Távol a világtól, csendben, intenzív közösségi életben, a szellemi és fizikai munka, valamint az imádság egyensúlyában élni. Baán Izsák, a bakonybéli Szent Mauríciusz-monostor elöljárója ezeket a vágyakat fogalmazta meg, amikor a monasztikus szerzetesi élet mellett döntött.
Honnan jöttem?, mi az, ami volt?, hová tartok?, mi az, ami lesz? – feltehetően ugyanolyan kérdések foglalkoztatták tizennyolc-húsz évesen, mint mindannyiunkat. Húszévesen pedig igent mondott az Istennek szentelt életre. Sok év szerzetesség után fogalmazott aztán már így az emberlét alapkérdéseiről: „Menni kell mindennap előre, és ha visszanézünk, meglátjuk, mit hagytunk el, és hogyan lett mindabból út, amin átmentünk.” Ez a válasz kitartó imádságos megnyílás – a jelen felé fordulás – nélkül aligha születhetett volna meg.
Az út nem előttünk, mögöttünk van | Magyar Krónika
Távol élni a világtól, csendben, intenzív közösségi életben, a szellemi és fizikai munka, valamint az imádság egyensúlyában – nagyinterjú Baán Izsákkal, a b …
Bakonybélben vallási hovatartozástól, élethelyzettől függetlenül az az érzése támadhat a barokk templomba, vagy a Szent Mauriciusz Monostor több évszázados falai közé betérőnek, mintha itt meg lenne óvva attól, hogy idejét pazarolva hamis válaszokat farigcsáljon a legégetőbb kérdéseire. Mintha ez a jelképes pusztába vonulás, a monostori időbe átlépés, a szerzetesi életritmusban részesedés minden figyelmet az egyedüli hiteles – egyúttal emberpróbálóan nehéz – megküzdési lehetőségre irányítaná: a jelenlétre.
Az átlépés sok év, évtized életvitelszerű jelen-nem-létből a zuhanás tériszonyát keltheti. Ezért is áldásos lehetőség minden évben a szeptember végi Gellért Ünnep, ahol középkori itáliai zenével kísérve lehet a hely szelleméhez megérkezni. A Gellért Ünnep nem csak zenés áhítat és emlékezés Szent Gellértre, Magyarország első szent püspökére, hanem találkozási lehetőség a magyar kereszténység gyökereivel, egymással, a középkor zenében őrzött szellemiségével.
| Szent Gellért és Bakonybél. A legenda szerint Gellért „a nép között való forgolódástól menekülve” hét esztendőt töltött böjttel, imádsággal, virrasztással – a nép nyelvén – Bélben. Nem változtatta tartózkodási helyét, cellát épített magának, „s abban könyveket szerzett, amelyeket saját kezével írt meg”. Egy napon, amikor írt, álomba szenderedett, odament hozzá egy szarvastehén a borjával, „s mellett leheveredtek mindketten a földre”. Így folytatódik a legenda: „Egyszer a hím – egy farkas elől menekülve – nagy sebbel-lobbal közébük rontott, elfutott vele, kicsinyét pedig a választott mellett hagyta. Hozzá akart bújni, és földre lökte a tintát, amellyel írt. Mikor pedig hajlékába tért, a szarvasborjú követte, ő meg kenyérrel etette, úgy, hogy az többé el nem szakadt tőle.” |
A rendezvény kiemelt vendége 2025-ben az olaszországi laReverdie régizenei együttes lesz, akik a koncert előtt műhelymunkát is tartnak – bárki bekapcsolódhat, aki érdeklődik a középkori olasz lauda és más szakrális műfajok iránt. A kurzus olasz nyelvű, de szinkrontolmácsolással segíti a befogadást.
Az 1986 óta aktív formáció több lemezén vezeti végig hallgatóit az itáliai szakrális zene gazdag múltján. A szeptember 27-i bakonybéli templomi koncert programja „Az áhítat útja”, mottóra fűzhető fel: a műsor Toszkána, Aquileia, és Velence középkori zenei hagyományaiból merít. Azon régiók zenei lenyomatát élvezhetik az ingyenes koncert látogatói, amelyekhez Szent Gellért is kötődött, hiszen útja ezeken a helyeken át vezetett Magyarországra.
