Graffitivel borított falak mögött, elhagyatottnak látszó épület belső udvarán várja az imára érkezőket a Vasvári Pál utca 5. szám alatti zsinagóga. Az egykor egyemeletes, mára jóval magasabb ház belső udvarán 1886-ban épült imaház a Budapesti Talmud Egylet, a Sász Chevra számára. Ez a legrégebbi zsidó templomegyesület, 1842 óta működik, és különlegessége, hogy reggeli és esti Talmud-tanítást biztosít, kiemelten fontos tagjai számára a tanítás, a tanulás és a napi ima.
„Valószínűleg azért épült ez a zsinagóga, mert az ortodox híveknek nem tetszett, hogy az 1830-as években az Orczy-házba szerettek volna egy nagy, közös zsinagógába terelni minden zsidót. Maga a Sász Chevra is erre válaszul alapult meg. Az egylet dolgait tisztázó dokumentumban hosszan írnak a tanítási célokról, arról, hogy a Vasvári utcai épületben hogyan zajlik az oktatás, és csak egy fél mondatban utalnak arra, hogy imaház is lesz itt. Mintha rejtegetni próbálták volna, hogy zsinagóga épül, és így az ortodox közösségnek saját intézménye lesz. Valószínűleg ezért is van az, hogy az utcáról nem látszik az épület”
– mondja Oberlander Báruch, a közösség rabbija.
A múltban az utcafronti épület adott otthont a néhai rabbilakásnak, egy könyvtárnak és a rabbiképző termeinek. A rabbilakás összeköttetésben állt a zsinagógával, a második emeleti, karzat mögötti térbe lehetett itt átmenni. „Az emlékezések szerint ezen a részen egy csiga segítségével fel lehetett emelni a tetőszerkezetet, így a sátrak ünnepére kinyithatták az épületet, és ezt a terület a rabbi sátrává lett” – meséli Oberlander. A bravúros megoldással operáló tervező, Fellner Sándor az épület kialakításában szecessziós jegyeket kevert a neogótikus, neoreneszánsz stílussal. A boltíves homlokzatú zsinagóga falait a Tízparancsolat táblái díszítették, illetve díszítik ma is, ugyanis a 2022-es felújításkor igyekeztek az eredeti állapotokat visszaállítani. Mint a rabbi kiemeli, a munkát nagyban nehezítette, hogy az eredeti állapotokról egyetlen, a húszas-harmincas évekből származó kép tanúskodik, dacára annak, hogy tudjuk, a lubavicsi haszid zsinagógába egy átlagos hétköznap reggel és este nagyjából százas nagyságrendben érkeztek hívek bő száz évvel ezelőtt.
Fotógaléria:
„Mióta áll a zsinagóga, működik. Ez a terület már nem volt a budapesti gettó része, de az épület csillagos ház lett, így az imákat megtarthatták. Később, 1950-ben bár államosították a házat, az udvarról nyíló zsinagógába ekkoriban is járhattak a hívek. Az imaházat körülvevő épületet 2000-ben kapta vissza a hitközség” – tisztázza a közösség vezetője. Az utcafronti ház tereit azóta csak részben újították fel, a háború évei és a múló idő nyomai tisztán látszanak. A már megújult épületszárnyban könyvtár üzemel, az ortodox rabbiképző óráit tarják benne ma is. A lépcsőház, a többemeletnyi lakótér felújítása még várat magára.
Napjainkban a zsinagógába lépve a falakkal körbevett belső udvarról meglepően tágas érzetet adó, világos térbe lépünk a hatalmas, légudvarra néző ablakoknak és sok fényt beengedő tetőablaknak hála.
„Az ötvenes években volt egy kislány, akinek megígérte a rabbi, hogy a zsinagógában házasodhat. Mikor eljött az ideje, kibontották a tetőablakot, így tehetett fogadalmat a szabad ég alatt, ahogyan azt a zsidó szokások megkövetelik”
– tudjuk meg a rabbitól.
Annak köszönhetően, hogy a zsinagóga minden nehézség ellenére működni tudott a múlt században, sok hasonló történetet ismerünk az idejáró hívek emlékezéseiből. „Van száz évet is megélt hívünk, aki évtizedek óta a közösség tagja” – emeli ki Oberlander.
„Mikor én 1989-ben idekerültem, nemcsak az országban, de a zsinagógában is rendszerváltás zajlott. Akkoriban az öregek működtették a közösséget, utánpótlás nem volt, és az épület is elég rossz állapotban várta jobb sorát” – meséli Báruch rabbi, aki New Yorkból költözött Magyarországra harmincöt évvel ezelőtt, hogy ősei hazájában tegyen a zsidók hitéletéért. Oberlander szülei megannyi zsidóhoz hasonlóan a vészkorszak után kerültek a tengerentúlra, megteremtve a mára híressé vált brooklyni ortodox zsidó közösséget.
„A nagyszüleim nem tanultak meg angolul, semmi szükségük nem volt rá. Nagyapám például ötvenévesen települt oda, és közel ötven évig élt kint, de mivel körülötte mindenki holokauszttúlélő volt, a maga közegében magyarul és jiddisül beszélve remekül elboldogult” – emlékszik vissza Oberlander, megosztva azt is, hogy ő maga csak hazaköltözésük után tanulta meg a nyelvet.
A zsinagógában lezajló „rendszerváltás” elhivatottságot, szakértelmet és rengeteg munkát igényelt. „Az első évben felnőttoktatásba kezdtünk, előadásokat tartottunk, és természetesen imaalkalmakat a zsinagógában. Később könyveket adtunk ki, elindítottuk a zsido.com-ot, az első hazai zsidó portált. Ezeket a munkákat ma is folytatjuk, és az eredmény sem maradt el: óvodánk, iskolánk van, folyamatosan bővülő, élő közösségünk” – összegzi a rabbi. Ma mindennap összegyűlnek a zsinagóga falai között talmudoktatásra, illetve hétköznaponként és szombaton is közös imákat tartanak.
Fotógaléria:
„A tér használatában is megjelenik, hogy ez egy haszid zsinagóga. Nálunk a tóraolvasás például középen zajlik, nem elől. A nőknek elkülönített helyet biztosítunk a zsinagógában vagy külön szinten, a karzaton, vagy ahogyan most nálunk is, függönnyel leválasztott részen vehetnek részt az imákon. Természetesen a tanításokra őket is szeretettel várjuk” – hangsúlyozza Oberlander. A látogatókat is szeretettel várja az épület, egyes programokon vagy előre egyeztetett időben bárki megcsodálhatja az immár megújult, rejtett zsinagógát.
