Egy Schwarz, egy Zeppelin
1931-ben egy zeppelin Budapesten járt. A leginkább egy hatalmas, ezüstös szivarra emlékeztető légi jármű úgy érkezett a magyar fővárosba, hogy előtte már több országot, sőt kontinenst is bejárt. Másfél millió kilométert tett meg addig hatszáz útja során. New York fölé is beevezett, az emberek a felhőkarcolók tövéből csodálták, és őket nem szivarra, hanem bálnára emlékeztette.
Azon a hideg, szeles virágvasárnapon csaknem harmincezer ember vette a fáradságot, hogy kimenjen Csepelre, a Weiss Manfréd Művek repülőterére, ahová a monstrum leszállt. Leszállt, de hogyan? Az orral a föld felé közelítő jármű végéből először nagy mennyiségű vizet eresztettek ki, majd köteleket engedtek le, azokat a kirendelt katonák a földön megragadták, és ők húzták partra, azaz földre a léghajót. A Graf Zeppelin LZ 127 kétszázharminchat méter hosszú volt, a földön állva még nagyobbnak tűnt, mint a levegőben úszva. És a földön az is látszott, hogy nem alumíniumból van, pedig a legtöbben ezt gondolták a látvány alapján. Az acélszerkezet vázára vásznat erősítettek, ezt többszörös lakkréteg tette ellenállóvá. Erre került az alumíniumpor, amitől a „csodaszivar” csillogott. De nem öncélúan, hanem mert vissza kellett vernie a napsugarakat.
A zeppelin a német Friedrichshafenből érkezett Budapestre, előző este fél tízkor indult, és igen illusztris társaság élvezhette rajta az utazást. Többek között Karinthy Frigyes, aki Az Estet tudósította, valamint Horthy István, aki maga is pilóta volt, így szakmai szempontból is tanulmányozta a zeppelin működését.
A léghajó itt-tartózkodása idején több országjáró repülésre ment, ezeken borsos áron lehetett részt venni. A szerencsés és tehetős utasok – például az Afrika-kutató Almásy László és a hadügyminiszter Gömbös Gyula – nemcsak megnézhették fentről a Balatont és a Hortobágy síkját, de megehették a szárnyaslevesből, vajjal pirított burgonyaszeletekkel körített borjúbordából és karamellkrémből álló ebédet is. Ücsöröghettek a kényelmes fotelekben a szalonbútorokkal, kislámpákkal, virágokkal berendezett térben. Csak a dohányzás volt tiltva, tekintve hogy a zeppelin nagy mennyiségű gázzal működött.
Hosszabb utakon az utasok hálókabinban pihenhettek, de erre a megcsonkított Magyarország körberepüléséhez nem volt szükség.
Ferdinand von Zeppelin gróf nevét ma is ismeri mindenki, de azt kevesen tudják, hogy a működési elvet és az első prototípusokat egy technikai talentumokban bővelkedő keszthelyi születésű fakereskedő, bizonyos Schwarz Dávid dolgozta ki. Az ő özvegyétől vette meg a gróf a merev szerkezetű, könnyűfémből készült, kormányozható léghajó szabadalmát, és vitte sikerre a világban.
A mi madarunk
Galamb vagy sas, fekete vagy fehér, néha vörös. Népek sokaságánál jelenik meg a madár jelképe mint föld és ég között szárnyaló mitikus lény. Segít, fenyeget, félnek tőle vagy bátorságot merítenek belőle, néhol feláldozzák. Más a természetük és a szerepük, de mindegyik az eget hasítja, össze tudja kötni a földi halandókat egy másik dimenzióval. Képes arra, ami után az ember csak sóvárog: felülről, messzebbről, a maga teljességében látni a dolgokat, elemelkedve és tágasabban.
A régi idők embere is arra jutott, legjobb volna repülni, hiszen úgy könnyebb a menekülés, a zsákmányszerzés, és talán nem is olyan fárasztó, mint a gyaloglás. Ezért népesítette be minden vallás a maga égboltját repülő istenekkel és félistenekkel, angyalokkal Hermésztől Nikén át Ámorig és tovább.
A mi madarunk, a turul álmában lepi meg Emesét, és tőle tudható, hogy a magyarok ősanyjának méhéből folyam fakad, melyből dicsőséges királyok születnek majd. Emese álmát lejegyezte Anonymus, és olvasható a Képes krónikában is, de nem teljesen egyformán. A Képes krónikában a madár mint nemző jelenik meg, Anonymus viszont azt írja, Emese már teherben volt, amikor a madár megjelent az álmában. A lényeg, hogy égi eredetű hatalmat sugall, olyat, amit nem kérdőjelez meg senki.
„Álmos az első vezér. Az Úr megtestesülésének nyolcszáztizenkilencedik esztendejében Ügyek, amint fentebb mondottuk, nagyon sok idő múltán Mágóg király nemzetségéből való igen nemes vezére volt Szkítiának, aki feleségül vette Dentü-Mogyerban Őnedbelia vezérnek Emes nevű leányát. Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta. Azonban isteni csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert teherben levő anyjának álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből forrás fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem a saját földjükön sokasodnak el. Mivel tehát az alvás közben feltűnő képet magyar nyelven álomnak mondják, azért hívták őt szintén Álmosnak. Vagy azért hívták Álmosnak – ami latinul annyi, mint szent –, mivel az ő ivadékából szent királyok és vezérek voltak születendők. De erről ne többet!” (Anonymus: Gesta Hungarorum) |
Szabálytalan nagyasszony Erdélyből
Ő volt az első európai nő, aki repülőre ült. Méghozzá a világ első pilótájával, Louis Blériot-val. A La Manche csatorna átrepülésével világszenzációt keltő francia pilóta légibemutatókat tartott a világban, és eljutott Budapestre is. Történt mindez 1909 nyarán. A hírek szerint ez alkalommal ajánlotta fel, hogy magával visz egy vállalkozó szellemű utast. Bornemisza Elemérné Szilvássy Karola (Carola) lett a kiválasztott. Szilvássy Béla és báró Wass Antónia feltűnő szépségű lánya korát messze meghaladva igazi feminista volt. Ő bábáskodott az Erdélyi Helikon létrejötténél, megmászta a Monarchia jelentős hegyeit, sátoros túrákon vett részt, házvezetőként alkalmazott egy olyan nőt, aki egy kivégzett gyilkos gyermekét várta, az első világháborúban frontkórházban segédkezett, a másodikban gyerekeket mentett. Ezenkívül ő játszotta elsőként Ibsen Nórájának címszerepét Kolozsvárott, és ha ez nem volna elég, ő volt a múzsája a polihisztor gróf Bánffy Miklósnak, aki az asszony alakját Erdélyi történet című nagyregénye fontos szereplőjévé tette Milóth Adrienne néven.
Ilyen nő volt Karola. Szabálytalan, lázadó és meglehetősen boldogtalan. Bánffy felesége a férfi családjának tiltakozása miatt nem lehetett, így ment hozzá báró Bornemisza Elemérhez, akitől egy kisfia született, ám korán meghalt. Karola nagy gonddal őrizte az egészségét és a szépségét, magas színvonalon tudott főzni is. Recepteskönyvét néhány éve kiadták, ebbe gyűjtötte arisztokrata rokonai és külföldi utazásai kedves ételeit.
Az egyik legmegrázóbb történet vele kapcsolatban a második világháború végén esett meg. Kolozsvár ismert családjánál, Óváryéknál vacsorázott, ám közben hírt kapott, hogy az otthonát orosz katonák dúlták fel. Azonnal hazasietett, így az Óváryékhoz berontó orosz egyenruhás katonák, akik minden ott lévőt meggyilkoltak, őt már nem találták a helyszínen. Erdély legszebb járású asszonya 1948-ban halt meg, sírja Kolozsvárott, a Házsongárdi temetőben, a Bánffy-kripta mellett található. Nemrég dokumentumfilm készült róla A maga természete szerint és szabadon címmel.
A Hold, a Mars és Kármán Tódor
A helikoptertől a szuperszonikus repülőgépen át az űrhajózásig mindenhez volt köze Kármán Tódornak. Mindenhez, ami repül. Ő kapta meg elsőként az Egyesült Államok legmagasabb állami tudományos díját, a Nemzeti Tudományos Érmet. John F. Kennedy elnök adta át neki a Fehér Ház rózsakertjében.
Kármán a világhírű tudósok sorát oktató magyar középiskolák egyikében, a Mintagimnáziumban tanult, melynek apja volt az egyik alapítója. Csodagyerek volt, csodamemóriával. Tanult Göttingenben, majd éveket töltött Aachenben, ahol vitorlázórepülőket tervezett. A nácizmus elől ment Amerikába, pedig a német város különösen kedvére való lakóhely volt. Kihozatta édesanyját és nővérét, részt vett nagy sörözésekben, világéletében társasági életet élt.
A Kaliforniai Műszaki Egyetemen már a nagy sebességű repülés aerodinamikai kérdéseivel foglalkozott, ő tervezte az első hangsebességű szélcsatornát a Boeing-gyár megbízásából. Nemcsak kutatásaival foglalkozott, de azzal is, hogy a nagy cégeket és a hadsereget megnyerje munkája finanszírozására. Ma is használják matematikai képleteit, ha azt kell kiszámolni, hogy egy bizonyos formájú test a levegőnek milyen mérvű ellenállásával találja szemben magát egyes magasságokban és bizonyos sebességgel haladva.
Gyakran elmesélte, hogy a repülés iránti érdeklődését Molnár Ferenc első feleségének, Vészi Margitnak köszönheti. Az újságoknak dolgozó fiatal nő Kármánt szemelte ki kísérőjéül, amikor egy kísérleti repülés helyszínére igyekezett. Kármán korainak tartotta a hajnali indulást, de Vészi nem tűrt ellentmondást. Még szerencse… Ott ejtette rabul a repülés a huszadik század egyik tudósóriását, akinek a nevét a Holdon is, a Marson is becsapódási kráter őrzi.
A Malév aranykora
A magyar légitársaság logójával ellátott tárgyakért, legyen az evőeszköz vagy kisbőrönd, valóságos tülekedés zajlik az internetes vásárlótereken. Amikor két utaskísérő úgy döntött, könyvet ír a munkájáról, kitüntetett pillanatként idézte fel az érzést, amikor végre kitűzhették kabátkájukra a Malév két kis szárnyat formázó jelvényét.
Simon Eszter és Tolnai Klári A levegőből élünk című kötetben érezhető elragadtatással írtak a kiképzés izgalmairól, munkájuk szépségeiről, nehezen kezelhető utasokról és vicces történetekről. Például arról, amikor London felé tartva a rádióban feltették nekik a kérdést, visznek-e magukkal kávét a gépen. A Malév járatán nem tudták ezt mire vélni, azt hitték, a Heathrow-n minden kávéfőző elromlott. Aztán landolás után egy koporsószállító gördült a lépcső mellé, ebből jöttek rá, hogy a kávé (coffee) szót összekeverték a koporsóval (coffin). Eszter és Klári vittek narancslevet Tito Gobbinak, Louis Armstrongnak, Richard Nixonnak és Jurij Gagarinnak, de ennél nagyobb élmény arról olvasni, hogy akkoriban nem voltak számozott ülőhelyek, és lehetett dohányozni a fedélzeten. Az is jópofa, hogy a korabeli légiutas-kísérők a Császár fürdő medencéjében gyakorolták, hogyan kell a magasból egy vízre helyezett matracra ugrani. A legmókásabb történet mégis az, amikor egy hölgyet csak a leszállás után sikerült kiszabadítani a vécéről, a gép ugyanis akkor került légörvénybe, amikor az utas a dolgát végezte, és az erős szívóhatás miatt egyszerűen senki nem tudta őt felrángatni a deszkáról.
Simon Eszter és Tolnai Klári együtt dolgoztak a könyvön, de a kiadást csak egyikük érte meg. Tolnai Klári 1971. augusztus 28-án a Malév egyik Il-18-asának fedélzetén Koppenhága felé tartva a tengerbe zuhant és meghalt.
Kiemelt kép: Fortepan