Van egy állítólag Távol-Keletről származó bölcsesség, miszerint az első italt te iszod meg, a másodikat már az ital, majd az ital iszik meg téged. És van egy angol mondás, miszerint „It’s fun until it’s not”, amely ebben a tematikában dupla jelentéssel is bír. Egyrészt az alkohol tagadhatatlanul élvezeti cikk, de idővel benyújthatja a számlát, ha túl gyakran élünk vele. Másrészt mindenki szívesen italozik olyasvalakivel, aki végtelenül szórakoztató becsípve, de amikor problémái adódnak, és már nem üde, hanem kínos társasággá válik, akkor hirtelen mindenki elfordul tőle.
Mindezt tökéletesen illusztrálja az a jelenet, amelyikben Thuróczy Szabolcs karakterének lakására felmegy egy csinos fiatal lány, hogy egy bábszínházi darabról beszélgessenek, majd utóbbi elővesz a táskájából egy üveg bort, és hiába próbál ellenállni az akkor már hosszú ideje absztinens férfi, a másik hosszasan erőlteti, mondván, mi baj lehet egyetlen kortyból. Nem sokkal később megtudja a választ, amikor a félig megtöltött pohár után a délután folyamán több üveg is lecsúszik, majd az eleinte kedélyes és jó humorú férfi egyre vállalhatatlanabbá válik, a mosdó helyett a kertben könnyít magán, majd még el is újságolja, hogy nem sikerült tökéletesen céloznia, és a nadrágja sem maradt teljesen száraz, majd legurul a lépcsőn, a nő pedig végül faképnél hagyja, noha a helyzet kialakulásáért ő is felelős.
Till Attila már a két korábbi rendezésével, a modern rabszolgatartásról szóló rövidfilmjével, a Csicskával, majd az első egész estés alkotásával, a kerekesszékes bérgyilkosokról szóló Tiszta szívvel című abszurd vígjátékával is bizonyította, hogy erőteljes szociális érzékenység jellemzi. És nincs ez másként az És mi van Tomival? esetében sem, ráadásul ezúttal a forgatókönyv megírásakor személyes élményekből is táplálkozott. Ugyanis, ha olyan súlyos szerfüggőség nem is jellemezte, mint a történet szereplőit, azért neki is meggyűlt a baja az itallal. Miként minderről korábban egy interjúban beszélt, úgy tekintetett az alkoholra lényegében, mint egy lépcsőfordulóra, ami elválasztja a munkaheteket, és amikor leült italozni a barátaival, nem tudott és nem is akart megállni egy pohárnál, hanem általában egy hajnalig tartó dorbézolás után keveredett haza.
Till Attila érintettként, hitelesen az alkoholizmusról | Magyar Krónika
Hogyan tudunk szembenézni saját démonainkkal? Till Attila megrázóan hiteles új filmje, az És mi van Tomival? kapcsán generációs traumákról, sebzettségeinkről és szerethetőségükről gondolkoztunk.
A film elején egy hasonló mulatozást követően, erősen kapatosan érkezik haza a bábművész, Sanyi (Thuróczy Szabolcs) a családjához kora reggel, eleinte kedvesen, szellemesen incselkedik a feleségével, egyáltalán nem tűnik annak a típusnak, aki részegen agresszívvá válik, majd amikor összezörrenésbe kerül az asszonnyal és a lányával, pillanatok alatt elszabadul a pokol. Ezt követően ugrunk az időben, a férfi immáron felépülőben lévő alkoholistaként próbál talpon maradni, miközben nyilvánvalóan folyamatosan sóvárog, akárhányszor meglát egy vidáman italozó társaságot vagy egy üzletben megpillantja a polcokon sorakozó borokat. És közben rendszeresen jár az anonim alkoholisták gyűlésére, amikor pedig az egyik srác több alkalmat kihagy, és semmiféle életjelet nem ad magáról, a barátjával megpróbálják felkeresni, az utuk során pedig folyamatosan ki vannak téve az ital csábításának, ráadásul olyan magánéleti drámákon is keresztülmennek, amelyek még jobban arra sarkallják őket, hogy az üveg után nyúljanak.
Till Attila a Magyarországot kiemelten érintő problémát mértéktartással tálalja: bár a szereplők igencsak mélyen vannak, nem a legvégső stádiumban járó, már kora reggel egy rövidet felhörpintő alkoholisták, és annak ellenére, hogy a film promóciója fanyar humort ígért, nem próbálja elviccelni a problémát. A rendező ugyanis valószínűleg tudja jól, hogy nem érne célba az üzenet, ha Kapa és Pepe stílusában poénkodna, ugyanis a kedélyes tálalás sokszor inkább legitimáló, mintsem preventív hatással bír.
Így ha brutális drámára számítunk, akkor csalódhatunk, az És mi van Tomival? nem a Rekviem egy álomért magyar párja, de akkor is keserű lehet a szánk íze, ha a Tiszta szívvel kifordított stílusára számítunk. Till filmje mégsem esik két szék között a földre, a film a szerfüggőséget hétköznapi helyzeteken keresztül, realistán ábrázolja, elkerülve a túlzásokat és hatásvadász eszközöket. Éppen ezért nem kínál sok újdonságot a nézők nagy részének, viszont pont a mindennapisága teszi drámaivá és átélhetővé, miközben – már amennyire egy magyar mozgókép képes lehet erre – tematizálja a mindennapokat, és mindezt hiteles hangon teszi.
Thuróczy Szabolcs pedig mondani sem kell, tökéletes a főszerepben, miként a barátját alakító Polgár Tamás is, aki már néhány pillantásával is megteremti a démonaival folyamatosan viaskodó férfit.
Kiemelt kép: És mi van Tomival? (Forrás: Mozinet)
