Lillafüred mesés völgye a Palotaszállóval, a nyugalmat árasztó tóval, a távlatokat nyitó kilátókkal és a hegység mélyébe vezető barlangjáratokkal száz esztendeje a turisták közkedvelt üdülőhelye. 1924-ben a Szózat című lapban a Bükk hegységet egyenesen Csonka-Magyarország legszebb vidékének nevezték. Elsőként azonban nem a turizmus, hanem az erdőségek, bánya- és iparvidékek első világháború utáni elveszítése miatt került fókuszba a térség. A terület természeti és ipari adottságainak – gazdag erdők, miskolci vasipar – felértékelődése hozta magával a kisvasút megépítését is.
Az Északerdő Zrt. vasúti szakfelügyelője elmondja, a Bükk erdeinek feltárására hozták létre a Szinvavölgyi Erdei Vasutat, első szakaszát 1920-ban nyitották meg. Akkor még fahidakat létesítettek a vonalon, később acélhidakká alakították át őket. „Mivel a népszerű hegyvidéki üdülőhelyeink jó része Trianonnal hozzáférhetetlenné vált, pótlásukra álmodta meg a Bethlen-kormány a lillafüredi üdülőtérség létrehozását. Ezáltal jött létre a Palotaszálló, és a klasszikus értelemben vett kirándulóforgalom igényeinek kielégítése kapcsán is szóba jött a kisvasút” – meséli Jakócs Ádám.
A fakitermelés kiszolgálása mellett így a turistaforgalom előtt is megnyílt az út, pontosabban a vasút. Kezdetben teherkocsikból átalakított szükségszemélykocsikkal oldották meg az utasok szállítását, ami azt jelentette, hogy a padokat oda rögzítették, ahová máskor a fát rakták. Az Északerdő Zrt. munkatársa felhívja a figyelmünket egy közlekedéstörténeti szenzációra is: az 1920-as években az erdei vasút műhelyében készített kocsik mind a mai napig üzemelnek. Egy évszázad még egy vagon életében is nagy idő, ez kétségtelenül a vonalon dolgozók tudását, hozzáállását dicséri. „Az 1923-ban beszerzett személykocsik mellett hangsúlyos az 1929-es, Diamond nevű személykocsi-sorozatunk is. Ezek jellegzetes lillafüredi kocsik. Az eredeti kialakításuk szerinti favázas kivitelben, korhűen felújítva közlekednek, igazi ékszerdobozok” – említi büszkén. Az utazás a Bükk vasparipáján – hasonlóan a barlangok felfedezéséhez, a kilátók megmászásához vagy a csónakázáshoz – olyan élményt tartogat, amely nemzedékről nemzedékre visszacsábítja a hegyek közé a kirándulót.
Így volt ezzel Jakócs Ádám is, hiszen már kisgyermekként megismerhette ezt a festői világot. Jelentős szerepe volt ebben nagymamájának, aki Miskolcon lakott, így vált a vakációk visszatérő élményévé a kirándulás a lillafüredi gőzössel Miskolctól Garadnáig. A gyermekévek alatt Ádámot megragadta a vasút világa, azon tehát már nem is csodálkozunk, hogy Budapestről Miskolcra költözött, s ott dolgozik, ahová az emlékei kötik. Derűsen említi: a vasút szeretete édesapjától származik, aki magas szinten foglalkozott modellezéssel.
Az egykor Miskolc belvárosából, napjainkban a Dorottya utcától induló járat a bükki turizmus egyik pillérévé vált. A teherszállítást fokozatosan vette át a turisták utaztatása, és voltak idők, amikor a bükki gőzös rendkívüli feladatokat is ellátott. A szakfelügyelő megoszt egy érdekességet velünk a második világháború idejéből: az ekkor már mai nevén működő kisvasút Miskolc és a környező falvak közötti élelmiszer-ellátás fontos eszközévé vált. Mikor a front a város környékén húzódott, több sérülés is érte a vonalat.
A vasút 1950-ben már háromszázezer utast és másfél millió tonna árut szállított. Az utolsó fával megrakott tehervonat 1989-ben futott be Miskolc állomására. A népszerűsége azóta is töretlen. A járat egyik legnagyobb értéke, hogy a városi környezetből rövid idő alatt bevezeti utazóját a Bükk élményeket rejtő világába, s mikor az első alagúton átér az ember, feltárul előtte a lillafüredi völgyvarázs a Palotaszállóval és a Hámori-tóval.
Jakócs Ádám megjegyzi: kezdetben a lillafüredi szakasz nem így nézett ki, az alagutakat 1929-ben alakították ki, amikor a Palotaszálló „helyet követelt magának”. Egészen addig a nyomvonal elkerülte a két hegynyúlványt.
A menetrend szerinti járat tavasztól őszig hétköznapokon is, télen hétvégéken és ünnepnapokon közlekedik a 14 kilométer hosszú vonalon. A lillafüredi kisvasút igazi kincse a mahócai szárnyvonal, amely a keleti Bükk vadregényes, szinte érintetlen erdőségeibe vezet. Erre a kirándulásra tematikus jelleggel, egyedileg szervezett módon lehet eljutni.
S hogy mennyire nem fog az idő a bükki kisvasúton, azt mi is megtapasztaljuk, mikor a Rába mozdony a különleges személyszállító kocsival befut a lillafüredi állomásra. Röviddel azután, hogy a kalauz ellenőrizte jegyeinket, megindul a nagy utazás. A gyerekek örömére szinte egyből a méretes sziklába vájt alagútba érünk, amelyen átzakatolva feltárul a Bükk rengetege.
A végállomásig sok érdekesség várja az utazót: az erdő mélyén rendkívüli az újmassai őskohó látványa, és hasonlóan örömteli megpillantani a pisztrángtelepet. Egy szakaszon a vonat lelassul, bevárjuk a szemből érkező járatot. A mozdony mögött álló kalauzok pacsiznak egymással. Az ember észre sem veszi a zakatolás hangját, annyira beépül a miliőbe. Csak fülig érő szájakat, örömöt lehet látni az utazók sokaságán.
A lillafüredi fővonalon található a legnagyobb hazai kisvasúti völgyhíd, a 64 méter hosszú Mély-völgyi viadukt, amelynek megépítése – figyelembe véve a korabeli viszonyokat és a helyszíni adottságokat – nagyszerű mérnöki teljesítmény. Tervezője Modrovich Ferenc erdőmérnök. „Kevesen tudják, de a világ első keskeny nyomközű dízel-villamos hibrid mozdonyát is itt helyezték üzembe. Ezt az Mk48-as sorozatú dízelmozdony korszerűsítésével hozták létre” – osztja meg velünk Jakócs Ádám
