„Utána László, a fia uralkodott, és megkoronázták augusztus huszonhatodikán, csütörtöki napon. Uralkodott pedig hat hónapig és két napig. Elköltözött az Úrhoz annak ezerkétszázegyedik [valójában ezerkétszázötödik] esztendejében, május hetedikén. Teste Fehérvárott nyugszik.”
Cronica Hungarorum, 1473
Törvényes királya volt Magyarországnak Imre király és Konstancia királyné fia, III. László, de uralkodónak semmiképp sem volt tekinthető. A születése pontos idejét nem ismerjük, de trónra lépésekor semmiképp sem volt idősebb ötévesnél, fél év múlva pedig meghalt. Királyságának hat hónapját bizonyára bársony ruhácskában, babáival játszva tölthette, mit sem tudva arról, milyen hatalmas ország ura.
Az előző fejezetben már szóltunk apja és nagybátyja testvérháborújáról. Úgy tűnik, hogy élete végén Imre olyan betegségbe esett, amelyről tudni lehetett, hogy végzetes lesz. Ez magyarázza, hogy egyrészt ifjabb királlyá koronáztatta a fiát, másrészt viszont arra az Andrásra bízta a fiú gyámságát, akivel addig harcolt, és akit győzelme után börtönbe záratott, majd most kiengedett.
Sorozatunk előző része itt olvasható:
Kiszámítható volt, hogy ebből Imre halála után konfliktus lesz. A pápa hiába intette Andrást és a magyar főpapokat III. László hűségére, András a kincstár birtokba vétele mellett a királyné vagyonára is rátette a kezét, a pápa rosszallását váltva ki. Konstancia a kisfiúval VI. Lipót orsztrák herceghez, II. Géza leányági unokájához menekült. Az újabb belháború magvai el lettek vetve, csak idő kérdése volt, hogy mikor robban ki. A sors azonban közbeszólt, a gyermekkirály váratlanul meghalt. Tetemét hazahozták, a székesfehérvári bazilikában temették el.
Következik: II. András, a jeruzsálemi
