Ahol eredeti Arany-, Madách- és Radnóti-kéziratokat is láthatunk

Idén a Magyar Tudományos Akadémia, jövőre pedig az MTA Könyvtára ünnepli a bicentenáriumát. Ön a kurátora az idei évfordulóhoz kapcsolódó kiállításnak.

November 3-án ünnepeljük az MTA, 2026. március 17-én az Akadémiai Könyvtár alapításának kétszázadik évfordulóját. Idén két kiállítás lesz, az egyik a májusi közgyűlés alkalmával fog megnyílni a Nemzeti Múzeumban. A másikat én rendezem, november 3-án nyitjuk majd meg itt, az Akadémián, azon a napon, amikor Széchenyi felajánlotta egyévi jövedelmét az intézmény alapításához. 

Milyen különlegességeket, ritkaságokat láthat majd ezen a kiállításon a nagyközönség?

Arany János Kapcsos könyvét mindenképpen szeretnénk megmutatni. Ennek fantasztikus története van. A szabadságharc bukása után Arany is, mint oly sokan, vidéken húzta meg magát, Nagykőrösön volt gimnáziumi tanár. Ott látogatta meg 1856 augusztusában Gyulai Pál, aki a század második felének legnagyobb hatású irodalomszervezője, irodalomtörténésze, kritikusa volt. Nagyon fontos szerepet játszott, óriási hatalom volt a kezében. Ő vitte a kapcsos könyvet ajándékba Aranynak. Még azt is tudjuk, hogy milyen szavakkal adta át: „Legyen ez a könyv tiéd, János, mert szebben is írsz és szebb verseket is írsz nálam.” Arany János a Szondi két apródját másolta bele először, de utána félretette. 

Mi volt ennek az oka?

Nem maradt ideje verset írni. Arany 1860-ban felkerült Pestre, a Kisfaludy Társaság igazgatója lett. Neki köszönhetjük például, hogy Az ember tragédiája megjelenhetett. Amikor Madách Imre megkereste őt 1861-ben, Arany a Társaság igazgatójaként kiadta a művet, mert felismerte a jelentőségét. Akkor még nem került kereskedelmi forgalomba, csak a Kisfaludy Társaság pártoló tagjai kapták meg. 1865-ben megválasztották titoknoknak, ma úgy mondanánk, hogy az Akadémia titkárának; hihetetlen lelkiismeretességgel végezte a hivatali munkát. Háromszor mondott le, de az Akadémia nem fogadta el. Adtak mellé segítőt, mert közben az egészsége is megroppant, így harmadik alkalommal már elfogadták a lemondását. Ezután vette elő csak a Kapcsos könyvet és járt ki a Margitszigetre, ott kezdte el írni ezeket a csodálatos verseket. Még a családja sem tudta, hogy mi van benne. Halála után fia, Arany László, aki ugyancsak jó nevű költő volt, szembesült vele, hogy micsoda értékek vannak ebben a könyvben, ő adta ki a verseket. 

Láthatunk még tőle mást is?

Gondolkodom, hogy A walesi bárdok kikerüljön-e, és a Hamlet-fordítások. Itt van nálunk a Petőfi–Arany-levelezés, azt biztosan kiállítjuk.  

Ha már Petőfit említi, úgy tudom, van egy különlegessége Jókai Mór A zsidó fiú című művének, ami a költőhöz kapcsolódik.

Ez egy fantasztikus történet szintén. A 19. században két intézmény működtette a magyar irodalmat, a Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság. Pályázatokat írtak ki, és az volt a szabály, helyesen, hogy idegen kéznek kellett lemásolnia a beadandó a művet, nehogy részrehajló legyen a bizottság. Jókai és Petőfi a pápai kollégiumban ismerkedett meg, Petőfi ezután vándorszínésznek állt, Jókai pedig elment ügyvédbojtárnak Kecskemétre. Ott írta ezt a drámát, A zsidó fiút; Jókai innen számítja írói pályáját, ahogy fogalmazott „Kecskeméten lettem ember és író”. Törte a fejét, hogy ki másolja le. 

És akkor érkezett a városba Petőfi.

Igen, egy vándorszínész-társulattal. Vándorszínésznek lenni akkor egészen más volt, mint napjainkban színművésznek lenni. Aki vándorszínésznek állt, az a magyar kultúra apostola lett, ez óriási politikai tett is volt. Magyarul tartották az előadásokat, mert állandó magyar színház nem volt, Pesten csak német nyelvű teátrum volt. Egyébként egy ideig Arany János is próbálkozott a színészettel. Visszatérve Petőfire, megérkezett Kecskemétre a társulatával, és Jókai arra gondolt, hogy segít rajta, lemásoltatja vele A zsidó fiút. Petőfi szegény ember volt, de úriember, nem fogadott el érte semmit. A hagyomány szerint nemcsak lemásolta a drámát, hanem Pestre, az Akadémiára is ő hozta fel gyalog, Toldy Ferenc vette át, ez benne is van a kéziratban. Fantasztikus kézirat: Petőfi kézírásával Jókai első igazán komoly irodalmi műve. Ezt is látható lesz az őszi kiállításon. 

Milyen további műveket láthatunk a novemberi tárlaton?

Természetesen Az ember tragédiáját; mi őrizzük a kéziratot. 1861 áprilisában érkezett Madách Imre Nógrád megye követeként az országgyűlésre, és nem volt benne biztos, hogy műve értékes. Hezitált, hogy érdemes-e megtartani, nagyon szigorú volt önmagához. Írt valamit, félretette, és ha második, harmadik olvasásra nem tetszett neki, bedobta a tűzbe. Lehet, hogy Az ember tragédiájának is ez lett volna a sorsa, de a barátai rábeszélték, hogy ha feljön Pestre, mutassa meg Arany Jánosnak. Azt nem tudjuk pontosan, hogy személyesen találkoztak-e, valószínűleg igen, de ez vitatott. Aranynak először nem tetszett, úgy érezte, hogy csupán egy Faust-utánérzés, de aztán rábeszélték, hogy olvassa végig. Augusztusban már lelkendező levelet írt, hogy milyen fantasztikus munka ez, itt van Petőfi óta az első igazi nagy tehetség. Elkezdődött közöttük a levelezés, megírta Madáchnak, hogy ő mint a Kisfaludy Társaság igazgatója kiadja a művet, és javaslatokat tett, hogy mit javítson. Madách azt írta egyik válaszában, hogy Arany javítson bármit, mert az csak jó lehet. Arany János erre azt válaszolta, hogy csak abban az esetben, hogy ha valamelyik javítása nem tetszik, azt a második kiadásban visszajavítja. Madách Arany minden javaslatát elfogadta. 

Lépjünk át a 20. századba, nézzük az Ady- és a Radnóti-hagyatékot.

Az csoda, hogy az Ady-kéziratok megmaradtak. Van egy olyan verssora, hogy „Én voltam Úr, a Vers csak cifra szolga. Hulltommal hullni: ez a szolga dolga”. Ezt ő meg is valósította: beküldte a szerkesztőségbe a kéziratait, és kérte, hogy miután legépelték, dobják ki őket. De nem dobták ki. Az Elbocsátó szép üzenet a legszebb és legkegyetlenebb magyar szerelmes vers, 1912-ben jelent meg a Nyugatban, ennek a csodálatos költeménynek is itt van a kézirata. Ennek is a pusztulás lett volna a sorsa, de amikor írta, éppen az öccsénél, Ady Lajosnál lakott, ő vitte be a szerkesztőségbe a kéziratot, és szerencsére nem tépte szét. Ady Lajos halála után az özvegye ajándékozta nekünk. A Radnóti-hagyatékot a feleségtől, Gyarmati Fannitól kaptuk, ez óriási gesztus volt. A teljes írói hagyaték nagyon ritka, de a Radnóti-hagyaték közelít hozzá. Nálunk vannak a versek, a levelezések, az abdai tárgyak, a relikviák és a Bori notesz is.  

Ennek megtalálásról mesélne?

Ez tragikus történet. A bori táborból két menet indult, Radnótit beosztották az egyikbe, de ő kérte, hogy tegyék át a másikba, mert hamarabb akar elindulni. Abban, amibe eredetileg beosztották, szinte mindenki életben maradt, a másikban meg nem. Abdánál, 1944-ben végelgyengülése miatt lőtték le a költőt, és tömegsírba került, a viharkabátjának a zsebében pedig ott volt a notesz. Másfél évig volt a sírban, amikor is jó barátja, Ortutay Gyula, aki 1945 után befolyásos kultúrpolitikus lett, elintézte, hogy exhumálják a sírt, akkor találták meg a noteszt és a relikviákat. Nagyon sérülékeny, de valószínű, hogy kint lesz a kiállításon. És még sok minden más is, például Babits Esti kérdését is szeretném kiállítani.

A kéziratok mellett milyen további kuriózumok, tárgyak lesznek láthatók?

Vörösmarty íróasztala, gyönyörű elefántcsont sakk-készlete, ezüstkelyhe, amit az Akadémiától kapott. Látható lesz Arany családtól származó fotel és írószekrény, ami vagy Arany Jánosé, vagy a fiáé, Lászlóé volt. Ezeket ritkán láthatja a nagyközönség. És kiállítjuk azt a képet is, ami Kőrösi Csoma Sándor dardzsilingi síremlékét ábrázolja. Ez azért érdekes, mert fut körbe rajta egy szöveg, amit Széchenyi István írt 1858-ban. Gyönyörű a szöveg, így hangzik: „Egy szegény árva magyar, pénz és taps nélkül, de elszánt kitartó hazafiságtul lelkesítve – Kőrösi Csoma Sándor – bölcsőjét kereste a Magyarnak, és végre összeroskadt fáradalmai alatt.” Ismeretes, hogy Kőrösi Nagyenyedről gyalog indult el, hogy a magyarok őshazáját megkeresse, de maláriát kapott, és meghalt. Majd így folytatódik a szöveg: „Távul a hazátul alussza örök álmát, de él minden jobb magyarnak lelkében. Az itt ábrázolt sírkő nyugszik hamvain. Britt Társaság emelte tudományos érdemeiért.” Hát hogy jön ide a brit társaság? Úgy, hogy a magyarok őshazáját kereste, de csak úgy mellesleg megalkotta a világ első tibeti–angol szótárát, amely azóta is alapmunka. A britek nagyon tisztelték, a követségi könyvtárban is dolgozott, és fent a kolostorokban a tibeti tudós lámákkal is, ezért emelték ők Kőrösi síremlékét. És aztán itt jön az igazi Széchenyi: „Nem magas helyzet, nem kincs a nemzetek védőre, hanem törhetlen honszeretet, zarándoki önmegtagadás, és vas akarat. Vegyetek példát, hazánk nagyjai és gazdagai, egy árva fiún, és legyetek hű magyarok tettel, nem puszta szóval, áldozati készséggel és nem olcsó fitogtatással!” Ez a kép állandóan kint volt Döblingben Széchenyi asztalán.

Az ősnyomtatványok és antikvák mellett az 1711 és 1850 közötti időszakból sok muzeális értékű magyar és külföldi kiadványuk is van. Mindegyik esetében folyamatos állagmegóvási munkákat kell végezniük. 

Pályázatok útján van erre lehetőségünk. A Széchényi-könyvtárnak van saját restaurátorműhelye, nekünk nincs. Nálunk, ha valami megsérül, akkor pályázunk, például az NKA-nál, és ha kapunk forrást, akkor tudunk restaurátort megbízni a javítás elvégzésével. Erre nagyon figyelünk, nemcsak a könyvek, hanem a kéziratok esetében is. Megvan ennek a hagyománya, az 1950-es évektől kezdve szisztematikusan folyik a restaurálás. Persze változnak az idők. Ez itt a kezemben Széchenyi István Hitel című műve. Ha ránézünk, azt gondolnánk, hogy az ő idejében kötötték be, pedig nem, az 1950-es években. Akkor az volt a fő szempont, hogy legyenek együtt egy-egy szerző művei. Azonban nem mindegyik mű áll azonos méretű lapokból. Így nagyon nehéz olvasni is és digitalizálni is. Mostanában ezért szétszedjük és restauráltatjuk őket, és sokkal kímélőbb módon, vízszintesen tároljuk dobozokban. 

Hogy állnak a digitalizálással, mit emelne ki az elmúlt időszakból?

Folyamatosan digitalizálunk, állományvédelmi szempontból is. Ha idejön egy olvasó, természetesen nem veheti kézbe a Kapcsos könyvet vagy a Hitelt. Ha jó minőségben van digitalizálva egy régi kézirat, abban tudnak kutatni, nem kell nyúzni az eredetit. Most éppen folyamatban van, hogy Széchenyi István teljes hagyatékát digitalizáljuk. Korábban Arany János-év volt, ennek alkalmára Arany hivatalos iratait sikerült digitalizálnunk abból az időszakból, amikor az MTA főtitkára volt, és itt, a szomszéd szobában lakott. Arany saját maga intézte a levelezést a világ akadémiáival, intézményeivel, több nyelven, így több ezer irat maradt fenn, amik a Régi Akadémiai Levéltár (RAL) anyagaihoz tartoznak, ezeket sikerült digitalizálni.  

Megközelítőleg mekkora digitalizált állományról van szó?

Több tízezer oldalról beszélünk. A teljes Reguly-hagyatékot is digitalizáltuk, amit a mi munkatársaink végeztek el ebből, az is több tízezer oldal. A Reguly-verzumot február elején mutattuk be a nagyközönségnek.