Ha egy balett-táncosnő férjhez megy egy herceghez, a történet lehetne akár tündérmese is. De nem a huszadik században.
Ottrubay Melinda és későbbi férje, Esterházy Pál herceg első találkozása nem volt ígéretesnek nevezhető. Az akkor még gyerek Melinda biciklijével kis híján elütötte a Balatonföldváron sétálgató urat, aki ezt érthetően rossz néven vette. Másnap megint a mólón futottak össze, akkor a kislány jól hallható „Kezét csókolom, herceg bácsi!”-val üdvözölte a magas szőke férfit. Folytatás sokáig nem következett.
A kislányból, akit évtizedekkel később Ausztria leggazdagabb asszonyaként tartottak számon, időközben a magyar balettművészet fontos alakja lett. Pedig csupán a bébihájat megszüntetendő íratták be szülei mozgásművészeti tanfolyamra, nem is gondolva, hogy kislányuk tehetsége, szorgalma és maximalizmusa révén igazi művésszé érik.
Ottrubay Dezső törvényszéki bíró eleinte nem örült lánya színpadi szereplésének, szokatlan út volt ez akkoriban egy úrilány számára.
Csakhogy ez az úrilány minden korosztályban kiemelkedett a társai közül. Az Operaház balettkarából két évad után magántáncossá vált, 1942-től pedig hivatalosan is ő lett a társulat első számú balerinája, megkapva a „primabalerina assoluta” címet.
A lapok rendszeresen cikkeztek a szép és tehetséges lányról, de hírbe a legnagyobb igyekezettel sem tudták hozni. Melinda élete gyakorlásból, fellépésekből és tanulásból állt.
Az esti előadásokon egyre gyakrabban, majd szinte mindig ott ült herceg Esterházy Pál, a második sorból figyelve az előadást. Auguszta főhercegnő egyik estélyén mutatták be őket egymásnak hivatalosan, ekkor kezdődhetett el az udvarlás.
Elkezdődött, de meglehetősen komótosan és félénken. A herceg apja, Esterházy Miklós 1920-ban halt meg, így legidősebb fia 19 évesen lett a kiterjedt történelmi família feje, vele 232 ezer hektár szántó, a Fertő-tó nagyobbik fele, hatalmas szőlőültetvények, földterületek, kastélyok, kegyúri templomok és a gazdag műkincsgyűjtemény ura. Édesanyját már gyerekkorában elveszítette, így ő házasította ki testvéreit.
Jogi tanulmányokat folytatott, választékosan öltözködött, szép autókkal járt, és többnyire a Várban lévő Tárnok utcai palotájában időzött.
Az ország legjobb partijának számított, de ahogy közeledett a negyvenedik életévéhez, szép lassan mindenki beletörődött, hogy Esterházy Pál Mária Antal Alajos agglegény marad.
Végül nem így lett. Az óvatos cukrászdai ücsörgések, a teniszpályán történt találkozások, a virágcsokrok, a beszélgetések megérlelték a herceg döntését. Még a lánykérés előtt meghívta Ottrubayékat Eszterházára, azaz Fertődre, akkor még senki sem sejtette, hogy a leendő menyasszony évtizedekig nem látja viszont a kastélyt.
Az esküvőre csak a háború után 1946-ban került sor, a vőlegény 45, a menyasszony 26 esztendősen állt az oltár elé. A hercegi pár a Balatonnál töltötte nászútját, első otthonuk is csupán egy meglehetősen szerény Baross utcai lakás volt. Akkoriban magától értetődött, hogy ha egy táncosnő férjhez ment, otthagyta a színpadot, Melinda is így tett. Ám arra nem számítottak, hogy az új rendszer hamarosan hosszú időre elszakítja őket egymástól.
Esterházy Pált a Mindszenty-per részeként hurcolták meg, 1948. decemberében, egy nappal szenteste előtt tartóztatták le az ávósok. A vád deviza-bűncselekmény és hazaárulás volt, az ítélet 15 év. A herceg felajánlotta a feleségének, hogy váljon el tőle, de a fiatalasszony nem élt a lehetőséggel. Készült a havi egy látogatásra, és magában fogalmazta az engedélyezett, 13 soros leveleket.
Gépírni tanult, munkát keresett, és hamis betegpapírokkal elkerülte a kitelepítést. Közben volt négy olyan év, amikor semmit sem tudott a férjéről, még azt sem, él-e egyáltalán.
1954-ben engedélyezték újra a látogatásokat, ez mindkettőjüknek erőt adott a továbbiakhoz. Esterházy Pált időközben Vácra vitték, a magánzárkában fekvőtámaszokat végzett, Homéroszt szavalt, és gyakorolta azt a nyolc nyelvet, amin beszélt.
Életükben a fordulatot az 1956-os forradalom hozta el. Amint a férfi kiszabadult, azonnal elhagyták az országot, előbb Bécsbe, majd Zürichbe mentek, Pál testvérei már várták őket.
Nem teljesen egészséges embert kaptam vissza – így fogalmazott tapintatosan a még mindig fiatal hercegné. A herceggel minden megtörtént a börtönben, ami ilyen helyen szokásos, válogatott eszközökkel próbáltak vallomást kicsikarni belőle és elérni, hogy lemondjon az Esterházy-vagyonról. Megviselt idegekkel kezdte a szabad életet, ingerlékennyé és bizalmatlanná vált. Egyetlen emberben bízott maradéktalanul: a feleségében.
Nagy fájdalmukra gyermekük nem született, ráadásul autóbalesetben meghalt a leendő örökös, Esterházy Miklós, aki a család következő feje lett volna. Ezek után született a sokakat meglepő és viták kereszttüzében álló végrendelet, mely szerint Esterházy Pál a feleségét jelölte meg örökösének.
A herceg 1989-ben bekövetkezett halála után a vagyon és a felelősség Ottrubay Melindáé lett.
Neki kellett az egykori hitbizományt (1937-től vált magánvagyonná) korszerű, nagyvállalatszerű szervezetté alakítania. Öccse segítségével három magánalapítványba rendezte a javakat, így működtette és ebben a keretben támogatta a neki fontos ügyeket, illetve a családtagokat.
Az özvegy hercegné visszavonultan és sokáig élt. 2014-ben, Kismartonban halt meg, kilencvennégy éves korában.
