Nepomuki János, a hajósok, dereglyések, hídvámosok, vízimolnárok védőszentje. Közép-Európában az átjárókhoz, hidakhoz, gázlókhoz emelték a szent szobrát, hogy a vízen átkelők hozzá fohászkodhassanak. Ezek a barokk szobrok a szentet papként ábrázolták, amint mutatóujját ajkára téve csendre inti magát és másokat. Ennek oka, hogy Nepomuki Szent János inkább a vértanúságot vállalta, mint hogy elárulja a rábízott gyónási titkot.
Legendájából megtudhatjuk, hogy Wolfflin János néven Dél-Csehországban, Pomuk (Nepomuk) településen született. A szegény családból származó ifjú egyházi személyként és kiemelkedő szónokként egyaránt közismertté és közkedveltté vált Prága-szerte. IV. Vencel király felesége őt választotta gyóntatójául. A kezdetben igazságosan uralkodó király életében egy mérgezési kísérlet hozott drámai változást. A merénylet nem járt sikerrel, de az addig józan gondolkodású uralkodó rendkívül gyanakvóvá vált. Bizalmatlansága odáig terjedt, hogy meg akarta tudni, mit gyónt a felesége, és célja eléréséhez attól sem rettent vissza, hogy a titkot őrző papot megkínoztassa.
János a mártírhalált választotta, a király a Moldva folyóba dobatta a holttestét, amelyet megtaláltak – a legenda egyik változata szerint egy csodás fényjelenség jelezte a királynénak, hol keressék a holttestet, a másik változat szerint a Moldva leapadt annyira, hogy megtalálhassák. A prágai Szent Vitus-székesegyházban temették el.
Diós István A szentek életében leírja, Nepomuki Szent Jánost kortársai is Krisztus vértanújaként tisztelték, szenttéavatási eljárását már a 16. században elkezdték. Tetemének feltárásakor nyelvét épen és sértetlenül találták, mintegy jelképezve képességét a hallgatásra. Ereklyéinek tisztelete a huszita mozgalom és a harmincéves háború ellenére is egyre nőtt. XIII. Ince 1721-ben boldoggá, XIII. Benedek 1729-ben szentté avatta.
A szentek életében arról is olvashatunk, hogy a vatikáni levéltárban megtalálták a prágai érsek egy tizennegyedik század végéből származó iratát, amelyben leírja mit követett el Vencel király, és hogy a gyilkosság indítéka egyházi jogokkal kapcsolatos nézeteltérés volt. Más forrásokban sincs arról szó, hogy a szent a királyné gyóntatója lett volna, hanem arról írnak, hogy az egyház jogaiért halt vértanúhalált.
Tehát a tudományos kutatás is igazolta, hogy a király megölette, a Moldva vizébe fojtatta, a gyilkosság oka azonban máig tisztázatlan. Nepomuki Szent János a gyónási titok vértanújává a néphagyományban vált a későbbiekben.
Diós István Thomas Ebendorfer von Haselbach Császárkrónikáját idézi: „Vencel a felesége gyóntatóját, Jánost, a teológia magiszterét is a Moldvába fojtatta. Egyrészt azért, mert János kijelentette, hogy csak az méltó a király névre, aki jól kormányoz, másrészt azért, mert állítólag nem akarta megszegni a gyónási titkot.”
Ez alapján Nepomuki és a király között eleve lehetett egy konfliktus, majd a szent újra magára vonhatta Vencel haragját azzal, hogy a királyné gyóntatójaként nem akarta megsérteni a gyónási titkot.
Bálint Sándor Ünnepi kalendáriumában arról olvashatunk, hogy a csehországi vallásháborúk elmúltával a jezsuiták János alakjában egyrészt a papság misztériumát, a gyónás szentségét akarták „megdicsőíteni”, másrészt a másik János (Husz) nevével jelzett eretnekhagyományokat ellensúlyozni. A népi jámborságban Szent Anna tiszteletéhez fogható népszerűségre tett szert, az emberek a szenthez való közvetlen kapcsolódását mutatja, hogy Jánosunknak vagy Jánoskának nevezték.
Kultusza abból is fakadt, hogy az emberek úgy érezték, a szent segítségét olyan esetben is kérhetik, amikor valami olyan bajba keveredtek, amit mindenki más előtt szégyellnének.
„Azokat is segéti Szent János, kik veszedelmes szemérmetességtől viseltetvén, szégyenlik a szentgyónásban igazán megvallani tulajdon vétkeket” – idézi Illyés András erdélyi katolikus püspököt, a magyar nyelvű barokk egyházi irodalom kiemelkedő alakját Bálint Sándor.
Május 16-ához, Nepomuki Szent János napjához különleges szokások fűződtek. Szent János-járásnak nevezték azt az énekes körmenetet, amely a szent napján a templomból a szoborhoz indult, hogy megkoszorúzza. A Nepomuki-szobrokhoz olyan tréfás néphagyományok is fűződnek, minthogy a szent szobra meghallja az éjféli misére hívogató harangszót, és lemegy inni a Tiszára, majd újra elfoglalja a maga helyét.
A Jánoska-eresztés néven ismert szokás pedig tulajdonképpen egy vízi körmenet volt, amely során a szent szobrát zöld ágakkal, lampionokkal, templomi zászlókkal, fáklyával, égő gyertyákkal díszített emelvényre tették, majd dereglyére vagy kompra helyezték. A dereglye előtt vezércsónak haladt, amelyet kivilágított, feldíszített csónakok követtek. A vízi körmenet evéssel-ivással, mulatsággal fejeződött be a település főterén.
A népszokáshoz egy anekdota is kapcsolódik, amely szerint egyszer a molnárlegények már a vízi körmenet előtt felöntöttek garatra, így amikor a szobrot fel akarták tenni az emelvényre, beleejtették a vízbe, alig tudták kihalászni.
Kiemelt kép: Nepomuki Szent János, ólomüveg. Forrás: Wikimédia
