Egy évvel a halála után Éri Péter utolsó interjúját, a Muzsikás utolsó közös interjúját osztotta meg közösségi oldalán a Muzsikás. „Itt még mindig reménykedtünk a csodában. Sajnos nem sikerült” – írják. A Hagyományok Háza portréfilmje főhajtás egy felfoghatatlan életmű előtt és foglalata olyan személyes történeteknek, amelyeken keresztül átérezhető a Muzsikás meglepő távolságokban és széles regiszterben ható zenei jelentősége.
Ezek alapján sem túlzás leírni: nincs még egy olyan magyar együttes, amelyik ilyen káprázatos erővel hat magyarra, nem magyarra és beszél arról hitelesen, szabadsággal, hogy magyar. Nélkülük talán nincs táncházmozgalom és nem kerül fel a Kárpát-medence dallamvilága a világ térképére, de úgy, hogy még egy kisebb kínai lemezboltban is lehet a Muzsikás lemezén keresztül magyar népzenéhez jutni. Ebben kulcsszerepe volt a Muzsikás meghatározó tagjának, a népzenei feldolgozások szerzőjének, Éri Péternek.
A Hagyományok Háza portréfilmjében szerepel az utolsó interjú, amelyet Éri Péter adott
„Az Éri Pityu elvesztése meg alighanem végleg le is zárt valamit. Egy korszakot, vagy mit, talán így szokás ezt mondani. Jó, ezt mondta néhány évvel ezelőtt a Ménes Ági (az Éri Pityu társa) elrepülésekor is, meg azt is persze hogy repülj madár, repülj, de most, hogy már egyikük sem itt, a madárka elrepült és a bivalyszemű sem nevet már többi vele ezen a Földön, valami tényleg megváltozott.”
– írta Éri Péter halála után közeli barátja, a Balaton-felvidéken élő zenész, író, a nyolcvanas évekbeli magyar underground meghatározó arca, Hegyi Zoltán. Így folytatta: „A temetés után, ahol a nyitott sírnál olyat muzsikáltak a zenészek, amilyet talán még az Örökkönvaló sem hallott, azon gondolkodott, hogy odamenjen-e a házhoz, elköszönni a helytől is, ahová az elfelejtheteten esték, éjszakák, hajnalok és bizony délelőttök sora kötötte. Aztán inkább nem ment. Az a ház a szabadságé, a művészeteké, a reményé, a szereteté, az önfeledt nevetésé, mindörökké, ámen.”
A 2007-ben alakult, népzenei feldolgozásairól ismert Góbé zenekar hegedűse, Rigó Márton egy tavasszal megjelent új dal kapcsán így fogalmazott: „Bátran jelenthetem ki, nem lennék az a zenész, aki most vagyok, ha nem hallgattuk volna otthon anno szanaszét a Muzsikás lemezeket. Azt a szemléletmódot is megadta, hogy bátran foglalkozzak és törődjek a népzene feldolgozásával is, és azt a fajta utat, amit a Muzsikás az első „világzenei” feldolgozásaival kijelölt, azt én is járhatom és járnom is kell az autentikus népzene művelése mellett.”
A Góbé már éppen befejezte a Világ Muzsikása című dalt, közben azonban meghalt Éri Péter, az az ember, aki – Rigó Márton szavaival – „Martin György unokájaként és elkötelezett beat és blues rajongóként, és a bolygó gyakorlatilag minden létező nagyszínpadát megjárt művészeként tényleg a Világ Muzsikása volt, és példát mutatott mindannyiunknak.”
A Góbé a Világ Muzsikását utólag Éri Péter emlékének ajánlotta, remélve, hogy „föntről is méltónak talál minket arra, hogy folytassuk és csináljuk, amit elkezdett, és amiben egész életében hitt.”
Éri Péter emlékére Győrffy Ákos József Attila-díjas költő, író készített zenei válogatást:
„Az itt hallható válogatás tisztelgés az emléke előtt. Az elhangzó darabok egy része egy 1982-es tévéfelvételből való, a nyitány a zenekar legendás Bartók Albumának nyitánya is egyben. Az Elindultam a hazámból című, megrendítő erejű felvételen Borek András hangját halljuk 1906-ból, aki Bartók Béla gyűjtőútjának egyik állomásán, Békésgyulán énekelte viaszhengerre a népdalt. A háttérben kakukk szól, lovaskocsi zörög, a felvétel végén egy lovaskocsit hajtó férfi hangját halljuk, amint azt mondja: megérkeztünk. A válogatás további részében Éri Péter zenéjére kerül a hangsúly.
A Betyárnótát, a Rabnótát és a hosszú furulyán előadott dunántúli pásztordallamokat hallgatva kétségkívül kiderül, hogy Éri Péter valóságosan élte azt a zenét, amit játszott, s az önazonosságnak ez a lehengerlő ereje emelte művészetét a legnagyobbak közé. A magyar zenekultúra nagy alakja távozott most közülünk, legalábbis fizikai valójában.
Mert mindaz, amit maga után hagyott, itt marad velünk és romolhatatlan.”
Kiemelt kép
MTI Fotó: Marjai János
