Nekünk két országunk van: amiben élünk, és egy másik, egykor volt, ami az emlékeinkben él. Ennek a másik Magyarországnak megkapó dokumentumai az előző századfordulón készült képeslapok, közülük válogat a Magyar Krónika sorozata. Ezúttal 1914-be, Körmöcbányára látogatunk.
Isten útjai kifürkészhetetlenek. Emberi ésszel ugyan ki gondolhatta 1381-ben az umbriai Cascia városkában, hogy a keresztségben Margarita nevet nyert, mosolygós újszülött leány, aki jövetelével idős szüleit megörvendeztette, és akik őt ettől fogva Ritának becézték, egykor majd névadó szentje lesz a távoli Budapest nyolcadik kerületében egy plébániatemplomnak?
Nekünk két országunk van: amiben élünk, és egy másik, egykor volt, ami az emlékeinkben él. Ennek a másik Magyarországnak megkapó dokumentumai az előző századfordulón készült képeslapok, közülük válogat a Magyar Krónika sorozata. Ezúttal 1912-be, Aradra látogatunk.
Nekünk két országunk van: amiben élünk, és egy másik, egykor volt, ami az emlékeinkben él. Ennek a másik Magyarországnak megkapó dokumentumai az előző századfordulón készült képeslapok, közülük válogat a Magyar Krónika sorozata. Ezúttal 1916-ba, Budapestre látogatunk.
Az Est című újság 1929-es karácsonyi számában egy huszonegy éves Somogy vármegyei gazdászgyakornok egy hírre akadt arról, hogy rovargyűjtő expedíció indul Brazíliába. Így kezdődött Molnár Gábor író pályafutása, amelynek során elveszítette a látását, de elnyerte az olvasók százezreinek rokonszenvét.
Nekünk két országunk van: amiben élünk, és egy másik, egykor volt, ami az emlékeinkben él. Ennek a másik Magyarországnak megkapó dokumentumai az előző századfordulón készült képeslapok, közülük válogat a Magyar Krónika sorozata. Ezúttal 1910-be, Mádéfalvára látogatunk.
Nekünk két országunk van: amiben élünk, és egy másik, egykor volt, ami az emlékeinkben él. Ennek a másik Magyarországnak megkapó dokumentumai az előző századfordulón készült képeslapok, közülük válogat a Magyar Krónika sorozata. Ezúttal 1916-ba, Győrszentmártonba látogatunk.
Nekünk két országunk van: amiben élünk, és egy másik, egykor volt, ami a megszépítő emlékeinkben él. Ennek a másik Magyarországnak megkapó dokumentumai az előző századfordulón készült képeslapok, közülük válogat a Magyar Krónika sorozata. Ezúttal az Ada Kaleh sziget elevenedik meg előttünk 1912-ből.
Nekünk két országunk van: amiben élünk, és egy másik, egykor volt, ami az emlékeinkben él. Ennek a másik Magyarországnak megkapó dokumentumai az előző századfordulón készült képeslapok, közülük válogat a Magyar Krónika sorozata. Ezúttal 1913-ba, Szegedre látogatunk.
Nekünk két országunk van: amiben élünk, és egy másik, egykor volt, ami a megszépítő emlékeinkben él. Ennek a másik Magyarországnak megkapó dokumentumai az előző századfordulón készült képeslapok, közülük válogat a Magyar Krónika sorozata. Ezúttal az 1913-as Kézdivásárhely elevenedik meg előttünk.
Nekünk két országunk van: amiben élünk, és egy másik, egykor volt, ami a megszépítő emlékeinkben él. Ennek a másik Magyarországnak megkapó dokumentumai az előző századfordulón készült képeslapok, közülük válogat a Magyar Krónika sorozata. Ezúttal az 1918-as Makófalva elevenedik meg előttünk.
Nekünk két országunk van: amiben élünk, és egy másik, egykor volt, ami a megszépítő emlékeinkben él. Ennek a másik Magyarországnak megkapó dokumentumai az előző századfordulón készült képeslapok, közülük válogat a Magyar Krónika sorozata. Elsőként a diósszentpáli kastélyba „látogatunk”.
Nézz a kép mögé! című sorozatunkban híres képzőművészeti alkotások mögötti történetek elevenednek meg előttünk. A mesélő: Bencsik Gábor. A mű ezúttal a Szent László-herma.
A Duna és a történelem is keresztbe szelte a várost, mégis inkább arra érdemes figyelni, ami összeköti a két oldalát. Merengés a komáromi hídon.
A felvidéki magyar sorsnak és személyes sorsának alakulásáról Erdélyi Géza nyugalmazott református püspökkel, Komárom díszpolgárával beszélgettünk.
A Néprajzi Múzeum Istennel talállak, testvérem! – Cigány történetek / Devlesa arakhavtu, phrala! – Romane historiji címen utazó kiállítást indított. Ajánlónk tárlatról, az autodidakta módon a cigányság kutatójává vált Erdős Kamillról és a roma kultúra intézetéről.
Mint egy végtelen folyam, feltartóztathatatlanul folyik az idő. A fénykép azonban kiragad belőle egy pillanatot, és megállítva felmutatja a később jövők számára. Ilyen megállított pillanatokról beszélnek sorozatunk írásai. Ezúttal Bencsik Gábor a 20. század elején élt Tökling Julit és gyerekeit idézi át a jelenbe.
Egy különös, szellemi értelemben magányos politikus magában álló lélektani regénye abból a korból, amikor ilyesmi magyar földön még egyáltalán nem termett: ez Asbóth János Álmok álmodója című regénye.
A kortársak közül számosan megrótták Benczúr Gyulát az úgymond túlzásba vitt bravúrkodásáért, de nem volt igazuk. Vajk megkeresztelése című festménye képessé vált arra, hogy kilépjen a maga idejéből.
Nézz a kép mögé! című sorozatunkban híres festmények mögötti történetek elevenednek meg előttünk. A mesélő: Bencsik Gábor. A mű ezúttal: Kompozíció I. Gyarmathy Tihamértól.
Nézz a kép mögé! sorozatunkban híres festmények mögötti történetek elevenednek meg előttünk. A mesélő: Bencsik Gábor. A mű ezúttal a Műteremben Munkácsy Mihálytól.
Kétszáz lelkes falu a Mecsek keleti lejtőin, olyan utcaképpel, amilyen nem sok van az országban. Különös története van annak, hogy Fekeden az évszázados sváb házakból ilyen sok egymás mellett megmaradt.
Balázs János elkerülte a legtöbb naiv festő hibáját: meg sem próbált valamilyen előképet követni, egyedül a saját elgondolásait rajzolta és festette.
Bár az író legújabb könyvét olvasva többször is elfoghat minket a kétség, hogy a történetben megtaláljuk-e az igazságot, nyugodjunk meg, meg fogjuk – Vida Gábor ugyanis olyan erős írói talentummal építi a történeteit, hogy a végére minden kerek egésszé válik majd.
Egy regény, ami valósággal fogságban tart, és aztán még jó sokáig nem enged el. Olvasmányvadász rovatunkban ezúttal Krasznahorkai László Az ellenállás melankóliája című könyvét ajánljuk.
Névcsere, cukrászda, visszaemlékezések, levelek, szenvedések – és egy Becsületrenddel elismert életpálya. Hulej Emese Unoka a Gerbeaud-házból című könyvét ajánljuk.
Nézz a kép mögé! című sorozatunkban híres festmények mögötti történetek elevenednek meg előttünk. A mesélő: Bencsik Gábor. A mű ezúttal: XIII. Leó pápa László Fülöptől.
Nézz a kép mögé! című sorozatunkban híres festmények mögötti történetek elevenednek meg előttünk. A mesélő: Bencsik Gábor. A mű ezúttal: Munkács vidékéről (Itató) Mednyánszky Lászlótól.
Sikeres írói pálya, vadászat, láger, kitelepítés, majd könyvtárosi állás a keszthelyi kastélyban – Széchenyi Zsigmond élete már önmagában kimeríthetetlenül gazdag. Ezúttal azonban egy olyan írását ajánljuk, amely tökéletes esszenciája annak az életérzésnek, amelyet sokan átéltek, és még többen szerettek volna átélni.
Nézz a kép mögé! című sorozatunkban híres festmények mögötti történetek elevenednek meg előttünk. A mesélő: Bencsik Gábor. A mű ezúttal: Cirkuszosok Aba-Novák Vilmostól.
Négy templom az ország nyugati határszélén: három az Őrség dombjai között, egy annak éppen a déli határán. Mind más, a lélekkel telítettség mégis összeköti őket.
M S mester 1506-ban készült festményén Mária látogatása látható Erzsébetnél. A kép a világ legnagyobb múzeumainak is büszkesége lehetne.
Ha létezik örömzene, akkor miért ne létezhetne örömirodalom is? Ahogy az olvasó beleereszkedik Nádasdy Ádám új kötetébe, éppen ilyen örömirodalomba csöppen.
Ezer éve élt első királynénk, Gizella emlékét idézték meg azok a kárpittervek, amelyeket a Magyar Kárpitművészek Egyesülete tagjai alkottak egy elkészítendő közös nagy kárpit számára. E tervek láthatók az Országút Galéria és a Magyar Krónika közös szervezésében szeptember 7-én nyílt tárlaton.
Ahogy a veszprémi Hangvilla, úgy a minap nyitott ActiCity ötéletgazdája, megalapítója, építésének szervezője és vezetője is Bélafi László épületgépész mérnök.
Nap mint nap ugyanazon az utcán járok, mint a nyolcvanöt éve elhunyt Karinthy Frigyes egykoron. Az augusztus 29-ei évforduló alkalmából emlékek és történetek nyomába eredtem.
Nézz a kép mögé! című sorozatunkban híres festmények mögötti történetek elevenednek meg előttünk. A mesélő: Bencsik Gábor. A mű ezúttal Lotz Károly festménye, a Fürdő nő.
Tormay Cécile-t majd fél évszázados elhallgatás, sőt tilalom után a rendszerváltás emelte vissza a magyar irodalmi kánonba. A szélsőséges olvasói elfogultságok szorításából azonban azóta sem könnyen szabadul. A feloldást műveinek újraolvasása adhatja meg, például az egykori világsikeré, A régi házé.
Milyen történeteket és titkokat rejt a somogyi másodalispán és feleségének portréja?
Gion Nándort idézi, de saját hang Majorosé. Regénye az 1945 és 1968 közötti Jugoszláviába visz el, egy magyarlakta faluba a határ közelében.
Mirtse Zsuzsa Bölcsőmben magam ringatom című kötetében saját emlékeit, szerelmeit, boldogságait és szomorúságait meséli el.
Nézz a kép mögé! című sorozatunkban híres festmények mögötti történetek elevenednek meg előttünk. A mesélő: Bencsik Gábor. A mű ezúttal: Na’Conxypan város a Marsban Gulácsy Lajostól
A magyar festménykánonnak, amely mondjuk M S mester világszép Vizitációjától körülbelül Rippl-Rónai József Piacsek bácsijáig terjed (a későbbiekkel a kánon még nemigen tud mit kezdeni), szóval az érettségi szintű alapműveltségnek feltétlenül része Szinyei Merse Pál A pacsirta című képe. Egyszerre okkal és ok nélkül. Ez a kép ugyanis úgy zseniális, hogy nem jó.
Nézz a kép mögé! című sorozatunkban híres festmények mögötti történetek elevenednek meg előttünk. A mesélő: Bencsik Gábor. A mű ezúttal: Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban Csontváry Kosztka Tivadartól
Nézz a kép mögé! című sorozatunkban híres festmények mögötti történetek elevenednek meg előttünk. A mesélő: Bencsik Gábor. A mű: Tivoli vidéke idősebb Markó Károlytól.
Az este, amikor a kaposvári Csiky Gergely Színház egy napra Budapestre költözött.
Bencsik Gábor tárcája a tűz jelenségéről, ami egyszerre vonz és taszít, éget és melegít, miközben önmagát soha meg nem ismételve lobog, megunhatatlanul.
Azt nem mondanám, hogy fázom, de melegem sincs. Ezen a télen valószínűleg nem is lesz…
Bencsik Gábor tárcája egy képzeletben születő, sajátos búvóhelyről
Az 1990. október 25-ei eseményeket megelőző évek nagyhatású politikai pillanatai
Régen nem volt kérdés, ma egyre gyakrabban az, hogy jó-e, helyes-e fogságban élő állatok kertjét fenntartani. Félek, hogy idővel a nemleges válasz győz majd, én viszont meggyőződéssel mondok igent.
Dombóvári János hegedűművész a Tállyán elhunyt hegedűvirtuóz és zeneszerző emlékének ápolására immár huszadik alkalommal rendezte meg a Lavotta-napok rendezvénysorozatát.
A szerző persze akkor is lesi, hogy fogy a kötete, ha nem ül a dedikálóasztalnál. Jó érzés, ha kelendő, amit írt.
Megunhatatlan játék: az ember lehasal a fűbe, és elképzeli, hogy a szálak sűrűje ott előtte a picurkák erdeje, apró kis lényeké, akik ott élik az életüket.
„Szeretem a tanárságot, nagyon sok pedagógiai akarat van bennem” – fogalmazott 1918-ban a költő.
Újranyílt az Álmok álmodói kiállítás.
A magyar vidék lelkét a legérvényesebben megfogalmazó képzőművész úgy járt be nagy utat a vasesztergályosságtól a hivatalos elismerésekig, hogy közben az élete origója mindvégig a kicsi Heves megyei falu, Mezőszemere maradt.
Csermák Gusztáv egy lassan eltűnő szakma képviselője, harmadik generációs kelmefestő és vegytisztító Győrben.
Kriza János korát megelőzve a népköltészeti alkotások eredeti szövegének lehető legteljesebb megőrzését tűzte ki célul.
Különös belegondolni, hogy még Mária Terézia volt Magyarország királynője, amikor a zempléni levéltár első két terme, amelyben most állunk, elkészült.
Volt egy játék, amivel a hatvanas években a gyerekek egész nyarakat eltöltöttek: az indiános.
A színész mulandó önmagából formál műalkotást. Hogyan lehetne abból múzeumi tárgyat csinálni?
A Néprajzi Múzeum új épülete maga a jövő felé megnyíló jelen, bátor elszakadás a múlt diktálta megoldásoktól, odabent azonban az őrzők, a múlt értékeinek megtartói dolgoznak majd azon, hogy találkozhassunk az elődök fölhalmozta értékekkel.
A Lajtabánság posta-főigazgatósága (ilyen is volt) 1921. október 7-én rendeletet adott ki saját bélyegek kibocsátására. A tizenegy új alapbélyeg és hat portóbélyeg hamarosan el is készült.
Most, a századik évfordulón, ha akarnék, sem tudnék nem gondolni az egykori népszavazásra, ami akkor megtartotta magyarnak ezt a német gyökereit soha meg nem tagadó várost.
A Pilisvörösvár helytörténeti gyűjtemény egyetlen embernek, a kilencvenhárom éves Gromon Andrásnénak, azaz Mini néninek köszönheti a létét. Az idős asszonnyal a megőrzött emlékekről, a vörösvári németségről, a helyi sváb dialektusról beszélgettünk.
Az idő végtelenjéből kivételesen hosszú darab jutott osztályrészül Búza Barnának, másfél hónap híján teljes évszázad, a dualizmus korától bőven az új évezredig.
Száz éve született az egyik legjelentősebb és világszerte ismert, Magyar Örökség- és Liszt Ferenc-díjas zenei előadóművész, Cziffra György.
A zsámbéki premontrei templom monumentális romját érdemes időről időre felkeresni.
1921. október 20-án IV. Károly az év húsvétja után másodszor is kísérletet tett arra, hogy visszaszerezze a trónt. Először gyakorlatilag egyedül jött Budapestre, októberben viszont már királyhű magyar katonai erővel lépett fel.
A szocialista országokban az 1960-as években sajátos kettősség alakult ki a szobrászatban. Miközben a közterekre állami megrendelés alapján sorra készültek a Leninek, munkások, anya gyermekével kompozíciók és hasonlók, párhuzamosan kialakult egy szobrászati második nyilvánosság.
Mindig kell egy csapat, mert anélkül semmit nem ér az egész élet: az első, a kisgyermekkoré, a legfontosabb, a családé, és a legnagyobb, amelybe beleszületünk, a nemzeté.
A salgótarjáni belvárosnak mintha nem csupán esztétikai értelemben sikerült volna kiszakadnia a maga idejéből, és általános érvényűvé válnia, hanem a lakhatóságát is megőrizte.
Verne Gyula eredeti, fametszetes illusztrációkkal kiadott regényeit forgatva sosem látott helyekre utazhatunk, és rövid időre újra átélhetjük az egzotikum varázsát.
Száz évnél is régebb óta virul a strandélet a nagy tó partján, de azért volt idő, amikor a környékbelieken kívül szinte senki nem járt oda.
Negyven éven át személyes ismerősünk volt, a képernyő közvetítésével valóságos családtagunk, akivel gyakrabban találkoztunk, mint a legtöbb rokonunkkal: Kudlik Júlia neve szorosan összefonódott a magyar televíziózás első évtizedeivel.
Az időt, a valódi, fizikai időt nem lehet felgyorsítani, és talán az életünk ritmusát sem lehet. Vagy ha mégis, nem nyerünk, hanem veszítünk vele.
Ha azokban az asszonyokban, anyákban, akik hordozták a viharokkal teli magyar történelmet, nem lett volna erő minden nehézség legyőzésére, legtöbbünk, akik ma élünk, akik ma magyarok vagyunk, nem születünk meg.
“Éppen csak leheletnyi kékség színezi a fekete
égboltot, amikor felszállok az 56-os villamos
első járatára a hűvösvölgyi végállomáson.
Egyedül vagyok az egész kocsiban, válogathatok
az ablak melletti helyek között.”
Mintha az ember és természet harmonikus egysége megbomlott volna. Eddig éltük a természetet, mostantól óvjuk, növekvő szorongással, hogy mégis elpusztul a kezünk között?
A Pentele híd összeköti a nagy folyó két partját, de még nem igazán köti össze az ország nagy tájait. A tervezők meglehetősen előreszaladtak vele, így lett egy közel ötszáz kilométeresnek elgondolt közlekedési csatornának elsőként megvalósuló, öt kilométeres darabja.
Prima Primissima díjat nyert a textilművész, akihez az élet kitüntetett pillanata látogatóba menni.
Van egy mindennél sokkal fontosabb tanulnivaló: megbékélni a saját életünkkel. A járvány talán ebben is tanítómesterünk lesz. Megmutatja, hogy milyen törékeny is az életünk, de megmutatja azt is, mennyi érték és szépség rejlik benne, ha az ember képes a felismerésükre.
Az alábbiakat 1972. március 16-án és 17-én jegyeztem föl. A gépelt kézirat ma is megvan.
Hunyd be a szemed, és képzelj magad köré egy százhetvenhárom évvel ezelőtti napot. Hidd el, nem lesz nehéz. Ráadásul a jelenvaló valóság is a segítségedre lesz, az utcák, a házak. Hiszen ugyanez a város, ugyanez a nép, ugyanez a történelem.
A Nagycsarnokhoz hozzá tartozik a kenyér, a gyümölcsök, a húsok, a füzérekben lógó pirospaprika illata.
Hány ezer sors emlékét őrzi a hatalmas budapesti épület négyszázötven szobája ott a Dózsa György úton, a Váci út közelében? Hiszen már több mint százéves, és eredetileg is arra a célra készült, hogy az otthontalanok átmeneti otthona legyen.
Égbe nyúló nyárfák sora mellett vezet a téglaszínű futópálya, a kopasz ágakon, a fák körül varjúsereg, nagy zajjal talán alvóhelyet keresnek maguknak. A sirályok most csöndesek, csak egy-két rikoltás hangzik ki a varjak zajongásából.
Hiszen ez a csodák kertje. Ezek a csodák 1879-ben kezdődtek, amikor a kor jeles szobrásza, Huszár Adolf az akkor még külvárosi, gyalogutakkal szabdalt, már akkor is Epreskertnek nevezett ligetben telket kapott a fővárostól, hogy azon műtermet építhessen, és abban elkészíthesse a Széchenyi-téren ma is álló, hatalmas Deák Ferenc-emlékmű szobrait.
Szabad-e helyrehozni azt, amit az idő a múlt értékeiből elpusztított, vagy csupán konzerválni kell, ami megmaradt? Ez a dilemma különösen a történelem sújtotta vidékeken fontos, amilyen például Magyarország is.
Gyerekkoromban sokszor bolyongtam egyedül ebben a szigetvilágban, a házak ablakainak behúzott függönyei mögé odaképzeltem a lakókat, akiket mind jól ismertem, hiszen itt nőttem fel, a budapesti Százados úti művésztelepen.
Ez volt hát a lecke, amit akkor meg kellett tőle tanulnom: a mások szolgálata nem ünnep, nem katarzis, még csak nem is a lélek emelkedettsége. Hanem kitartással és türelemmel folytatott munka, a feladatok végzése, ahogy sorban jönnek. Most egy interjú, holnap tárgyalás a kivitelezőkkel, holnapután egy szenvedő megvigasztalása.
A reneszánsz számára a barokk volt a modern, a barokk számára a rokokó, annak a klasszicizmus, annak a romantika, hogyan is lehetne a sornak vége, amikor az idő maga végtelen?
Minden generáció elmulasztja, hogy a múltjukról kérdezze az öregjeit, és ezzel minden generáció visszavonhatatlanul elveszít egy részt az emlékek kincstárából. Minket sem fognak kérdezni, az utánunk jövőket sem, ennek ez a rendje.
Somos László huszonhat éve Kaposfő plébánosa. Papi feladatai mellett tizenhatodik éve vezeti főállású pedagógusokkal a Szent Erzsébet Alapítvány tanodáját
A széles, platánok és hársak szegélyezte utca, ahol élek, a budapesti Damjanich utca, ezen indulok fölfedezni azt, amit már ismerek.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
