Mindig a kicsit punkosabb attitűdöt képviselő előadók által közel hozzám műfaji kötöttség nélkül, mint Janis Joplin, Patti Smith, Nina Simone, a soullegenda Aretha Franklin, a rapper lányok közül pedig sokat hallgattam Lauryn Hillt, Missy Elliottot vagy a Salt-N-Pepát. Mindegyikük erős és vagány karakter, számomra pedig különösen fontos, hogy egy énekesnek legyen határozott kiállása. Nagyon aranyosak a szépen dúdolgató, törékeny lányok, csupán engem nem igazán érdekelnek.
Jobban szeretem, ha valaki odateszi magát: a szomorúsággal is szembe lehet nézni, és egyszerűen jobban imponál, ha valaki feláll és megküzd a problémáival, mintha hagyja magát elveszni az érzelmeiben.
És hasonlóképpen vagány mentalitást képvisel Tina Turner is; amikor meghallottam a What’s Love Got to Do with It című dalát, olyan erős hatást gyakorolt rám, hogy életemben először fordult meg a fejemben az énekesnői karrier. Talán tízéves lehettem akkoriban, édesapám sokat utazott, és mindig hozott kazettákat és lemezeket, valószínűleg így került a kezembe ez az albuma is. Aztán a későbbiekben a biográfiáját megismerve annyira magával ragadott, megtetszett a személyisége és a karaktere, olyannyira szimpatikussá vált, hogy az egyik kedvenc előadóm lett a világon. Van valami megmagyarázhatatlan, megfejthetetlen erő és egyediség a hangjában, annak karcosságában, mélységében, ami elképesztően vonzó számomra, a színpadi kiállásáról nem is beszélve. Ahogyan együtt él a közönségével, miközben végig mosolyog koncert közben, és árasztja a pozitív energiákat átszellemülve, teljesen eggyé válik a zenéjével. Sajnos soha nem volt szerencsém élőben látni, de az interneten annál több videóját megnéztem, és azokon is átjön a bomba energiája, a szexi, belevaló jelenléte és az, hogy mindvégig lemezminőségben énekel. Egy érzelmileg nagyon mély, de mégis erős és empatikus személyiséget képzelek mögé, és úgy gondolom, miként minden ember esetében,
az ő hangjában is benne van a teljes élete, a csúcsok és a mélypontok egyaránt – és sugárzik belőle az üzenet, hogy a legsötétebb időszakokból is van kiút, mindig van tovább.
Az említett dalának vagy más szerzeményeinek a szövegeiről is hasonlóképpen tudok nyilatkozni, egy végtelenül érző lény, aki ennek ellenére soha nem fél teljesen mélyre ásni a saját életéhez kapcsolódó fájdalmasabb témákban sem. Ez a száma a legaktívabb korszakában született, nem sokkal korábban vált el Ike Turnertől, aki megállás nélkül dolgoztatta, olykor abuzálta is, azaz nem egy felhőtlen életszakaszról van szó, nem tudta teljes mértékben kiélvezni a sztárságát, mégis erős tudott maradni, fel tudott állni, megállás nélkül turnézott, és ontotta magából az azóta klasszikussá vált slágereket. Külön szimpatikus benne, hogy a hírnév nem úgy sodorta el, mint számos pályatársát, mindig is spirituális típus volt, figyelt az egészséges táplálkozásra, örült az életének, így nem ragadták el a kábítószerek és az egyéb függőségek, ami szintén jól mutatja a lelkierejét.
Én legfőképpen mindig a merészségét igyekeztem ellesni tőle, a mai napig gyakran lámpalázas vagyok, és ha eszembe jut koncert előtt, akkor tudat alatt is inspirációt nyújt: segít kiállni a színpadra és abban is, hogy elfelejtsem a mindennapos ügyes-bajos teendőimet és gondjaimat a koncert előtt, ne hagyjam, hogy utóbbiak befolyásoljanak, hanem teljes koncentráltsággal legyek jelen és a pozitív érzések ragadjanak magukkal. A tárgyalt dalát, miként a többi szerzeményét sem akartam azonban soha feldolgozni; a mai napig, ha hallom ezeket a számokat ugyanúgy libabőrös leszek, mint gyerekként, ezért sem szerettem volna bolygatni egyiket sem, egyszerűen úgy jók, ahogyan vannak, nem tudnék mit hozzájuk adni, mert ő teszi ezeket tökéletessé.
Rengeteg hasonló tehetséges énekesnő próbált mindig is egyről a kettőre jutni Amerikában és karriert befutni, de azt gondolom, ahhoz, hogy valaki ekkora sztárrá váljon, a csillagok együttállása is szükséges, jókor kell jó helyen lenni. Mindez hatalmas terhet is jelent, a Jóisten azonban valószínűleg úgy látta, az ő vállai elbírják majd ezt a súlyt.
Kiemelt kép: Sena Dagadu. Forrás: Facebook
