Múzeum – befogad és összehoz
A múzeumok annak ellenére, hogy első körben a megőrzést és a tudásátadást szolgálják – gyakorta egyirányú, frontális módon –, közösségformáló erővel bírnak. Ha a kifejezés eredeti értelmében nem lehetnek is harmadik helyek, érdemes elgondolkodni azon, miként lehet nyitottabbá, otthonosabbá tenni a tereiket.
„A klasszikus múzeumi funkciók mellett – gyűjtés, megőrzés, bemutatás – egyre több elvárást támasztanak a fenntartók és a látogatók is az intézményekkel szemben. Mindez nem kis kihívást jelent a múzeumoknak, hiszen a legtöbb esetben nem rendelkeznek olyan terekkel, amelyek lehetővé teszik az érdeklődőknek a fesztelen időtöltést. A kisebb múzeumok számára járható útként kínálkozik, hogy még szorosabban kapcsolódjanak a helyi közösségekhez, az ő igényeikhez alkalmazkodjanak a programszervezés terén” – emeli ki Kinde Anna, a Magyar Nemzeti Múzeum Országos Muzeológiai Módszertani és Információs Központ vezetője.
Ami a Magyar Nemzeti Múzeumot illeti, a Múzeumkertben kialakított „békebeli” stílusú játszótérre, illetve a parkba most is szívesen járnak a helyiek, a diákok, illetve a messzebbről érkezők is szívesen pihennek meg ott. A Nemzeti Múzeumnak méretéből és jellegéből fakadóan egyébként nem a helyi közösséggel való kommunikáció a prioritás, bár fontosnak tartja azt is. „A múzeumok valódi lehetősége, hogy az azonos érdeklődési körűeket vagy az egymással egyébként nehezen kommunikáló közösségeket összehozzák, közös programokat szervezzenek nekik. A Magyar Nemzeti Múzeumban ilyen például a Babával a múzeumban! programsorozat, erre édesanyákat, édesapákat, nagyszülőket várnak a kétévesnél nem idősebb gyermekekkel együtt, akik egy közös, elsősorban felnőtteknek szóló kikapcsolódási és elmélyülési lehetőséget kapnak” – magyarázza Kinde Anna. A térrendezés szempontjából példaként említi a Néprajzi Múzeumban kialakított Méta teret, amely a programok befogadása mellett alkalmas lehet a kötetlen beszélgetésre, üldögélésre is.
Könyvtár – nem csak csendes lehet
A könyvtárak funkciója folyamatosan változik. A kölcsönkönyvtár, ahová bemegyünk, kiválasztjuk a nekünk tetsző kötetet, és hazamegyünk, kezd háttérbe szorulni. Egyre jellemzőbb, hogy az emberek időt töltenek a bibliotékában, bejárnak beszélgetni, tanulni, dolgozni, társasozni – tehát a könyvtár elkezdett közösségi térként funkcionálni.
Jó példa erre a balatonalmádi könyvtár is, amely mivel egy épületben helyezkedik el a művelődési központtal, nyáron sem zár be. „Nálunk a nyár a főszezon, gyakorlatilag megduplázódik az olvasóink száma. Sokan úgy térnek be hozzánk egy laptoppal, hogy a Balatonnál nyaralnak a családjukkal, de valamilyen munkát el kell végezniük. Dolgoznak pár órát a könyvtárban, aztán folytatják a nyaralást” – meséli Dankó Friderika, a Pannónia Művelődési Központ és Könyvtár könyvtárvezetője. Emellett a nyári esők idején is megugrik az olvasni vágyók száma, mivel diavetítésre és filmnézésre is lehetőséget ad az intézmény. A diafilmeket kölcsönözni is lehet.
A közösségi funkciók előtérbe kerülésével egyre több könyvtár alakít ki csendes, illetve hangos zónákat. Persze ehhez megfelelő épület szükségeltetik, olvasóteremmel és társalgóval, s ezek a terek nem mindenhol állnak rendelkezésre. Ami a balatonalmádi könyvtárat illeti, a hétköznapokon reggel kilenctől este hét óráig tart nyitva, így képes közösségi térként is funkcionálni az intézmény. Mivel a város központjában, a közétkeztetéssel egy épületben, az iskolától nem messze helyezkedik el, tanítás után a gyerekek egy része itt várja meg a szüleit, így délutánonként mindig megtelik élettel. A gyerekek beszélgetnek, játszanak, és előfordul, hogy a szülők számára is találkozási ponttá válik az előtér. „Szembeötlő változás az utóbbi években, hogy folyamatosan nő a társasjátékok iránti igény, ha meghirdetnek egy családi hétvégét, amikor játékmesterek segítségével lehet kipróbálni különféle játékokat, pillanatok alatt megtelik a könyvtár” – emeli ki Dankó Friderika.
Kamasztáncház – szabadon, mégis védett környezetben
A kamasztáncház ötlete a Fölszállott a páva című tévés tehetségkutató műsor idején született meg. Kuczera Barbara népzenész, néptáncoktató és hegedűtanár mentorként segítette a versenyben a gyermekekből álló Sarjú Bandát, amellyel később a táncház is elindult. „A fellépések előtt az öltözőben mindig muzsikáltak, táncoltak a kamaszok, szórakoztatták egymást, így a várakozás ideje remek hangulatban telt. Üdítő volt látni, hogy fiatal zenészek játszanak a velük egykorú táncosoknak. A táncházakban általában felnőtt zenészek muzsikálnak, még a gyerektáncházakban is. Ezzel semmi gond nincs, ám érdekes megfigyelni, hogy teljesen más a zenészek és a táncosok közötti rezgés, ha egy korosztályba tartoznak. Akkor fogalmazódott meg az, hogy keressünk egy helyszínt és idősávot, és csináljunk egy olyan táncházat, ahol fiatalok játszanak azonos korú táncosoknak” – fejti ki Kuczera Barbara.
A kamasztáncház létrejöttének másik oka, hogy a felnőttmulatságok természetes része az alkoholfogyasztás és az éjszakázás, ami normális jelenség. Fontos azonban, hogy az említett fiatalabb korosztály védett környezetben élvezhesse a tánc, a zene és a közösség nyújtotta örömöket. Erre ad lehetőséget a kamasztáncház a tizenkét–tizennyolc éves korosztálynak. „Sokkal felszabadultabbak a fiatalok, amikor a saját korosztályuk előtt táncolnak, könnyebben engedik el magukat, ha egy tizenhat éves prímás húzza a talpalávalót” – jegyzi meg Kuczera Barbara.
Ami a helyszínt illeti, Budapesten rengeteg kocsmában szerveznek már táncházakat, de főként a késői órákban, munka, illetve táncpróba után érkeznek az emberek, és éjszakába nyúlóan mulatnak. A kamasztáncházat a Fonó Budai Zeneház fogadta be, és a fiatalokhoz szabják a kezdést is, az iskola és a délutáni szakkörök, különórák után kezdődik az élet, este pedig tíz óra körül indulnak haza.
Közösségi kert – a kertészkedés összetartó erő
A városi kertészkedés különböző korú és hátterű embereket szervez közösségbe, akik e tevékenység mentén tudnak kapcsolódni a természethez és egymáshoz is. Emellett a környezettudatos, önfenntartó, egymás munkáját megbecsülő szemléletet is elsajátíthatják, gyakorolhatják – nagyjából így kell elképzelni egy közösségi kert elméleti hátterét. Lássuk a gyakorlatot!
Kecskeméten az önkormányzat hozott létre közösségi kerteket, többek között Széchenyivárosban, ahol az emeletes házak tövében ezer négyzetméteren negyvenhét parcellát művelhet száz-százötven ember. A fluktuáció a fiatalok körében nagyobb, kevesebb idejük jut a kertgondozásra, illetve gyakrabban költöznek, de a hosszabb ideje kertészkedő idősebbek mellett mindig bőven jelentkeznek családok is, sokszor kifejezetten a gyerekek miatt. „Lássák meg, hogy a zöldség nem a boltban terem” – magyarázza a jelenséget Nagy Katalin kertvezető. A közösségformáló erőről elmondja, „a parcellákat gondozó lakók nem pusztán kiülnek a lépcsőházak előtti padokra beszélgetni, hanem kertészkedés közben ismerik meg egymást. Megbeszélik az éves tapasztalatokat, tanácsot adnak egymásnak. Gyakran több időt töltenek az eszmecserével, mint a munkával, és ez így van rendjén. Tapasztalataim szerint erős összetartó erő a közös kertészkedés”.
A parcellákat úgy osztották fel, hogy sétatereket hagytak közöttük, illetve egy nagyobb szabad területet is kialakítottak, ahol padok, illetve tűzrakó kapott helyet. Összejöveteleket is szerveznek, például kertészeti cégek tartanak előadást, vagy egyszerűen csak a kert közös területeit rendezik. A legszebb konyhakertek versenyén idén együtt, egy közös kertként indult mind a negyvenhét parcella, el is nyerték a mintakert címet.
