Kebab, gírosz, hamburger, pizzaszeletek, hot dog, lángos, kürtőskalács – nem nemzetek ikonikus fogásait soroljuk e töredékes listában, hanem azokat az ételeket, amiket bármelyik magyar nagyvárosban beszerezhetünk az utcán járva-kelve. A hazánkban fővárosunkból induló, mára országszerte elterjedt street food forradalom eredményeképpen bármerre visz utunk, relatíve olcsón vásárolhatunk olyan harapnivalót, amit menet közben el is fogyaszthatunk. Mind tudjuk, hogy nem ezek a legegészségesebb fogások, és tengernyi érv szól a gyorsétkezés ellen, mégis létező, hovatovább viruló ágazatról beszélünk – immáron több mint száz éve.

Kitekintő: Az első ételautomatát, a Quisisana automatic buffet-t 1895-ben Berlinben helyezték el, ahol olyan nagy sikere lett, hogy rövidesen több európai nagyvárosba is telepítettek belőle. Nálunk első ízben a Bajcsy-Zsilinszky úton vásárolhattak belőle szendvicseket, virslit, leveseket, egytálételeket.

A Fortepan adatbázisában kutakodva a street food létezését bizonyító képeket találunk már 1915-ből is. Az Országos Széchényi Könyvtár adatbázisából előkerült kép tanúsága szerint az Erzsébet körút 1. előtt sült krumplit árultak már jó száz évvel ezelőtt is.

Fortepan / Országos Széchényi Könyvtár

Az előző képhez hasonló, szemünknek talán megszokottabb látványt mutat az az 1933-as fotó, amelyen a Rákóczi út és József körút sarkán álló gesztenyeárust örökítették meg. Gasztrotörténeti szóbeszédek úgy tartják, hazánkban nagydobosi sütőtököt is árulták a gesztenyéhez hasonlóan, sült formában az utcákon, de erről fényképet egyelőre nem találtunk.

Fortepan / József körút – Rákóczi út sarok, utcai gesztenyeárus, háttérben a Rákóczi út 50.

A harmincas években a lacikonyhákban flekkeneket, kolbászokat falatozhattak a piacokat felkeresők, ahogyan azt a Bihari József színművészt megörökítő képen láthatjuk.

Fortepan / Piac tér, Bihari József színművész

Szintén kedveltek voltak – már a század első felében is – a tejivók. Az első olcsó, tejtermékeket kínáló üzlet, a Középponti Tejcsarnok városi csarnoka 1912-ben nyílt meg. Tizenöt évvel később számos más tejivó mellett az Irodalmi Tejivóba is betérhettek a Budapesten járók, itt a fogyasztás mellett lehetőségük nyílt bepillantani megannyi hazai és külföldi lapba. A tej és a tejtermékek népszerűségét mutatja, hogy az első világháborút megelőzően háromszázezer liter tej fogyott a fővárosban. A világháborúk nagy változást hoztak, a tejfogyasztás erősen visszaesett, ezért is kellett a hatvanas-hetvenes években népszerűsítő kampányokat indítani a vezetésnek. A tejivók terjedését azért is támogatta a párt, mert szerették volna az alkoholfogyasztást csökkenteni, és úgy vélték, jóra vezetne, ha kocsmák helyett ilyen ivókba járnának az emberek.

Fortepan / Bauer Sándor

A szocializmus honosította meg hazánkban a büfékultúrát, hiszen az ideológia az otthoni főzést meghaladottnak tekintette. Ettől szenvednek a mai napig a panellakásban élő, szűk konyhákban főzni kényszerülő asszonyok: az építészeti irányt eldöntő elvtársak úgy vélték, konyhákra nem lesz szükség a menzán étkező úttörők, munkásasszonyok és munkások korában. Az ötvenes évektől egyre több büfé jelent meg, ahol gyorsan beszerezhető, vegyes minőségű ételeket kaphattak az emberek.

Fortepan / Baurer Sándor

Az első, ikonikussá váló hálózat, a Mézes Mackó üzleteire sokan emlékezhetnek, a hidegkonyha fogásainak hazai elterjedését neki köszönhetjük. Emellett működtek lángosozók, klasszikus papírtálcás lacikonyhák is. Olyanok, amilyeneknek az ízeit a mai napig értékelni tudjuk, ha egy jó hentesnél frissen sült hússzeletet vásárlunk…

Fortepan / Baurer Sándor


Kiemelt kép: Fortepan / Baurer Sándor