Újrajártuk Petőfi vándorútját

Szöveg és fotó: Sarnyai Benedek

1844 az egyik legfontosabb év Petőfi Sándor életében: színészi pályájának végét, pesti irodalmi pályájának kezdetét hozta el. Az év februárjában, hogy verseihez kiadót találjon, Debrecenből Pestre indult, ahol végül Vörösmarty Mihály személyében lelt mecénásra. A költő születésének bicentenáriumán végigjártuk az általa megtett utat, hogy lássuk, az 1844-es vándorlás helyszínein milyen Petőfi-emlékhelyekkel találkozhatunk.

DEBRECEN

A kálvinista Róma az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban is fontos szerepet töltött be, így Petőfi is többször megfordult itt. Nem csoda, hogy a város több pontján találunk rá utaló emlékművet. Petőfi 1849-ben ide is költözött, a mai Batthyány utcában lakott. Az épület maga a tiszteletadás helyett inkább arra alkalmas, hogy az erre járók kicsinosíthassák magunkat, ugyanis épp szépségszalon üzemel benne.

A cikkünk témájául választott 1844-es vándorlás a mai debreceni vasútállomás környékéről indult. A vele szomszédos tér napjainkban a költő nevét viseli, és rá emlékeztet a Petőfi-szobron túl a debreceni toronyház aljában található presszó is.

Mielőtt elindult volna, Petőfi a városban vészelte át a nyomorúságos 1843–44-es telet. Barátja, a Pesti Hirlap későbbi szerkesztője, Pákh Albert egy színházi jegyszedőnél intézett szállást neki. A ház helyén, a Petőfi tér 12. szám alatt ma a debreceni vasútállomás egyik melléképülete áll; a környék messze nem a város legjobban karbantartott része. Petőfi emléktáblája alatt is elszáradt már a koszorú. Az emlékhely állapota korántsem tükrözi a költő jelentőségét.

TOKAJ

Petőfi gyalogos vándorútja február 11–14. között tartott. A téli áradások miatt a költő nem tudta a Tiszát Tiszafüred felől kerülni, emiatt indult Tokaj felé. A borok királynőjének városában megpihent, erőt gyűjtött az út folytatásához. Mi másról írt volna hát itt verset, mint a borról? „Miért nem tesz az Isten csodát? / Változtatná borrá a Tiszát,” – olvasható a költeményben. Petőfi látogatásának emlékét ma egy emléktábla őrzi a helyi szociális alapellátó központ házfalán. Természetesen a költő Tokajban írt verse teljes terjedelmében olvasható rajta.

SZERENCS

Tokaj és Miskolc között a költő Szerencsen is áthaladt. Ennek ellenére ma nem találni itt olyan helyet, ami kifejezetten ehhez a mozzanathoz kötődne. A költő tiszteletére a város az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékműve mellé állított táblát. Az emlékmű lábánál egy sajátos tisztelgési formán akadt meg a szemünk: tizennégy nemzeti színű követ helyeztek el itt, melyek a tizenhárom aradi vértanú és Batthyány Lajos áldozatát jelképezik. Szerencsen, úgy tűnik, a szabadságharcok emlékezeti terei összenőttek: az út túloldalára emelték ugyanis az 1956-os hősök előtt tisztelgő műalkotást.

MISKOLC

Petőfi a vándorlása során érintette Miskolcot is. Ekkor írta Keresztúton állok című költeményét. E versben a napok óta úton lévő költő rendkívül kétségbeesett hangot üt meg. A városi legendárium viszont az emlékezetes látogatást 1847-hez köti. Többek között ekkor írta Alkony című versét, amit egy diósgyőri naplemente ihletett. A vár közelében áll ma a Petőfi Sándor Könyvtár, melynek ablakain bekukkantva egyértelmű: itt is ünneplik a névadó kétszázadik születésnapját.

A látogatás másik mementója a városközpontban található, épp szemben a városházával. Ahogy az emléktábla is mutatja, egykor itt szállt meg a költő. Bár az épület vakolata azóta erősen megkopott, napjainkban is hasznos funkciót lát el a miskolciak életében: gofrizó és ékszerkereskedés is üzemel benne.

EGER

„Jóbarátok, jó borocska / – Kell-e más?” – írja Petőfi az Egri hangok című versben. Eger valóban felüdülést jelentett számára: a vándorút igazi megpróbáltatásai itt értek véget. Kispapok látták vendégül Petőfit, és szekeret fogadtak neki, hogy ne kelljen a februári hidegben Pestig gyalogolnia; innentől egyszerűbbé vált az útja. A látogatás emlékét tábla őrzi az épület falán, amely napjainkban is egyházi intézmény, az Egri Hittudományi Főiskolát találjuk itt, a Foglár György utca lépcsőinek páros oldalán. A költő domborműve előtt éjszaka fénykoszorúval tisztelegtünk.

Hasonló tartalmak

Az elkötelezett közösségépítőkön áll vagy bukik az amerikás magyarok jövője

Az amerikai magyarság története nem lezárt fejezet, hanem folyamatos változás és alakulás, amelyben az asszimiláció elkerülhetetlen, de lassítható – vallja Antal-Ferencz Ildikó újságíró, aki több mint százhúsz életútinterjút és közel száz riportot készített a tengerentúlon. Magyarnak lenni Amerikában könyvsorozatából készült válogatáskötetéről beszélgettünk a szerzővel.

Ha eljön a szuperintelligencia kora, senki sem tudja, mi következik

Máté István interdiszciplináris tervező, digitális szakértő. Egy Ózd melletti kistelepülésen, Borsodszentgyörgyön él és dolgozik. Őszintén hisz abban, hogy a tudásalapú munka visszahozhatja a fiatal generációkat ebbe a térségbe. A legmodernebb digitális technológiákról, a mesterséges intelligencia hatásairól és a vele kapcsolatos félelmekről is beszélgettünk. 

Ahonnan mindenki hazaviheti a saját székelykapuját – így újít a Néprajzi Múzeum

Hol vannak már a tárlók? Azért még akad belőlük. De egy modern múzeum megfoghatóvá teszi az élményt, arra a biztatja a látogatót, teremtsen kapcsolatot a tárggyal, stílussal, korral. Keressen, válasszon és alkosson. A Néprajzi Múzeum interaktív eszközei sok és sokféle lehetőséget kínálnak, hogy bevonódjunk a kiállítások világába.

KRoNIKA.HU Hírlevél

Légy részese a történetnek!