Kertész József nyugdíjas erdész küldetésének tekinti a hagyomány éltetését. Elődeink tudása – a viseletektől kezdve az erkölcsön, a nyelven, a beszéden át egészen a pajtaépítészetig – anyáról lányra, apáról fiúra szállt. Ez az átadott tudás háromszáz éven keresztül – a török kiűzését követően, az 1600-as évek végétől egészen az 1950-es évekig – segített eligazodni a világban, megtartotta a nemzetet és a kisközösségeket. Ma sem szabad elfelejtenünk azt az erőt, ami magyar népi hagyományból sugárzik.
A visszavett gyerekkor nyomában – óvodaforradalom ásóval, kapával és kisharanggal | Magyar Krónika
A gyermekkultúra egész pályás letámadása pónikkal, gyűjthető matricákkal, mesefigurákkal és kérlelhetetlen marketingkommunikációval nem új jelenség. Egy szelíd forradalmár olyasmit kínál a gyerekeknek, ami valódi alapkővé válik az életükben. Papp Kornélia óvónőt és férjét, Kertész József erdészt mutatjuk be.
Abból, amit elődeink megalkottak, létrehoztak, nagyon sok minden megmaradt – a vetéstől és aratástól kezdve a kenyérsütésen át egészen a hagyományos népi építészetig. Ez a tudáskincs ma is fellelhető, a Skanzennél pedig keresve sem találnánk autentikusabb helyet ahhoz, hogy a paraszti kultúráról beszéljünk, sőt, ki is próbáljunk olyan tevékenységeket, mint a vesszőfonat sárral tapasztása – mondja Kertész József erdész, túravezető, miközben a kisbodaki pajta szép nádfedeles borítását mutatja a PajtaKult stábjának.
Ez az épület eredetileg a Szigetköz utolsó gabonacséplő pajtája volt, nádfedeles borítása nemcsak szemet gyönyörködtető, hanem praktikus megoldás, akár húsz éven keresztül biztosítja, hogy az épület ne ázzon be. Azért nádat használtak, mert a Szigetközben a Mosoni-Duna mocsarai, holtágai bőven adták az alapanyagot. A tavas, folyós vidékeken mindenütt náddal fedtek, hiszen a régi ember a teremtett világ természetes anyagait, értékeit használta fel, nem pazarolt.
Torkos pajta
A 2021 szeptemberében elindult PajtaKult projekt célja összefogni azokat a kezdeményezéseket, amelyek a Kárpát-medencében fellelhető pajtáknak és csűröknek új küldetést biztosítanak. A Skanzen a Fonó Budai Zeneház által indított projekt mellé állt már a kezdetektől: a területén számos példa mutatja be, milyen sokféle módon kaphatnak ezek az építmények friss funkciót. A kisbodaki pajta például a Skanzen Kisalföld tájegységében olyan rendezvénytérré vált, amely egyaránt alkalmas kézműves- és táncos programok, színházi és egyéb előadások vagy koncertek rendezésére.
A pajtaépítészet az évszázadokon keresztül megőrzött tudás része volt, megoldásai tökéletesen illeszkedtek elődeink igényeihez. A torkos pajta nevét különlegességéről, kiálló – előrenyúló – torkáról kapta. Ez a Nyugat-Dunántúlon hagyományos építkezési forma, amely a nagy, kapuszerű bejárattal megkönnyítette a gazda számára, hogy a gabonával megrakott szekérrel is be tudjon jutni az épületbe.
Pajták a Skanzenben: hiteles, emberközeli helyszínek a zenészek és közönség kapcsolódásáért | Magyar Krónika
Népzene, néptánc, kézműveskedés: az újjászületett pajták rendezvényein a ma embere is megtapasztalhatja a közösségi kapcsolódás élményét. A PajtaKult stábja ezúttal a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumba látogatott el.
Kertész József azt is elmondta, hogy a torkos pajta megépítéséhez a gazdák mesteremberhez, pajtaépítő ácshoz fordultak segítségért, mert különleges megoldásokra volt hozzá szükség. Ezek egyike, hogy íves fát használtak, amit a tartóssága érdekében egészében, a rostjait át nem vágva illesztettek be gyönyörű csapolással – tehát nem szeggel, hanem facövekekkel erősítve – a függőleges gerendához.
„Zsipp-zsupp, kenderzsupp”, szól a jól ismert rigmus, de mi is az a zsúp?
Ha felnézünk a fedélszékre, a pajta tetejére, jól lehet látni a zsúpkévéket. A Skanzenben vissza lehet tanulni a régi tudást, összegzi az erdész. A modern embernek nagy szüksége van a népi műveltség kincseire, a szabadtéri néprajzi múzeum pedig segít az azokhoz való újrakapcsolódásban.
Egy pajtának közösségi ereje van! | Magyar Krónika
Játékudvar, gyermek-élménypont, mesemondás, táncház, szekérkiállítás, ügyességi és társasjátékok – a PajtaKult stábja ezúttal a szentendrei Skanzenben járt.
Cseri Miklós, a Skanzen főigazgatója korábbi interjúnkban elmondta, hogy a paraszti életmódra az egységes világszemlélet volt jellemző, az ember és az épített környezet, valamint a körülötte élő növény- és állatvilág még harmóniában létezett. Ez elveszett a modern világban, az emberiség kizsákmányolja a környezetét, viszont reménykeltő, hogy mind többekben merül fel az igény a régi tudás visszatanulására.
A főigazgató elmondta, már régóta nem pusztán az a kérdés a Skanzen számára, hogy a múlt emlékeit hogyan lehet begyűjteni és utána bemutatni, hanem hogy azt az évszázadok során kikristályosodott tudást, amely itt fellelhető, milyen eszközök segítségével lehet átadni a ma emberének, hogy általa életminőség-javulást érhessen el.
Kertész József szívügye az erdő és az erdősítés is. A Skanzen területén az 1960-as évek elejéig ugarok voltak, majd megjelentek a mezsgyéken a galagonyák, a kökények, a virágos kőrisek, ennek a folyamatnak a neve újraerdősülés önvetüléssel – magyarázza. Az egykori szőlőterületből, gyümölcsösből, szántóból erdőfoltok alakultak a Skanzen azon területein, ahol nincs épített kultúra. Nagy élmény, ha az ide látogató ezeket a rejtett értékeket is felfedezi.
Kiemelt fotó: Máth Kristóf
