A karácsonyi készülődés sok család számára egyszerre jelent örömöt és feszültséget – vajon honnan erednek az ünnepi konfliktusok?
A legtöbb ünnepi konfliktus forrása az, hogy eltérő elvárásokkal és elképzelésekkel indulunk neki a karácsonynak. A családtagoknak eltérő lehet az energiaszintjük, mást jelenthet számukra az ünneplés, a pihenés, lehet, hogy nem vágynak ugyanannyi programra vagy társaságra, és különböző elképzeléseik lehetnek az ajándékozásról. Az ünnep nem magától alakul, hanem mi magunk teremtjük meg, ezért a családtagoknak érdemes közösen előre tervezni és őszintén beszélni az elképzeléseikről, elvárásaikról.
A gyerekkori karácsonyok nem mindenkinek jelentettek kizárólag jó élményeket és szép pillanatokat.
Van, aki szép hagyományokat hoz magával a származási családjából, de van, akinek meg kell tanulnia, hogy hogyan kell ünnepelni, és rá kell jönnie arra, hogy számára mit jelent az ünnep. Ehhez lehet inspirációt gyűjteni, csak azok ne váljanak a romantikus karácsonyi filmeken alapuló ábrándképekké, mert az azokban megjelenő cukormázas idill köszönőviszonyban sincs a valósággal. Beszélgessünk inkább hús-vér emberekkel, akik valódi tapasztalatokkal rendelkeznek!
Mit lehet tenni, ha a származási családban más szokások voltak?
Teljesen természetes, ha a pár két tagja eltérő mintákat és szokásokat hoz a saját családjából. Az első egy-két közös karácsony rózsaszín ködös szerelmi időszakában még nem ezekre fókuszálnak, de a párkapcsolatban idővel egyre jobban előjönnek a különbözőségek. Kezdetben sokkal elfogadóbbak vagyunk a másikkal, mert rózsaszín szemüvegen keresztül nézzük, majd ahogy a párkapcsolat fejlődik, sorra derül ki, hogy mi mindent látunk különbözőképpen – köztük azt is, hogy mitől ünnep az ünnep.
A tudatosság és a nyíltság kulcsfontosságú, beszélgessünk, meséljük el egymásnak, hogy hogyan zajlottak a gyerekkori karácsonyaink. Nem kell idealizálni, hogy nálunk tökéletes volt minden, de mondjuk meg őszintén, hogy mi volt az, ami nagyon jó volt, amit szeretnénk közösen tovább vinni, és mi az, ami kevésbé működött, ami elfárasztott, ami sok volt.
Ha a pár nagyon eltérő kulturális háttérrel vagy ünneplési szokásokkal rendelkezik, azt nem könnyű összeegyeztetni. De ha megtalálták, hogy kettejüknek együtt mi a jó, akkor azt mindenki a saját származási családjával beszélje meg. Fontos, hogy a pár a saját szokásrendszerét alakítsa ki, szüleik pedig hagyják ezt. Az idősebb generáció tagjai gyakran azért szeretnék, hogy a fiatalok azt és úgy vigyék tovább, amit és ahogy ők csináltak, mert azzal igazolják, hogy ők jól csinálták. Nem szabad önigazolásra használni a fiatalokat! A szülőknek meg kell küzdeniük azzal, hogy sokat változott a világ, és nem biztos, hogy a korábbi forgatókönyvek ma is működnek.
Hogyan lehet úgy megszervezni a családi találkozásokat, hogy senki ne sértődjön meg?
Az idősebb generáció sokat segíthet azzal, ha érdeklődve, nyitottan és figyelmesen áll ahhoz, hogy a fiatalok mit szeretnének. Természetes, hogy a fiatalok kettesben akarnak lenni – ha ezt nehéz elfogadni, érdemes visszaemlékezni arra, hogy annak idején ők mire vágyták, hogyan szerették volna az első közös karácsonyukat tölteni. A karácsony megtervezése során figyelembe kell venni, hogy a párkapcsolat vagy a család milyen fázisban van, és a jelen helyzet realitása alapján tervezni. Nem örök életre véssük kőbe, hogy hogyan ünneplünk, a feltételek és lehetőségek változnak. Másképp ünnepel a gyerek nélküli, a kisgyerekes, a kamaszokat nevelő, az időseket gondozó család vagy a házaspár, amelynek otthonából már kirepültek a gyerekek, de még nem születtek unokáik.
Milyen kommunikációs technikákat ajánl, hogy a családtagok ne bántásként éljék meg a határok kijelölését?
A határok betartása nem működik jó kommunikáció nélkül. Kommunikáljunk asszertíven: ne támadóan vagy a másikat hibáztatva lépjünk fel, hanem hangsúlyozzuk azt, hogy mi mit szeretnénk, például mondjuk el, hogy a szentestét szeretnénk kettesben tölteni, de nézzük meg, hogy melyik nap találkozhatnánk, ami mindenkinek alkalmas. Ha kisgyerekek vannak, akik egy idő után nyűgösek lesznek a nagy társaságban, vagy kamaszok, akik idővel vissza szeretnének vonulni, akkor mondjuk el, hogy az adott program a mi családunknak sok lenne, inkább később csatlakoznánk. Érdemes minél előbb, akár már nyáron felhozni a témát, ne a karácsonyi készülődés stresszes és érzelmileg megterhelt időszakában. Az asszertív kommunikáció mellett a humor is sokat segíthet.
Miért érezzük gyakran nehéznek, hogy igazán szépen és tartalmasan éljük meg a közösen töltött ünnepi napokat?
Szeretnénk, ha minden tökéletes lenne, ezért túl sokat vállalunk, túlterheljük magunkat, egyre feszültebbé válunk – és mindezt összezárva éljük meg. Ha a hétköznapokban keletkezik feszültség a családban, könnyebben kiadjuk magunkból úgy, hogy elmegyünk dolgozni, mozgunk, úton vagyunk. Az ünnepek alatt az összezártságból is keletkezik feszültség, aminek akkor és ott kellene megoldódnia, ezért is fontos, hogy ne feledkezzünk el saját magunkról, legyünk tisztában a saját korlátainkkal, határainkkal. Mindenkinek joga van egy kis „énidőhöz” még az ünnepek alatt is, találjuk meg, hogy mi a jó nekünk és mi a jó a családunknak, teremtsünk olyan légkört, ahol mindenki a saját ritmusában érezheti jól magát.
Nem kell mindent együtt csinálni azért, mert karácsony van, aki szeretne, hadd vonuljon vissza a szobájába pihenni, vagy ülhessen nyugodtan a nappaliban a fotelben egy könyvet olvasva.
Van, akit a nagy evések és ücsörgések merítenek ki, ezért, ha annak érezzük szükségét, menjünk el sétálni, kirándulni. Van olyan kisgyerekes család, ahol a karácsonyi ebéd után mindannyian – szülők is, gyerekek is – lefekszenek aludni. Nem azért, mert unalmas együtt lenniük, hanem mert otthon el tudják engedni magukat, és megengedhetik magunknak, hogy pihenjenek, ha fáradtak. Ne a „kell”-nek és a kényszernek higgyünk, hanem azt keressük, hogy mi hogyan érezzük együtt jól magunkat. Ha a gyerek nem akar velünk társasjátékozni, akkor találjunk olyan programot, ami neki is tetszik, vagy engedjük el, hogy mindenképpen közösen csináljuk. Meghitt lehet, ha egy szobában együtt olvas a család, de mindenki mást – rajtunk múlik, hogy mitől lesz meghitt valami, nem az elvárásoktól.
Ajándékozásnál is érdemes figyelni egymás határaira?
Igen, az ajándékozás is konfliktus- és stresszforrássá válhat, ha időben vagy anyagiakban túlvállaljuk magunk, ezért érdemes előre beszélni erről a témáról is. Érdemes átgondolni azt is, hogy akinek szánjuk az ajándékot, minek örül valójában. Sokan egy újabb tárgy helyett együtt töltött időre vágynak – ez lehet egy kávézás, kirándulás, mozi, színház. Arra figyeljünk, ha nem konkrét programra szóló jegyet ajándékozunk, hanem olyat, aminek nincs határideje, akkor az adott program végül ne maradjon el. Nem minden élmény kerül pénzbe, elmehetünk közösen sétálni, süthetünk süteményt, festhetünk kerámiát, de egy nyugodt, közös, otthoni teázás is szép élmény lehet. A lényeg, hogy figyeljünk egymásra, és azt adjuk a másiknak, amit ajándékként fogad, és ne azt, amiről mi gondoljuk, hogy jó lehet neki.
Hogyan érdemes bevonni a gyerekeket a készülődésbe?
A nagyobb gyerekeket érdemes már a tervezésbe is bevonni, leülni velük és megbeszélni, hogy ki mit vár az ünneptől, és mit tesz hozzá. A döntés a szülők felelőssége, a kisgyerekre ne tegyünk olyan terhet, hogy családi programokért ő a felelős, mert azzal nem jó mintát mutatunk, de ahogy nőnek, egyre többet kérdezgethetjük őket arról, hogy mit szeretnének, és mit tudnak ezért tenni. És ha például nem csinálja meg azt a süteményt, amit elvállalt, akkor nem lesz olyan az ünnepi asztalon. A hagyományok keretrendszert adnak a családban, de érdemes pár évente felülvizsgálni, hogy még mindig a mi igényeinket támogatják-e vagy sem. Van olyan család, amelyik minden évben új megoldásokat keres, és vannak olyanok, ahol ragaszkodnak a megszokott dolgokhoz, az ünnepi menütől a karácsonyi díszekig. A gyerekek hosszú távon nem a részletekre fognak emlékezni, hanem a karácsonyi hangulatokra – arra, hogy jól érezték magukat és felszabadultak voltak. És ha mi is tudunk egy kicsit lassítani, akkor azt mutatjuk meg nekik, hogy a meghittség és biztonság sokkal fontosabb, mint a külsőségek.
Kiemelt fotó: Hagyományok Háza
