A sorozat első részében a Börzsöny elfelejtett várait kerestük fel, most pedig a Dunántúli-középhegység egyik legszebb részén, a Vértes karsztvidékének izgalmas rengetegében fog végigvezetni az utunk. Áthaladunk sejtelmes szurdokvölgyeken, barlangok mellett, változatos vegyes erdőkön, bükkösökön és tölgyeseken, erdei fennsíkokon, az időjárásnak kitett hegygerinceken, ahol a panoráma minden fáradalmunkért kárpótolni fog. 

Fotó: A Vértes ösvényein

A teljes túra 46 kilométeren keresztül – 893 méter szintemelkedéssel és 990 méter szintcsökkenéssel – kanyarog Csókakő várától északkelet felé egészen Szárliget vasútállomásig, ahol a kéktúra pecsételőpontjánál és az állomás büféjénél is kifújhatjuk magunkat. A tiszta menetidő 13 óra, ebben nem szerepelnek a pihenők, a kisebb kitérők a kilátókhoz, a forrásokhoz és az erdei pihenőhelyekhez, ezért érdemes két részre bontani az útvonalat, és Oroszlánkő várának közelében sátrat verni. Persze akár több részben és több kiszállóval is végigjárhatók a célpontok, észak és dél felé is több település megközelíthető tömegközlekedéssel. 

„[O]lyan a Vértes, ez az otthonos, belakott vidék, mintha épp csak kiléptél volna otthonról. Nem kell messze menned, befogad az erdő, elvisz az ösvény.” (Burger Barna: Kékvándor – ösvények, utak, képek) 

A Vértesben több kereskedelmi és hadiút áthaladt a kora középkor századaiban is, így természetesen ezek védelmére sok helyen várakat emeltek. A térség a Csák nemzetség uralma alatt állt, a legtöbb vár az ő fennhatóságuk alatt volt. 

Fotó: Vértesi várak, térkép

Csókakő vára

Csókakő vára, amely egykor a Móri-árokban futó hadiutat ellenőrizte, természetesen nem sorolható az elfelejtett várromjaink közé, de semmiképpen sem hagyhatjuk ki a célpontok közül. Egyrészt a település jól megközelíthető közúton és tömegközlekedéssel is, így a túra kiinduló- vagy végpontjának is tökéletes választás. Másrészt az utóbbi években teljesen felújított erősségből látványos a panoráma; felvonóhidas kaputorony, újraépített falak, bástyák és épületek fogadnak minket – igaz, néhány fal és épület építészeti megoldása, ahogyan a nagyvázsonyi Kinizsi-várnál is, erős szakmai kritikát kapott.

Fotó: Csókakő felújított vára

A várat, amely valamikor a tatárok pusztítása után épült, I. Károly szerezte meg a Csákoktól és tette királyi várrá a 14. század elején. Utána királyi honorbirtokká vált, hosszú időre a Rozgonyi család birtoka lett, és volt Corvin János, a Buzlayak, a Kanizsaiak és az Egerváryak kezén is, majd 1534-ben a legnagyobb hatalmú főúr, Nádasdy Tamás birtoka lett. 1544 és 1687 között többször, hosszabb ideig is törökök kezén volt, majd a kiűzésük után, az 1800-as évek elején indult el a pusztulása egy villámcsapás után.

Gerencsérvár

Ha Csókakőről vágunk bele a Vértest átszelő túránkba, a következő várrom Gerencsérvár. A Vértes nyugati lábánál, a Fekete-ér patak mentén található várnak ma már csak néhány falmaradványa bukkan fel egy domb tetején, pedig egykor ezen a helyen állt Nagy Lajos királyunk egyik kedvenc vadászháza. Itt mindig több napig múlatta az időt lovagkirályunk és kísérete, sőt, 1366-ban itt fogadta a velencei követeket is, akikkel a törökök elleni hadjáratról tárgyalt. 

Fotó: Gerencsérvár romjai

1440 egy fagyos februári napján nem mindennapi esemény helyszíne volt a vár, hiszen a magyar Szent Korona itt töltött egy éjszakát, útban Fehérvár felé. Itt szállt meg ugyanis a csecsemő V. László és nevelője, Kottanner Jánosné, aki arról vált hírhedtté, hogy a legbecsesebb fejedelmi ékszert ellopta Visegrádról. 

Fotó: Pesky Ede: A magyar Szent Korona elorzása Visegrádról. A Hölgyfutár illusztrációja (1864)

Luxemburgi Erzsébet magyar királyné udvarhölgye és bizalmasa így ír emlékirataiban az itteni napról: „Én az ifjú királlyal előrementem, s így értünk egy szép vadászlakba, amelyet németül Grintsechdelnek (Gerencsérvár) neveztek. Itt nagyon rideg szállásunk volt, szívesen ettünk volna, de nem sokat találtunk itt, mert péntek volt, jól böjtöltünk, és éjszakára ott maradtunk. Megvártuk, amíg nagyságos úrnőm utolért bennünket. Aztán Székesfehérvárnak vettük utunkat.” Ez a német nyelvű mű egyébként a legrégebbi hazai német nyelvű emlékirat, történelmi és kultúrtörténeti jelentősége is kiemelkedő. 

Fotó: Gerencsérvár egykor, tájékoztató tábla a vár közelében

Gerencsérvár később a Rozgonyiaké, majd az Újlakiaké lett, és miután 1543-ban Székesfehérvárt elfoglalták az oszmánok, nem olvasunk többet róla a feljegyzésekben. A 19. században kezdték el kutatni – Rómer Flóris és Nácz József –, abban az időben még több fala is állt az egykor közel téglalap alaprajzú, lakótornyos várnak. Ha van egy kis kitérőre időnk, mindenképpen látogassunk el a vértesszentkereszti bencés apátság romjaihoz, amelyekre ugyancsak Rómer Flóris hívta fel a figyelmet. Romosan is lenyűgöző látvány, misztikus hangulatú helyszín az elmélyüléshez. 2023-ban a feltárások miatt nem volt látogatható, így érdemes előtte tájékozódni. 

Oroszlánkő

Tovább haladva északkelet felé, nem messze Kőhányáspusztától érjük el Oroszlánkő (Csáki-vár) szerény maradványait, néhány megmaradt falrészletét a hegység erdővel benőtt egyik csúcsán, nem messze az Országos Kéktúra útvonalától. A közeli, hasonló nevű barlangot is érdemes megtekinteni. 

Fotó: Oroszlánkő falmaradványai

A vár a Csákvár felé vezető utat védte, ahogy Gerencsérvár és a gesztesi vár is. Feltételezhetően erről a várról írta Kézai Simon Gesta Hungarorumában az alábbi sorokat: „Csák nemzetsége; mondják, ama mezőségen és helyen telepedett meg, ahol most Csákvára fekszik pusztultan. Ezt a várat Szabolcs kapitány alapította, halála után azonban Csák atyafiságával és családjával a maga nevéről neveztette; előbb ugyanis Szabolcs várának hívták. Szár László fiai, András, Béla és Levente idejében ezt a várat a magyarok egyetértő akarattal rontották le.”

A nagyhatalmú tartományúr Csák Máté halála után 1326-ban I. Károly a Csákoktól cserével elvetette a vértesi erősségeiket, így Oroszlánkőt is. Később Rozgonyi-birtok lett, és a gesztesi uradalomhoz tartozott. Ahogy Gerencsérvár, úgy ez is 1543-ban pusztult el, miután a törökök elfoglalták Esztergomot és Fehérvárt. Később, az 1600-as évek elején az Esterházyak tulajdonába került, a már ekkor romos vár köveit a majki kolostor építéséhez is felhasználták. Még a 19. század végén is álltak öt méternél is magasabb falai.  

Várgesztes

A Várgesztes feletti erdős Várhegyen található téglalap alakú egykori lovagvár nemcsak a Vértest kedvelők körében ismert, hanem országosan is. Ez köszönhető annak is, hogy az 1930-as években menedékház, majd 1964 és 2014 között népszerű turistaszálló üzemelt a falai között, sok ezer iskolás csoport szálláshelye volt. Sajnos az elmúlt tíz évben már nem lehet benne megszállni, több fala leomlott, életveszélyessé nyilvánították, így egyelőre csak kívülről csodálhatjuk meg a szépséges középkori épületet.

Fotó: Várgesztes, Wikipédia, CC BY-SA 4.0

Amit egyébként a Csák nemzetség egyik tagja építtetett, és 1360-ban Nagy Lajos, 1387-ben Luxemburgi Zsigmond, 1495-ben pedig II. Ulászló királyunk is járt a várban, utóbbi egy vadászat alkalmával. A Rozgonyiak 1460-ban minden gesztesi tulajdonukat Újlaki Miklósra ruházták át. A tatai vár 1543-as elfoglalása után a török Vitánnyal együtt ezt a várat is bevette és felégette, majd a következő évtizedekben hol magyar, hol török kézen volt. 1605-ben Bocskai hajdúi foglalták el, onnantól kezdve végig a magyaroké volt. Pusztulásnak az 1600-as évek végén indul, köveit a majki kamalduli rendház építésénél használták fel, az 1750-es években már rom. 1877-ben Rómer Flóris ennek a vértesi várnak is felmérte az állapotát, ami sok hasznos információval szolgál napjainkban is. 

Vitányvár

Vértesi vártúránk utolsó célpontja Vitányvár, amely a hegység északi lejtőjén, egy erdők ölelte közel 400 méteres csúcson található, egykoron árok és sáncok ölelte, ötszög alaprajzú, két belső tornyos vár volt, közel hatméteres falakkal. Kőkeretes, gótikus ablakaival romjaiban is csodálatos látványt nyújt az egykori erősség. 

Fotó: Vitányvár egyik lakótornyának ma is impozáns romjai

Az egyik Csák által építtetett erődöt az 1400-as évek után több nemesi család és főúr,  Rozgonyi János, Újlaki Miklós, Egerváry László horvát bán, Kanizsai László országbíró is birtokolta. Hasonlóan például a gesztesi vár történetéhez, az 1500–1600-as években ez a vár is felváltva hol a töröké, hol a magyaré volt. A császáriak végül 1598-ban robbantották fel, az 1700-as évek közepén Kocsi falu lakói kérték el a köveit építőanyagnak. Régészeti feltáró munkák napjainkban is zajlanak a helyszínen. 

A közelben érdemes elmenni a Körtvélyesi kilátóhoz, ahonnan szép időben fantasztikus panoráma nyílik a Gerecse-tetőre, háttérben még a Pilis-tető és a Nagy-Kopasz is feltűnik. Majd sétáljunk el a körtvélyesi erdei temetőbe, ahol egy facsonkba vájt Jézus-képet is megcsodálhatunk. A vegyes erdő ölelésében álló körtvélyespusztai kápolna és környéke elcsendesülésre hív. Nem messze található innen a híres Rockenbauer-fa, valamint a Mária-szakadék rejtélyes hangulatú vidéke is. A célállomásunk, a szárligeti vasútállomás felé érdemes még útba ejteni a csákányospusztai templomromot is. A szépséges kis dombon álló romtól belátható a Csákányos-patak hangulatos völgye. 

Fotó: A szerző a Rockenbauer-fánál

További túraajánlóink:

Felhasznált és ajánlott források: 

Fotók: Bíró Mátyás és Wikipédia