Rókus gazdag francia családban született 1340-ben, Montpellier városában. Születéséről és kisgyermekkoráról is számos legenda szól. Diós István A szentek élete című kötetéből megtudjuk, hogy Rókus szüleinek, Jánosnak és Libériának sokáig nem született utóda, ezért fogadalmat tettek, hogy ha Isten gyermekáldásban részesíti őket, Krisztus szolgálatára szentelik őt.
Egy nap Libéria imája meghallgatásra talált, Isten angyala válaszolt neki, és megígérte, hogy kegyelmet nyernek az Úrtól. Rókus a bal oldalán kereszt formájú jellel született, a jegy vele együtt növekedett. Szülei haláluk előtt arra kérték, hogy Jézusnak szolgáljon, és segítse a rászorulókat. Az ifjú szétosztotta a szegények között a vagyonát, majd zarándokútra indult Rómába.
Útja során Piacenzába érkezett, ahol miután megtudta, hogy a városban pestisjárvány tombol, gondozásába vette a betegeket és a kereszt jelével gyógyította őket. Róma felé megállt minden pestis sújtotta településen segíteni. Úti célját elérve megtudta, hogy már Rómát is elérte a járvány. Rókus éveket töltött gyógyítással, gondozta a szegényeket és a járványtól sújtottakat. Megtudta, hogy Piacenzában még erősebben dühöng a pestis, mint korábban, ezért visszatért oda. Mikor a városban szinte már minden beteget meggyógyított, egy éjszaka álmában angyali szót hallott: ,,Rókus, Krisztus híve, kelj föl, mert a pestis most benned van, keress gyógyulást!”
Rókus a városon kívül, egy közeli völgyben egy kis kunyhót eszkábált magának, majd Jézushoz imádkozott: ,,Hálát adok neked, üdvözítő Jézus, hogy most, amikor a betegség kínoz, ezen az elhagyatott helyen kegyelmeddel felüdítesz engem!’” Alig fejezte be imádságát, egy kis felhő szállt le az égből, és a kunyhója mellett a földre ereszkedve forrást fakasztott, hogy Rókus a szomját olthassa.
Éhen sem maradt, mert egy Gotthárd nevű férfi vadászkutyája hordta neki titokban a kenyeret. Innen ered, hogy Rókust szobrain gyakran kutyával ábrázolták. A gazda az egyik nap követni kezdte kutyáját, és rátalált Rókusra. Gotthárd a beteggel maradt, aki pedig a keresztény hitre tanította. Miután meggyógyult, Rókus hazaindult a szülővárosába, de útközben elfogták. Mivel a szent zarándokútja során titkolta kilétét, hogy ne tudjanak nemesi származásáról, ezért most is megtagadta, hogy elmondja nevét. Megvádolták, hogy kém, és börtönbe vetették, ezért vált az igaztalanul megvádoltak védőszentjévé. Rókus öt évig raboskodott, de a börtönt, mint vezeklést és remeteséget fogadta.
Mikor felismerte, hogy élete a végéhez közeledik, arra kérte Istent, hogy akik Jézus nevében megemlékeznek róla, gyógyuljanak meg a járványos betegségből. Holtteste mellett egy táblát találtak, amelyen arany betűk hirdették, hogy Isten meghallgatta a kérését: akik pestisben megbetegednek, és Rókushoz folyamodnak, meggyógyulnak. Tisztelete gyorsan elterjedt, 1477-től sorra alapították a Szent Rókus-társulatokat betegápolásra, főleg járványok idején. A 15. század végétől a tizennégy segítőszent között járványok ellen hívták segítségül. A 16–18. században az egyik leginkább tisztelt szent volt Európában.
Hazánkban a 18. pusztító járványai hozták magukkal a tisztelet igazi kibontakozását, országszerte kápolnákat, szobrokat emeltek neki. Az emberek megfogadták, hogy a járvány elmúlásának emlékezetére ünnepnapot szentelnek és körmenetet tartanak, és ezt a szokást utódaiknak is továbbadják.
Bálint Sándor Ünnepi kalendáriumában feljegyzett egy olyan helyi mondát, amely szerint Mohácson egy sokác asszony az ünnep hajnalán szerette volna még a kertjében gyorsan megszedni a babot. Rókus azonban fehér lepelben megjelent neki, fölhúzta az asszony előtt a ruháját, és megmutatta neki sebes térdét, éppen úgy, amint ábrázolni szokták. Egy szót sem szólt. A megrettent asszony azonnal abbahagyta a munkát, ünneplőbe öltözött, és elment a kápolnához, hogy a szentet kiengesztelje.
Rókust zarándokként ábrázoltak, köntösben, kalappal, bottal, vállán tarisznyával és jelképével, a kobaktökkel. Ehhez kapcsolódik az a sajátos mohácsi sokác hagyomány, amely a kobakot alkalmazta járványok elhárítására: házak utcára néző padláslyukába kobaktököket akasztottak, hogy a járványt menekülésre kényszerítse.
Rókus ábrázolásain Szent Jakab-kagylót is visel, mert a magyar nép körében átvette a zarándok Jakab helyét. Combja belső felén fekete folttal jelenítették meg, amely a pestis egyik első tünete, hűséges kutyája vagy ezt a sebet nyalogatja, vagy kenyeret tart a szájában. Ez alapján további hiedelmek alakultak: azok, akik lábsérülést szenvedtek, sőt még azok is, akiket kutya harapott meg, Rókushoz könyörögtek. Jankovics Marcell Jelkép-kalendáriumában azt olvashatjuk, hogy a kenyeret hozó eb a búzaérlelő kánikula jelképe.
Kiemelt kép: Szent Rókus-szobor, Nagybaracska
