Az őriszentpéteri Pajta étterem tulajdonosainak, Marjai Flórának és Kvasznicza Ferencnek régi álma vált valóra a Kástu kabinok megépítésével. Az étteremtől egy kilométer sétára az őrségi tájba illeszkedő kabinok megépülésével a Pajta-élmény teljessé vált. A Kástu egyszerre ad lehetőséget a kulináris mellett a mentális töltődésre, az elcsendesedésre, a kiszakadásra, a természetbe való visszakapcsolódásra.
Az Őrség szívében, a tágas mezőbe simuló kabinokat a Pajta éttermet is tervező U. Nagy Gábor Ybl Miklós- és Kós Károly-díjas építész álmodta meg. Az őrségi emberek az emeletes éléskamrát nevezték egykor kástunak, a kabinok ezeket az építményeket idézik meg új értelmet nyert formában. A hét egyforma, modern és minimalista, 36 négyzetméteres épület szinte teljes egészében magas minőségű fából készült, belül a padlótól a mennyezetig minden burkolat tölgyfából van.
A kétfős építmények térkapcsolatai karakteres vonalra szerveződnek, a házakba lépve a földszintről a galériaszintre spirállépcső vezet. A hálógaléria üvegfala is gyönyörű, a vendégek este a csillagos eget csodálhatják meg, reggel a felkelő nap sugaraira ébredhetnek, a zuhanyzóból pedig a rétre látni. A konyhafülkében borhűtő és kávéfőző várja a Kástuba betérőket.
U. Nagy Gábor méltán híres a hagyományt újraértelmező, izgalmas építészeti megoldásairól. Korábbi interjúnkban elmondta, hogy kevésnek tartja azt, amikor valaminek egyetlen képlettel le lehet írni a lényegét. Azok a dolgok foglalkoztatják, amelyek egy helyből, kultúrából alakulnak ki, hogyan lehet – például – az építészet segítségével fenntartani a világ kulturális folytonosságát.
Az építész a kástuknál alkalmazott üvegfelületeket rendhagyó módon használta saját vendvidéki házában is.
U. Nagy Gábor megmutatta a PajtaKult stábjának az általa tervezett templomszeri táncpajtát is, amelynél szintén üveget használt, hogy egy valódi üvegdobozt hozzon létre. Az Őrségben a 19. század végétől épültek pajták, az idők során kialakult az erre a területre jellemző gyönyörű pajtatípus. Ennek a típusnak egy leromlott állapotban lévő, de nagyon szép darabját sikerült megmenteni, az építésznek ehhez a meglévő épülethez kellett hozzáilleszteni egy különálló táncpajtát.
A megmentett épület pajta és istálló volt egyben, magában őrizte az eredeti típus kiérlelt arányait, finom árnyalatbeli különbségekkel. „Nagyon fontos volt, hogy a pajtát olyan állapotba alakítsuk vissza, hozzuk rendbe, mint amilyen lehetett” – hangsúlyozza az építész. Az épület azonban önmagában kevés volt táncpajtának, ezért döntött úgy, hogy azt külön építi hozzá, méghozzá úgy, hogy a hozzáépítéssel ne alakítsa át a régi arányait.
Az építész egy az Őrségre jellemző táji elemet, a lugast választotta az új épület előképének. Az így létrejött üvegdoboz felületei nemcsak a belülről kifele, kintről befele átláthatóságot biztosítják, de másként oldódik fel egy ilyen építmény a tájban, hiszen az üvegfelületek tükröződése miatt sokkal jobban megjelenik kívülről a lugasszerűség. Mindez azért fontos, mert „számomra az Őrségben a legnagyobb építészeti érték, maga a táj, amit az elődök létrehoztak évszázadok alatt” – fogalmazott az építész.
„Ma másként, sokkal inkább bent élünk, mint évszázadokkal ezelőtt, és a táj a látványban van jelen a belső térben. Régen egy parasztembert ez kevésbé érdekelte, hiszen alapvetően a házon kívül élt, számára a ház csak egy hajlék volt, ma pedig számunkra a kettő összeolvadása, egysége egyfajta – életmódbeli – program.”
Kiemelt fotó: Kástu, Őrség. Fotó: PajtaKult
