Mielőtt belecsapnék a lehetetlenbe, hogy tartalmi mérleget vonjak egy közel száz blokkból álló jövőfesztiválról, álljon itt egy sor Thomas Kuhn amerikai tudományfilozófustól:
Amit az emberek látnak, attól függ, hogy mit tanultak a világ látásáról.
Egy kétnapos, nemzetközi szinten jegyzett fesztiválon átfogó képet adni a jövőről – akár csak a következő 25 évről – lehetetlen. Különösen egy olyan korban, amikor egymást átszövő ökológiai, társadalmi, gazdasági és technológiai válságok határozzák meg a mindennapokat, és nemrég a „polikrízis” lett az év szava (2023, Financial Times). Még akkor is illúzió vázlatolni a jövő összképét, ha alig pár év alatt megszoktuk, hogy a mesterséges intelligencia látszólag bármit képes azonnal megválaszolni – ha jól kérdezünk.
| Promptolás mindenkinek A programozás valamilyen mértékben alapvető készséggé kell váljon a jövőben, de nem abban a formában, ahogyan ma dolgoznak a programozók. A papíron levezetett programnyelvek kora végleg lejárt, de matematikai műveltségre sem lesz feltétlenül szükség, ahogyan a szakmában a junior tudásszintre sem. A rutinszerű feladatokat már a közeljövőben kiváltja a mesterséges intelligencia, a programozás pedig magsabb szinten gyakorlatilag egyre kifinomultabb promptolássá és a végrehajtás ellenőrzésének képességévé alakul át. Gondolkodási strukturák megfogalmazása lesz a képzett programozók fő feladat a mesterséges intelligencia számára. Így foglalható össze röviden az ELTE Mesterséges Intelligencia Tanszék docense, Gulyás László és Atom Richárd, a Codecool programozóiskola termékfejlesztési vezetője Brain Bar panelbeszélgetése. |
A Brain Bar több generációt köt össze szándéka szerint, közönsége derékhada mégiscsak a munkaerőpiacon aktív keresőként már tolongó vagy a küszöbén toporgó, digitális bennszülött Z generáció. Elég, ha a 150 regisztrált gimnáziumi osztályból, az összesen 8500 regisztrált diákból indulunki ki. Ők azok, akik a világ látását már valamilyen képernyőn keresztül tanulták, így hát a valóságot is főleg screeneken, feedeken keresztül fogyasztják. A problémáik megoldási útjait is elsődlegesen így keresik.
Nem kérdeznek, hanem másodpercek alatt promptolnak, közben pedig Jonathan Haidt A szorongó nemzedék című sikerkönyvének fő megállapítása szerint mély mentális egészségi válságba sodródtak. Ennek közvetlen oka a gyermekkor digitalizálódása, különösen a közösségi média és az okostelefonok korai, tömeges használata. A legbefolyásosabb techmogul, Mark Zuckerberg természetesen tagadta az összefüggést, majd egy oxfordi kutatócsapat újra bizonyította. Ettől még digitálisan továbbra is ki vannak szolgálva – nem csak – a Z generáció tagjai.
Egy valódi kapcsolatok nélküli nemzedék
A Brain Bar egyik idei nagyágyúja volt Martin Stransky, a Yale oktatója, a neurológia nemzetközi legendája, a The Rise and Fall of the Human Mind (az emberi elme felemelkedése és hanyatlása) című bestseller szerzője. Az ő előadása és kontextust teremtő, kutatásokkal alátámasztott tudása nélkül talán kár is lenne az olyan előadásokat értelmezni, amelyek a mesterséges intelligencia, különösen a csetbotok megkerülhetetlen további térnyerésének előnyeit használták axiómaként. Aki úgy fesztiválozott, hogy a legújabb technológiai innovációkra fókuszálva Stransky megközelítését kihagyta a „promptolásból”, alighanem vakfolttal néz a jövőbe.
Stransky az idegtudományból, az evolúcióból és a kvantumfizikából építkezve kutatja, mennyire máshogy gondolkodunk és tanulunk, mint régen, és ennek mik a reális következményei. A cseh származású professzor szerint ha az agyműködés feladatait gépekre bízzuk, az emberi gondolkodási és tanulási képességek hanyatlani kezdenek – ez hozzájárulhat az intelligencia és a szociális készségek csökkenéséhez. Magyarul: hülyülünk.
Csomó dolog alakít ki függőséget úgy, hogy jó, miközben csinálod. A közösségi média nem ilyen. Az üresben görgetés, a doomscrolling élménye az, hogy miközben a felhasználó csinálja, nem jó neki. Ez egy érdekes ellentmondás. A feedek tudatosan felépített működése hasonlít a nyerőgépek mechanizmusához. Abban a függésben tartanak, hogy hátha a következő inger „nyerő” lesz, jó lesz. (Tófalvy Tamás médiakutató a Brain Baron)
Szintén Stransky adatai: egy átlagos tinédzser ma már csak minden harmadik alkalommal beszél csak személyesen a kortársaival. A 21 év alattiak közötti kommunikáció kétharmada – 66 százaléka – teljesen digitális. Tehát mire valaki betölti a 18-at, nagyjából 30 iskolai évet tölt képernyő előtt – hétvégéket és vakációkat is beleszámítva. Ez 16 munkaévnyi idő, miközben nem olvas, nem vitatkozik, nem alakít ki valódi neurális kapcsolatokat.
Márpedig lenni annyi, mint kapcsolatban lenni. Egészségesnek lenni, egyaránt kapcsolatban lenni a transzcendenssel, az immanenssel és a homo sapiensszel. Egyszerűebben: fölfelé, befelé, kifelé.
– írja Gyökössy Endre lelkész, pszichológus, író. C. G. Jung legalább három generációval ezelőtt megfogalmazott megfigyelése szerint a pszichikus energiáinknak csak a 20-40 százalékát használjuk fel egy hosszú élet során, a többit egyszerűen elmulasztjuk bevetni. Például a vágyott boldogság elérése, egy hiteles, kiteljesedett élet megélése érdekében, amihez a kutatások szerint
a néma pestisként emlegetett, szépen mázazott tömeges magány korában is elengedhetetlen egymáshoz kapcsolódni.
Milyen arányt mondott volna vajon C. G. Jung 2025-ben a Brain Baron? A depresszióról szóló kutatási adatok fényében lesújtót.
Kiútkeresés a kollektív magányból – a digitális ember jövőjére kérdez rá a Brain Bar | Magyar Krónika
Közel kétszáz előadó két nap alatt – szeptember 18-án és 19-én a korunk legégetőbb dilemmáival foglalkozik ismét a Brain Bar a Magyar Zene Házában. Már az i …
Stransky az elmúlt tíz-tizenöt évben a digitális forradalom és a mentális állapot közötti kapcsolat kutatásában merült el, ugyanis a Yale Egyetemen változásokat kezdtek el látni azoknál, akik sok időt töltenek digitális technológiával. Jonathan Haidt tézisét alátámasztva azt is észrevették, hogy a kettő között közvetlen kapcsolat van.
2030-ra a depresszió lesz a legsúlyosabb egészségügyi probléma
Talán nem véletlenül tolongtak a Brain Baron sem Hajduska-Dér Bálint pszichiáter, depressziókutató előadásán, miközben máshol párhuzamosan egy technológiai innovációkról szóló panel zajlott. Felütésként elmondta, hogy csak Magyarországon több százezeren érintettek, sőt, a lakosság 15 százaléka – másfélmillió ember – szenvedhet enyhe, középsúlyos vagy súlyos depresszióban. A számuk emelkedik, több a nő és egyre több a diagnosztizált tinédzser. Világszerte 300 millióra becsülik az érintettek számát – 2030-ra a depresszió a legsúlyosabb egészségügyi probléma lesz a Földön.
A pszichiáter-kutató beszélt arról, hogy ugyan korunk divatos pszichológiai értelmezése az ADHD, ebben szerepe van a digitálisinformáció-áralmlásnak, a fokozott figyelemnek, a jövőben pedig a depresszió veheti át a helyét. Ez az az eset, amikor a digitális tér lehet a felismerés bázisa, hozzájárulhat a pszichiátria problémákkal kapcsolatos stigmák felszámolásához, a gyorsan, korlátlanul elérhető információ pedig – a depresszióval összefüggő öngyilkosságokra utalva – akár életeket menthet.
A probléma már most akkora, hogy nincs elég humán erőforrás a depressziós betegek megfelelő, pszichológiai tesztekkel, klinikai interjúval végzett szűréséhez sem. A betegek zöme pszichoszomatikus panaszokkal ugyan előbb-utóbb jelentkezik a háziorvosánál, itt túlterheltség miatt vagy egyszerűen kompetencia hiányában elsiklanak felettük.
Ez pedig előállítja a 21. század egyik legbeszédesebb paradoxonát. Az emberiség, amely meghatározó részben a digitális technológia követhetetlen gyorsaságú fejlődése következtében szenvedi el korunk pestisét, a magányt és az ezzel szoros összefüggésben tömegesen kialakuló depressziót, a technológiát hívja segítségül, hogy megmentse.
Már célegyenesbe ért a Budapesti Műszaki Egyetem és a Semmelweis Egyetem fejlesztése, egy mesterséges intelligencián alapuló diagnosztikai felismerő rendszer, amely hangfelismerés segítségével teszi lehetővé a depressziós betegek szűrését. Pszichiátrián kezelt depressziós betegek és egészségesek hangmintáinak felhasználásával hoztak létre olyan adatbázisát, amely egyelőre a beszéd alapján szűr, de a jövőben beépítenek további modalitásokat (mimika, mozgás) is.
Ugyan az enyhe mértékű depresszió akár hat hónap pszichoterápiával is kezelhető, már most jellemző, hogy kapacitás hiányában ilyen esetekben is a gyógyszeres terápia a megoldás. Nem nehéz kitalálni, hogy az egyre több depressziós beteg egyre nagyobb arányban szorul majd – jó esetben terápia mellett – pszichiátriai gyógyszerekre világszerte.
______
A Brain Bar 2025 hangulatai:
