas Ádám rendező.
Az alkotók által megkeresett interjúalanyok – akik ma már felnőttek – mélyen személyes, olykor meghökkentő, máskor humoros történeteket osztottak meg.
Az előadásban Simkó Katalin, Török-Illyés Orsolya, Szamosi Zsófia és Dénes Viktor lép színpadra. A közleményben idézett Török-Illyés Orsolya elmondta, hogy a legnagyobb segítség, amit az érintettek számára nyújtani lehet, az empátia. Simkó Katalin a színház szerepét emelte ki a közös gondolkodás ösztönzését tekintve:
„A színház ideális terep arra, hogy előadók és befogadók közösen reflektáljanak olyan témákra, amelyek a hétköznapi beszélgetések során talán nem kerülnek szóba.”
Szamosi Zsófia és Dénes Viktor a társadalmi felelősségvállalás fontosságát hangsúlyozta, kiemelve, hogy még az apró gesztusok is számítanak.
Az alkotók célja, hogy az előadás révén olyan kérdéseket helyezzenek a középpontba, amelyek gyakran tabuként kezeltek vagy a társadalmi figyelem peremére szorulnak.
A darab nem csupán szórakoztatni kíván, de gondolatébresztő hatást is gyakorol a közönségre, párbeszédet kezdeményezve a gyermekvédelem és az állami gondoskodás kérdéseiről.
A Már nem álmodok velük. nem egyszerűen egy előadás; lehetőséget teremt arra, hogy mélyebb empátiával és megértéssel tekintsünk egy sokszor elfeledett társadalmi réteg mindennapjaira.
