Szerzetesek illegalitásban? Van ilyen? Volt. 1955-ben egy kicsi Semmelweis utcai albérletben szerveződött az a közösség, amelynek tagjai életüket Krisztusnak ajánlották, és a kommunista hatalom elől elrejtőzve a maguk csendességében Szent Benedek regulája szerint éltek, imádkoztak és dolgoztak.
A maroknyi nő Tímár Ágnes köré szerveződött, ő pedig atyai barátja, Lénárd Ödön szerzetes útmutatásait követve szervezte az életüket. Egészen a letartóztatásáig.
Ebből a magból nőtt ki a ma Kismaroson élő és szolgáló közösség, a Kismarosi Gyümölcsoltó Boldogasszony Monostor, amelynek tagjai méhészkednek, lekvárokat készítenek és működtetnek egy mozgásszervi rendelőt. Alapító apátnőjük kétszer volt börtönben az államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vádjával, mert egy olyan korban ajánlotta magát Istennek, amikor ez bűnnek számított. Tímár Ágnes első fogadalmát 1951 januárjában tette le, decemberben pedig a magyar állam feloszlatta a szerzetesrendeket.
A 93 évet élt Tímár Ágnesek alig néhány év jutott csak nyugalmas biztonságban, már ami a külső körülményeket illeti. Ezért a küzdelem, a harc egyik legfőbb tulajdonságává vált. Gyerekkora is messze volt attól, amit békésnek lehet nevezni, hiszen kislány volt, amikor anyja elhagyta a családot, majd a második világháború poklában elvesztette apját és a nagymamáját. Rokonoknál húzta meg magát, gyakran éhezett és fázott. Egyetlen fogódzója a hite volt. Attól kezdve, hogy a cselédlányuk Szűz Máriáról mesélt neki, hittanra járt, ez lett a menedéke, a biztos pontja, erőforrása.
Megismerte a karizmatikus piarista szerzetest, Lénárd Ödönt, aki nemcsak inspirálója lett, de saját családjával pótolta Ágnes elvesztett rokonait.
Tímár Ágnes a Műegyetemen építészmérnöknek tanult, közben cserkészcsapatot szervezett elvadult utcagyerekekből – akik egyébként először megdobálták, míg ő Maugli történetével meg nem szelídítette őket. Amikor 1948-ban Lénárd atyát először letartóztatták, Ágnesben már megérlelődött a döntés, hogy egész életét szerzetesi szolgálatban tölti.
Az első fogadalmat Zircen tette le, majd a feloszlatás után dolgozott egy vidéki plébánián, visszajőve Budapestre építési ellenőrként helyezkedett el. Az egyetemre sem nappali, sem esti, de még levelező szakra sem vették vissza.
Lénárd atya kiszabadult, segítette, hogy összefogja azokat a fiatal lányokat, akik a szétszóratás után is úgy döntöttek, életüket Isten szolgálatában akarják tölteni. Ez a kicsi, titokban tartott közösség a hátán hordta a kolostorát. „Az egymáshoz tartozást a közös napirend határozta meg. Úgy alakítottuk ki az életformát, ahogyan annak idején az első keresztény századokban elindult a szerzetesség” – mondta egy interjúban Tímár Ágnes, akinek vezetésével előbb egy Semmelweis utcai, majd egy Üllői úti lakásban éltek a nővérek Szent Benedek regulája szerint, és közösségüknek nevet is adtak: Boldogasszony Háza.
1961 februárjának egyik éjszakáján ávósok törtek be az negyedik emeleti lakásba, Ágnest és három nővért tartóztattak le. Az államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vádjával elítélt szerzetes 1963 márciusában szabadult, utána hozta meg a közösség fájdalmas döntést, hogy a feltűnés elkerülése végett több vidéki városban szórják szét magukat.
A Budapesten maradt Ágnest 1966-ban újra letartóztatták ugyanazzal a váddal, bő két év múlva, 1968-ban szabadult. A letartóztatások, a bujkálás, a lehallgatások, a folyamatos veszély szétzilálta a kis közösséget. Tímár Ágnes, miközben teológiai tanulmányokat folytatott, igyekezett újra összesodorni a szálakat, erősíteni, menteni, segíteni. Ekkor kapta a hírt, hogy Kismaroson üdülőtelket lehet vásárolni, elmentek, megnézték, és rabul ejtette őket a táj.
A telekre később faház került, ilyen szegény közösségtől sok áldozatot követelt az is. A falu összezárt körülöttük, megvédték békéjüket, nyugalmukat, és amikor az országban utolsó szerzetesként Lénárd Ödön is kiszabadult a börtönből, ő is Kismaroson talált menedéket. Ahogy enyhült a politikai helyzet, úgy javult a helyzetük. Kőház épült, ennek terveit Ágnes készítette, és ő irányította a kivitelezést is.
A monostor mai épülete már a rendszerváltozás után készült el, és fontos mérföldkő volt hivatalos befogadásuk a ciszterci rend nagy családjába.
Tímár Ágnes 75 éves korában mondott le az apátnői szolgálatról, néhány évvel később kiköltözött a monostorból. Előbb Vácon, majd egy verőcei idősotthonban élt. 93 éves korában halt meg.
