Szöveg: Demeter Anna
Fotó: Földházi Árpád
Az Óváros téren álló Rosenberg-ház központi épülete és a Kunszt!-nak hála, közösségi központja is Veszprémnek.
„Jó látni, ahogy az előző munkáim, sőt az egész pályafutásom kiteljesedett egy helyszínen” – néz körbe Tóth Andrej tervezőgrafikus, képzőművész az általa meg- és újjáálmodott Kunszt! közösségi térben. Veszprém legkorábban nyitó reggelizőjében és dizájnboltjában „arra biztatjuk a környékbelieket és a kirándulókat, hogy jöjjenek, nézelődjenek, és éljék meg ezt a különleges helyet minőségi ízek és programok kíséretében” – mondja a vezető. Izgalmas és értékes feladatnak érzi, hogy újra tartalommal tölthet meg egy, korábban a múltjához képest méltatlan állapotba sodródott épületet.
Az Óváros téren álló Rosenberg-ház a múlt század elején zajló térrendezés óta központi eleme Veszprémnek. Nevét híres lakójáról, Rosenberg Jenő tiszti főorvosról kapta, akit önzetlensége okán a szegények gyógyítójaként is tiszteltek. A ház később több boltnak és szalonnak is otthont adott, az Utcakép fejlesztési program előtt pedig egy kétes hírű pékség működött a falai között. „Emlékszem, egy munka miatt érkeztünk a városba a családdal, amikor a gyerekeimmel észrevettük a régi szecessziós mintázatot a homlokzaton. Közösen kezdtük találgatni, mi lehetett itt száz évvel ezelőtt. Ennyi elég volt ahhoz, hogy elinduljak a pályázaton” – meséli az idejét a mai napig a Balaton és a főváros között megosztó Andrej.
A képzőművész nem is tudna szigorú keretek között dolgozni: húsz évvel ezelőtti indulása óta arculatkoordinátora az A38 Hajónak, emellett számos más tervezői, illetve oktatói feladatot vállal. „A hajó stábjának köszönhetem ezt a kevesek által elérhető kreatív szabadságot: így születhetett meg a Kunszt! előzményének tekinthető Art Hekk balatoni képzőművészeti projekt gondolata is, melynek elnevezése a valós-valótlan világ vegyítéséből keletkezett. Ennek fontos része a hal alakú, Jónásnak keresztelt mozgó közösségi tér, amely egyszerre bolt, kiállítótér, workshophelyszín vagy amit épp belelátunk.”
Néhány évvel ezelőtt pedig a veszprémiek örömére az Óváros térre is megérkezett a meghekkelt valóság – először az Art Hekk, majd nemsokára a Kunszt! formájában. „Innen is látszik, hogy az életemben valahogy minden a családi igényekből, ötletekből alakul ki. A Jónást is a gyerekeimnek építettem, és a Rosenberg-ház akkor még pékséget nyitó ajtaján is együtt léptünk be, majd álmodtuk tovább a helyet.” A megvalósításhoz pedig, ahogy az Andrejnél alapvetés, belevittek egy kis csavart: színt, személyességet, humort, karaktert.
A Kunszt! belső tereiben visszaköszön például a külső homlokzat kék és bézs színe, intenzív korallvörössel ötvözve, hogy tükrözze a kortárs művészeti hangulatot. A minőségi ételekért tősgyökeres veszprémi szakács felel, a dizájnboltban található egyedi termékek szintén környékbeli kapcsolódásból születtek. „A nyitást megelőzte egy képzőművészeti pályázat is, aminél fontos volt a régiós kötődés és a fenntarthatóság, de egyébként körülírhatatlan kritériumrendszer szerint dolgozom. Azt vallom, hogy emberként kell a tervek mögé állni. Kizárólag így születnek klisémentes dizájntárgyak, amelyekre láthatóan igény van Budapesttől távolabb is.”
A fenntarthatóság persze a Kunszt! szellemiségében is fontos szerepet játszik. „Ez a hely elkezdett katalizátorként működni, innen indul és ide tart számos jövőbe mutató folyamat. Úgy, ahogyan a Rosenberg-ház is a vár kapuja, mi is ilyen központi bástyaként szeretnénk működni még sok-sok éven át” – mondja Andrej.
De vajon hogy lehet úgy nyitni, hogy közben még sincs folyamatosan jelen az ember? „Ez kőkemény munka. Mindig úgy érzem, hogy kihagyok valamit, amikor elindulok Veszprémből. Viszont amit elmulasztok, vissza is kapom ám egy-egy meghatározó momentumban. Egyszer például az ablak mellett megláttam egy idősebb hölgyet. Tanárnőnek képzeltem. Leült egy teával, kezébe vett egy könyvet, és csak olvasott. Pont rásütött a nap. Egyszerre eltűnt az idő és a tér. Készítettem is egy fotót róla, amit megőriztem magamnak, mert tudom, hogy az a pillanat és az azt megörökítő felvétel csak nekem működik igazán. Ilyen az, amikor megtaláljuk a hétköznapjainkhoz szükséges kis kunsztot.”
„Füst és kávé között henyélek, mivel a dolgom, végzetem csak annyi, hogy élek” – írta Kosztolányi a Költő a huszadik században című versében. Most mi is a nyomdokaiba léphetünk a budapesti Kazinczy utcában, ahol Fő a kávé címmel nyílt egy méreteiben viszonylag kicsi, ám annál élvezetesebb kávétörténeti kiállítás.
A Lillafüredi Pisztrángtelep ma már fogalom. Ahogy vezetője, Hoitsy György is. A regényes nevű Nyavalyás-hegy árnyékában fekvő, hideg vizű tavaknál az ősök szellemisége, a fiatalos vakmerőség, az életen át tartó állhatatosság, a hitelesség és az ötletesség találkozik. Az eredmény pedig magáért beszél.
Bükkszentléleki jurtatáborunkból indulva kerékpárral jártuk be a Bükk északi kapuját Bánkúttól Mályinkán, a Lázbérci-tó mentén át egészen Upponyig. Magyarország egyik legszebb tája tárult elénk.
A népi vallásosság körében régtől fogva ismert a Bükkszentkereszt határában található Boldogasszony köve, másnéven a gyógyító kövek. Győrffy Ákos írása egy időtlen pillanatról a bükkerdő reggeli csendjében.
Mindszenty bíboros elveszettnek hitt, de teljes eredetiségében megmaradt börtönében Nagy Brigittával, a Magyarországi Mindszenty Alapítvány irodavezetőjével tettünk látogatást.
