A minőségért menni kell tovább – beszélgetés Figula Mihállyal

Bár a pincészet alapítása 1993-ra datálható, a jelölt út egészen a 19. századig, Balatonfüred tekintélyes borosgazdája, a dédapja, Tolnay István nevéhez vezet vissza. Az örökséggel kapcsolatban azt szokta mondani, olyan, mint az erős vírus, úgyis elkapja a következő nemzedék. Sosem tiltakozott ellene?
Egyrészt magával ragad az a környezet, amiben élek, soha semmilyen elvágyódás nem volt bennem. Amikor el kell mennem valahova, már Csopaknál honvágyam van. Másrészt ehhez a környezethez szervesen hozzátartozik a szőlő, meghatározza a vidék hangulatát. Valóban beleszülettem ebbe a történetbe, és bár a szocializmus alatt évtizedeken keresztül csak a konyhaasztalnál ülve lehetett tervezgetni a családi borászatot, amikor végre elindult, nem voltak bennem kérdések. Mondogattam persze olyanokat gyerekként, hogy legszívesebben medve lennék, mert amikor rossz idő van, egyszerűen elbújok, az első meleg napsugarakra pedig előjövök, de végül erre is lett megoldás, hiszen itt a pince, ahol a téli időszakban folyékony napfénnyel dolgozom.

Ez az örökség olyan egyértelmű volt és akkora ajándék, hogy néha el is gondolkodom, mihez kezdenék nélküle.

Teoretikusan ugyan, de van válasza?
Nagyon szeretem az állatokat, úgy, ahogyan a növényeket, hiszen a szőlő szeretete nélkül nincs jó bor. Lehet, hogy menhelyen segítenék, ilyen környezetben tudom elképzelni magam.

Ugorjunk vissza a családhoz. Hogyan lett a tősgyökeres füredi édesanyja és a nyírségi édesapja kertészeti egyetemi találkozásából vállalkozás?
Említettem már a kényszerű szünetet, de nem lehet elégszer hangsúlyozni, mekkora blokk volt ez az 1990-ig húzódó időszak a teljes magyar mezőgazdaság számára – az ültetvények kialakításához, a műveléshez szükséges tudás, tapasztalat gyakorlatilag elveszett. Ha ellátogat hozzám egy olasz vagy egy francia a maga közel két-háromszáz éves hagyományaival, értetlenül áll a mi első, 1993-as évjáratunk előtt. Ettől függetlenül nekünk igazi ünnepünk most az évforduló házon belül, egy emblematikus borral is megemlékezünk az eltelt időszak munkájáról. A 2023-as évjáratból készítettünk egy felső polcos fehérbort, amely a Figula 30 nevet kapta. A szüleimnek és nekem is hatalmas szerencsém volt, az anyai nagymamám ugyanis nagyon hosszú életet élt, tőle rengeteget tanult a család. Ezért szoktuk hangsúlyozni, hogy innovációnk a tradíció.

Ez mit jelent?
Nem jó látni, hogy a világunk tele van dobálva hamis innovációkkal, amelyek nem vezetnek sehova.

A mai ember mintha tagadni szeretné a múltat, a szakmait és a sajátot egyaránt, mindent újra meg akar teremteni magának, holott ha körbenézünk, már mindenünk megvan.

Nekünk a fenntartás, az ápolás lenne a feladatunk, felismerni, hogy a tradíciónk által tudunk előrelépni. Mivel tehát a nagy vonalakat a szülők és a nagyszülők megrajzolták, mi az általuk alkalmazott borászati, szőlészeti elképzeléseket ültetjük át a mai kor vívmányai közé. Tehát nem fakosaras préssel dolgozunk, hanem modern eszközöket illesztünk a kapott tudáshalmazba. Ehhez hozzátartozik, hogy minden reggelt úgy kezdünk a csapattal, hogy mit lehetne még jobban végezni.

Folyton törekedni kell a tökéletesre?
Tökéletes folyamat nincs. Tökéletesnek gondolt van. A mi munkánkban sok millió lépés alatt jutunk el odáig, hogy a fogyasztó poharába egy jó olaszrizling kerüljön. Ezeket a lépéseket folyamatosan újra lehet vizsgálni, és ha találunk valami hibát, márpedig találunk, akkor javítanunk kell. Ez persze nüanszokat jelent a végső minőségben, de elengedhetetlen. Tudom, hogy akkor jó a példa, ha számszerűsíthető, tehát ha van egy tétel, amely mondjuk a világ legrangosabb borversenyén kilencvenöt pontot ér el, akkor az lehetett volna kilencvenhat vagy kilencvenhét is. Mi ezekre a pontokra figyelünk, és ez nagy kihívás.

Ilyen szinten jó hibát keresni?
Nagyon, mert egy olyan szűk elithez lehet tartozni, amelyre figyel a világ. Ez nem önmegvalósítás, hanem egy út, amely arrafelé vezet, hogy a magyar borról mint világszínvonalú termékről beszéljünk. Ha nem tudunk betörni ebbe a mezőnybe, akkor maradunk itthon világhíresek. Az a jó hír, hogy van még időnk, és a kollégákkal országosan és helyi szinten is sokat beszélgetünk, kóstolunk együtt. Úgy gondolom, ma akkora információhalmaz zúdul ránk, hogy egyszerű üzenetekkel, kevesebb szőlőfajtával, letisztult borvidéki arculattal lehet igazán megmutatni a minőséget.

Ez a szemlélet az alapja annak is, hogy a harminc hektáron túl nem szeretne növekedni a pincészet?
Ekkora területet tudunk úgy művelni, ahogyan szeretnénk. Ezen a minőségi szinten, ezzel az alapossággal. Ha háromszor ennyi lenne, akkor a palackokra nem írhatnánk rá jó szívvel, hogy Figula. A lényeg az, hogy mindig egy fokkal feljebb lépjünk.

Tételajánló

Sóskút olaszrizling 2023

„A Sóskút dűlőnk Balatonszőlősön található, négy kilométerre Balatonfüredtől. Azt szokták mondani, hogy a nagy fehérborhoz mészkő kell, amiből nálunk a balatonszőlősi mészkőbánya vidékén nincs hiány. Kietlen terület, az ember azt hinné, a fű sem nő meg rajta, de általános igazság, hogy ha egy dűlő gyanúsan rosszul néz ki, akkor igazán jó bort fog adni, hiszen a szőlőnek dolga van, keresi a tápanyagot, keresi a vizet. Minél mélyebben teszi ezt, annál több mineráliát szed össze. Mivel alig beszélhetünk már csapadékról, rétegvizet vesz fel a növény, ami a triászkori mészkőtől semmivel össze nem téveszthető, finom ásványosságot ad a bornak. A Sóskút tehát ikon, bárhol bárki megkóstolja, felismeri. Ha az ember leül egy pohár Sóskúttal, rögtön otthon érzi magát tőle. Márai Sándor mondta, hogy ha már a rizlinggel is baj lesz Magyarországon, ő már nem akar élni. Igaza volt, de szerencsére nincs baj.”

Van idő a megelégedettségre is? Például azért, hogy – ha már az előbb számokban gondolkodtunk – a 2022-es Köves kilencvenöt pontot ért el a Decanter World Wide Awardson?
Ki tudom jelenteni, hogy elégedettség van bennem. Őszintén tudok örülni egy-egy szép eredménynek. A kilencven pont feletti eredmény már az a minőségi szint, ahol minden tétel mögött elképesztő szőlészeti, borászati munka van. A szám azonban csak a konkretizálhatóság miatt szükséges, a bor szubjektív sztori. Ülünk egymással szemben, kitöltünk egy pohárral, és ha örömöt szerez, akkor minden rendben.

Hányan dolgoznak most a csapatban, hogy mindezt elérjék?
Tizennyolcan vagyunk, mínusz három, mivel édesanyám, János testvérem és én is benne vagyok ebben a létszámban. A kijelölt út egyébként sohasem volt kötelező. Habár én a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemet választottam, János az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végzett magyar–esztétika szakon, majd a grazi zeneakadémia ütős tanszakára ment. De a szőlő és a család annyira erős kapocs, hogy ő is a birtokon dolgozik. Ekkora csapatnál nem lehet szétszálazni a folyamatokat, ez alapvetően társasjáték, hiába van külön szőlészeti és borászati munka, mindenki ért mindenhez. Igazi közösségi vállalkozásként működünk, aki betér hozzánk, biztosan megérzi ennek a báját.

A díjak kapcsán is a csapatmunkát szokta kiemelni. Szintén közös az érdem, hogy 2022-ben az év borásza lett, tavaly pedig Balatonfüred díszpolgárának választották?
Nem tudom, hogy létezik-e egyszemélyes borászat, de én biztos nem bírnám sem fizikailag, sem tudásban. Szerintem természetes dolog, hogy az ember valamit nem tud, vagy nem tud elég jól, csak nem divat felvállalni. Rengeteg szaktanácsot kérek kollégáktól, barátoktól, és álszentség nélkül állíthatom, hogy együtt vagyunk benne az elismerésekben is.

Nemrégiben Luka Enikő azt mondta nekünk, édesapja halála után először csak vánszorgott a kapott hátizsák súlya alatt, majd miután egyre többen cipelték vele, megkönnyebbült. Hogyan alakult ez a folyamat az ön családjában édesapja tragikus halála után?

Nagyon szeretem Enikőt, jó kapcsolatot ápolunk, talán a tragédiáink is összekapcsolnak minket. Ő zseni; lehet, hogy húzta a vállát a hátizsák súlya, de szerintem nem történhet vele olyan dolog, ami miatt ne tudna olyan borokat készíteni, amilyeneket kóstolhatunk tőle. Érzi és érti a természet csodáját. A mi esetünkben az volt a különbség, hogy édesanyám is szakmabeli, elképesztő tudásanyag birtokában van. Így, bármilyen furcsa kimondani, 2008-ban sem tört meg a lendület. Fájt, rettenetesen hiányzott, kiesett egy egész életet betöltő tudás, de mentünk tovább. Talán a mi felmenőink már egy kicsit előre is cipelték azt a bizonyos hátizsákot.

Kapcsolódó interjúnk:

A szőlő szolgálatában – Luka Enikő többszörös díjnyertes borásszal beszélgettünk | Magyar Krónika

Mindenkinek megvan a maga napfelkeltéje, és mindenkinek megvan a maga bora. Luka Enikő korántsem gondolta, hogy borász lesz, de ma már a Fertő tó partján élvezi nap mint nap a természet varázsát és munkája gyümölcsét.

Hét dűlő, nyolcvan-húsz százalék a fehér és a kék szőlő aránya. Milyen adottságokkal rendelkeznek az egyes területeik?
Ha megkóstolunk egy bort, gyakorlatilag a szőlőt éltető talaj szerkezetét, karakterét fogjuk megismerni, ami nálunk nem is községenként, hanem dombonként változik. A termékpiramisunk egyszerű: készítünk hegybort, ami több dűlő termése, dűlős bort, ami egyetlenegy domb vagy domboldal íze, úgymint a Sóskút, a Szálka, az Öreghegy és a többiek. A csúcs, vagy inkább a koronaékszer pedig a parcella, amelyeket a dűlőn belül külön jelölünk, és ha egyedit, különlegeset találunk, akkor az parcellás borként forgalomba kerül. Hála Istennek, azt látom, hogy mind szakmailag, mind piacilag nagy nyitottság van erre. Az olaszrizling a legfontosabb fehérszőlő-fajtánk, a legizgalmasabb játék pedig a furmint. A kék szőlők közül a kékfrankost tartjuk az olaszrizling párjának, és mellette megvan a cabernet sauvignon, a cabernet franc és a merlot klasszikus hármasa. Tesszük, amit kell, és szerencsére nagyon jó dolgok következnek belőle.

Annyira, hogy a következő nemzedék is megfertőződjön majd ezzel az életmóddal?
A korai kelés és késői fekvés nem a legvonzóbb egy fiatalnak, viszont a bor, a szőlő él. Az élőlények pedig változnak, és ezeket a változásokat le kell követnünk. Lehet, hogy az én nemzedékemnek az élet jobban diktálta, merre menjen előre, a mai „lebegés” azonban sokszor bizonytalanságot szül. A testvéremnél és nálam is két gyermek született, talán van esélyünk a folytatásra. Családi borászat biztosan nem működhet család, azaz személyes jelenlét nélkül. Apaként és borászként is reménykedem.