1914 őszén az oroszok feltartóztathatatlanul nyomultak előre a keleti hadszíntéren, novemberben már Krakkót is fenyegetve. Ebben a nehéz helyzetben, az oroszok nagy hibáját kihasználva az osztrák–magyar csapatok ellentámadásra készültek. A Krakkó felé közeledő 3. és a Kárpátokba betörő 8. orosz hadsereg között ugyanis egy közel száz kilométeres sáv jött létre. A Monarchia serege itt akart benyomulni, a 3. orosz hadsereget hátba támadva.
Az elhallgatott ütközet
Ez volt a hadászati háttere az első világháború legnagyobb magyar győzelmének, a limanowai csatának, amit a szocializmus idején elhallgattak, a tananyagba is csak az elmúlt években kezd visszaszivárogni és helyére kerülni a nemzeti emlékezetben.
A teljes nevén limanowa–łapanówi csatát 1914. november 28. és december 18. között vívták a galíciai Limanowa városa mellett; a legkegyetlenebb összecsapások a jabłonieci és a golcówi magaslatokon zajlottak. A Jabłoniec gerincet védte a 10. fehérvári, a 9. soproni és a 13. jászkun közös huszárezred, valamint a 3. szegedi honvéd huszárezred néhány alegysége.
Megállították az orosz gőzhengert
A csata döntő napja december 11-e volt; a magyar huszárok emberfeletti, hősies ellenállásának köszönhetően megfutamították az orosz csapatokat. A győzelem a gyalogosan, karabélytussal, ásóval, botokkal vagy puszta kézzel küzdő huszárok mellett a minden tiszteletet megérdemlő magyar tiszteknek köszönhető, akik az első sorokban harcolva vezették katonáikat.
Így Muhr Ottmár ezredes is, a 9. Nádasdy-huszárezred parancsnoka; ő egy orosz puskalövéstől halt hősi halált, és itt esett el a 10. huszárezrednél harcoló olimpikon, Szántay Jenő százados is. Másnap visszafoglalták a környék magaslatait, ezzel a csata véget ért, ami fordulópontot hozott a galíciai küzdelmekben. Igaz, hadászati áttörést ekkor még nem sikerült elérni, mint Gorlicénél, de az „orosz gőzhengert” megállították, és megakadályozták Krakkó, valamint Bécs és Budapest elfoglalását is.
Halhatatlanok – Limanowa, a magyar győzelem, 1914
A Magyar Krónika 91/92-es lapszámában megemlékeztünk az ütközetről, valamint az azt méltó módon megörökítő A Halhatatlanok – Limanowa, a magyar győzelem, 1914 című filmről. A többek között a történelmi helyszíneken forgatott, hagyományőrzők, színészek, történészek és leszármazottak közreműködésével készült látványos és hiánypótló alkotás Lengyelországban is nagy sikert aratott, Bárány Krisztián rendezőt kitüntették a munkájáért. A 2016-os film zenéje is magával ragadó, amely az azóta elhunyt Ökrös Csaba hegedűművészt dicséri, aki a filmben is feltűnt néhány snitt erejéig. A film értékét emelik Csernák János és Mécs Károly narrációi.
„Meghatódtak a lengyelek a film láttán. Limanowában a hagyományőrzőknek és a városvezetésnek köszönhetően ma is élénk emlékezete van a csatának és a benne döntő szerepet vállaló huszároknak. A 2016-os helyi megemlékezésen a temetőben a lengyelek letérdeltek a hóban a magyar katonák sírjai előtt. Kevés ilyen erős pillanat van az ember életében” – mesélt korábban lapunknak élményeiről a több fontos magyar történelmi eseményről is filmet készítő rendező.
A Filmever Stúdió weblapján olvasható, hogy a csata évtizedeken át a magyar nemzet ünnepnapja volt, 1945 után azonban a kommunista diktatúra feledésre ítélte. A limanowai győzelemről szinte csak a résztvevők családjai emlékeztek meg, csendben, titokban, ilyen volt az Ujhegyi család is. A dokumentumfilm az első világháború első évének történetét dolgozza fel a 9. Nádasdy-huszárezred szemszögéből, Ujhegyi Béla közhuszár emlékei alapján. Fia, Ujhegyi János számos olyan információt is közölt, melyeket még az ezrednapló sem örökített meg. Hogy mennyire szörnyű lehetett a csata, azt a Hadtörténeti Intézet és Múzeumban őrzött korabeli fotók is tükrözik, ezeket is bemutatják a filmben, amit a Zrínyi Katonai Filmstúdió gyártásában készítették a Honvédelmi Minisztérium támogatásával.
A teljes film itt tekinthető meg:
„Megtisztelő, hogy a győzelem századik évfordulója után tíz évvel, idén ismételten meghívtak minket a limanowai megemlékezésre” – mondta Bárány Krisztián megkeresésünkre a csata 110. évfordulója kapcsán. A rendező hozzátette: a helyiek, valamint Sopron városának közössége, ahogy a soproni huszárok leszármazottai is élénken ápolják a limanowai kapcsolatokat. Büszke rá, hogy a dokumemtumfilm ilyen népszerű, ez is igazolja az áldozatos munkát. Jó érzés megtapasztalni, hogy egy ilyen alkotás a híres lengyel–magyar barátság szerves részévé vált, és az 1914-es hősi cselekedetet újra és újra elmesélhetik a felnövekvő generációknak.
„A történelmünk tele van jó példákkal, igaz emberi példákkal, amelyekből mi is tanulhatunk. Számunkra küldetés hogy ezeket elmeséljük, legyen szó a limanowai vagy az 1921-es ágfalvi csata hőseiről vagy éppen a Szent Korona históriájáról, valamint a Tisza család történetéről, amelyet a geszti Tisza-kastély kiállításán tárunk a nagyközönség elé. Mindegyik történet középpontjában ott áll a hazaszeretet és a hősies helytállás. Középiskolákban gyakran tartok rendhagyó töriórát, és azt tapasztalom, a történelmi dokumentumfilmek, az előadások hasznosak lehetnek az oktatásban, a fiatalok és a tanárok ki szokták emelni, mennyire élményszerű a történetmesélés, és azt hiszem, ez a legfontosabb, hogy közérthetően meséljük el és közelebb hozzuk a történelmet az emberekhez.”
Animációs film is készült a csatáról
A limanowai csatát örökíti meg a Digitális Legendárium munkacsoport 2014-es animációs filmje is. Látványos térképeken mutatják be a hadseregcsoportok mozgását, az egyes alakulatok katonáinak felszereléseit, a használt fegyvereket, lőszertípusokat. Így például megismerhetjük a srapnel működését, ami egy időzített tüzérségi lövedék volt, a cél fölött robbant fel, óriási pusztítást okozva az ellenség soraiban. Ugyancsak érdekes a Schwarzlose géppuskáról szóló rész. A fegyver az Osztrák–Magyar Monarchia szárazföldi, vízi és légi haderejének rendszeresített géppuskája volt 1907-től az első világháború végéig, percenként ötszáz lövést lehetett vele leadni.
Az animációs film itt nézhető meg:
A csata emlékezete
A lengyelek nagy jelentőséget tulajdonítanak a győzelemnek, úgy tartják, hogy a magyar és osztrák csapatok mentették meg őket az orosz uralomtól. Ezért nem meglepő, hogy a mai napig nagy tisztelettel emlékeznek a magyar hősökre, ápolják emléküket és sírhelyeiket. A Jabłoniec magaslaton található 368-as számú haditemetőt és kápolnát a csata centenáriumán, 2014-ben újították fel.
A csata emlékére Budapest XIV. kerületében teret és utcát neveztek el a színhelyéről. 2015-ben a soproni Deák téren, az 1950-ben lerombolt Limanowa-emlékmű helyétől néhány méterre pedig mellszobrot állítottak Muhr Ottmárnak, a huszárok parancsnokának.
A Halhatatlanok című film fotóinak forrása: Zrínyi Katonai Filmstúdió / Pazirik Kft. – filmeverstudio.com
Források: filmeverstudio.com, honvedelem.hu, mult-kor.hu, Wikipédia
