Terméskő kerítés, tömörfa bútorok, kockás terítő, saját készítésű kerámiadíszek – a Bükki Ízek Vendégasztal minden részlete melegséget és nyugalmat áraszt, minden szeglete gondoskodásról és figyelmességről mesél. Telekes Gabriella nem csupán a hely megálmodója, hanem a hajtóereje is, a Bükki Ízek Turisztikai Egyesület vezetőjeként új terveivel nemcsak a kis hegyvidéki vendéglátóhelyet, de az egész községet lendületben tartja. „Legújabb attrakciónk egy trópusilepke-terasz – meséli, miközben felsétálunk az udvarról a magas teraszra vezető lépcsősoron. – Bízom benne, hogy az egész falu számára vonz majd látogatókat.” És már látjuk is a kis csodavilágot: színes pillangók és különleges növények között sétálhatunk. Gabi igyekszik minden évre kitalálni valamilyen újdonságot, amivel a települést, a közösséget is támogathatja. Az egyesülettel rendszeresen szerveznek kirándulásokat és témaközpontú – szentjánosbogár-megfigyelő, csillagnéző, pillangóleső, gombakereső – túrákat is.
„Tavaly szerveztünk először őszköszöntő rendezvényt, ami olyan jól sikerült, hogy szeretnénk más tematikus fesztiválokat is elindítani, amelyeket aztán minden évben megrendezhetünk” – avat be új terveibe, miközben a lepketeraszt magunk mögött hagyva belépünk az étterem ajtaján. A gasztro- és kézművesprogramokkal kísért fesztiválok ötletét az adta, hogy a vendégek nagyon szeretik a Telekes család kézműves süteményeit, limonádéit. A család tagjai helyi gyógynövényekből szörpöket is készítenek, Gabi édesanyja például a cukorszirupért felel, testvére gyűjti a növényeket. „Tavasszal az orgonával kezdünk, azt követi a bodza, majd a kakukkfű, a levendula, végül a szurokfű” – mutatja sorra a házigazda a polcokon álló félliteres üvegeket. „Magunk érleljük, szűrjük, üvegezzük és áruljuk, aki ugyanis megkóstolja, szeretne vinni belőle haza is” – teszi hozzá mosolyogva, és megkínál a bodzaszörpből.
„Amikor 2019-ben megnyitott a Bükki Ízek, még csak szárnypróbálgatás volt, hobbinak indult” – kezd bele az étterem történetébe, miközben letelepedünk az egyik asztalhoz. Amint kipattant a fejéből az ötlet, azonnal belevetette magát a megvalósításba – csak rá kellett találnia hozzá a megfelelő helyszínre. Végül egy ismerős család kétszobás házából alakították ki a vendégasztal környezetét. „Mindig meglepődőm a fotókat nézegetve, hogy milyen csupasz kis házikó volt” – jegyzi meg. Az évek során a törzsvendégektől kapott díszekkel varázsolta otthonossá a teret.
Gabi tősgyökeres bükkszentkereszti családból származik, édesapja őstermelő, sertésekkel foglalkozik. Az ő munkája adta az ötletet egy olyan vendéglátóhely létrehozásához, ahol a fogások kizárólag maguk által termelt alapanyagokból készülnek. „Édesapám őstermelői hentesáruja mellett a magunk termesztette gyümölcsökből és zöldségekből dolgozunk, ha valamire még szükségünk van, a környékbeli termelőktől szerezzük be. Azért sincs állandó menünk, mert a szezonális kínálat alapján állítjuk össze a hétvégére az étlapot.”
Természetesen vannak mindig elérhető fogásaik is, például a húsleves, a sztrapacska és a rétes. Utóbbit a legkülönbözőbb töltelékekkel kínálják, mi az almás kóstolása után úgy érezzük, hogy ilyen finom rétest eddig bizony még nem ettünk. Közben megtudjuk, hogy a hétvégi kínálat összeállításánál gondosan figyelnek arra is, hogy mindig legyen egy húsos, egy krém- és egy gyümölcsleves, valamint legalább hat-hétféle főétel. A jellegzetes bükki fogások között vannak hagyományos szlovák ételek is, mint az említett sztrapacska és a savanyú káposztába töltött darált hús, egyik különlegességük pedig a habart erdei gombaleves füstölt kolbásszal.
A Telekes család tagjai mindent maguk sütnek-főznek. „Csak az az igazi, amit mi készítünk el, mi rakunk el. Volt, hogy egyszerre érkezett 200 kilogramm szilva, kérdezték is a helyiek, hogy mit csinálunk ilyen mennyiséggel, mennyi ideig tart majd elrakni. Mondtam, túl sok idő valóban nincs rá, de majd fogynak a rekeszek, és haladunk szép sorban” – idézi fel az esetet Gabi a rá jellemző optimizmussal. Ezen alkalmakkor látnak talán bele mások is abba, hogy bár a Bükki Ízek csak hétvégén van nyitva, a vendégasztal működtetéséhez hatalmas háttérmunkára van szükség. Nincs is tervben, hogy változtatnak a nyitvatartáson, hiszen mindenkinek van munkahelye, Gabi Miskolcra jár be a hét első felében, de csütörtökön és pénteken már a hétvégére készül.
Fotógalériánk:
„Úgy állok az élethez, hogy majd akkor foglalkozom a problémával, amikor szembekerülök vele. Nem aggódom előre, mert tudom, hogy ha majd ott vagyunk, valahogy meg fogjuk oldani. Ha ér is rossz élmény, nem ragadok bele, rögtön továbblépek. Bükkszentkereszt mindig mindenért kárpótol.” Gabi nem is tudja elképzelni, hogy máshol éljen, hiszen itt nőtt fel, ide köti minden. „A párom nem idevalósi, de amióta itt él, ő is megszerette a települést. Szeretjük a falut, a környezetet, minden alkalommal, amikor visszatérünk Miskolcról, érezzük, hogy milyen jó hazajönni a csendbe. De nemcsak mi, mindenki mindig örömmel érkezik ide – teszi hozzá, miközben kikísér a kapuhoz. – Azt szoktam mondani, hogy a Bükk négy évszakos: ősszel a lombok arany-vörös színe, télen a havas táj, tavasszal a virágzó természet, nyáron az erdők hűvöse vonzza a turistákat.”
Friss hegyi levegő, gyönyörű kilátás, páratlan természeti környezet, na és a hetente változó kínálat a finom házias ételekből – mindez épp elég ok lenne a visszatérésre, de a Bükki Ízekbe nem csak ezért lesz jó visszajönni. A hely igazi varázsa Gabi kedvességében és közvetlenségében rejlik, ide betérni olyan élmény, mintha egy baráthoz érkeznék meg ebédre.
